CSAPDA – Dwayne Johnson, vagyis a The Rock ezúttal egy családapát alakít, aki a drogterjesztés miatt bebörtönzött fiát megmentendő, vállalja, hogy beépül a drogmaffiába. [előzetes]

SZÜLETETT GENGSZTEREK – STAND UP GUYS – Geronto-gengsztervígjáték olyan nagy nevekkel, mint Al Pacino, Christopher Walken és Alan Arkin. Pacino alakítja a börtönből 28 év után szabaduló bűnözőt, utóbbiak a régi barátok – közülük az egyik azt a megbízást kapja, hogy végezzen egykori bűntársával. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A Született gengszterek ódivatú stílusmozi, Al Pacino, Christopher Walken és Alan Arkin természetes lazasággal hozzák az ízig-vérig cool figurákat, de valamiért mégis olyan érzése van a nézőnek, hogy mindenki jobban járt volna, ha a három gengszter ifjúkori kalandjairól készítenek egy valamelyest intenzívebb, ugyanakkor hasonlóan megfontolt és vagány filmet. (Géczi Zoltán kritikája a márciusi Filmvilágban olvasható.)

ÓZ, A HATALMAS – A méltán népszerű musical-klasszikushoz Sam Raimi forgatott színes-3D-s előzményfilmet, főszerepben a nagy varázslóval, akit James Franco alakít. A boszorkányok: Mila Kunis, Michelle Williams és Rachel Weisz. [előzetes]

NEKEM BUDAPEST – A Színház- és Filmművészeti Egyetem rendezőszakának végzősei egy szkeccsfilm keretében vallanak a fővároshoz fűződő viszonyukról. Az epizódok rendezői: Bálint Dániel, Csuja László, Ferenczik Áron, Kapronczai Erika, Kárpáti György Mór, Muhi András Pires, Reisz Gábor, Szeiler Péter, Szimler Bálint, W. Pluhár Attila. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A Nekem Budapest eltervezői tudják és merik tudatosan használni és felhasználni ezt a várost. És a város ezt azzal fizeti meg, hogy nem pózol nekik, nem pipiskedik, hanem csak simán adja magát. (Kolozsi László kritikája a márciusi Filmvilágban olvasható.)

POST TENEBRAS LUX – FELHŐK FELETT – Carlos Reygadas legfrissebb produkciója alaposan rácáfol azokra, akik arra számítottak, hogy a mexikói rendező még tovább finomítja provokatív és öntörvényű stílusát. Pont az ellenkezője történt: az önéletrajzi alapokra épülő Post Tenebras Lux a legkevésbé sem nézőbarát kísérleti film, amely esszenciálisan közvetíti a rendező sajátos látásmódját. Ha korábbi munkái kapcsán Tarkovszkijra vagy Tsai Ming-liangra asszociáltak az elemzések, akkor ezúttal Apichatpong Weerasethakul neve merülhet fel jogos referenciapontként. A thai rendező is a jelentős fesztiválsikereit követően döntött úgy, hogy leforgat egy vegytiszta experimentális filmet (Hotel Mekong), amelyet hasonló értetlenséggel fogadott a Cannes-i közönség.
Reygadas a rá jellemző ráérős tempóban villant fel epizódokat egy vidéki villában élő család mindennapjaiból – a helyszínül szolgáló ház a rendező valódi otthona, a filmbéli gyerekek a sajátjai – összefüggő történetről azonban nem beszélhetünk. Azt sem lehet eldönteni, hogy mi képezi a valóság, és mi a képzelet részét, egyes jelenetek mintha a jövőben játszódnának, másokat – mint például egy angol ifjúsági rögbicsapat edzésének képsorait – mintha egy másik filmből ollózták volna ide. Reygadas a képi világgal is kísérletezik: a szabadban játszódó szekvenciák esetében a 4:3-as arányú kép szélei mesterségesen el vannak torzítva, látszólag minden különösebb cél nélkül. A rendező korábbi munkái is a néző provokálására törekedtek, de cserébe nyújtottak számára némi kapaszkodót; ha Reygadas a Japán helyett annak idején a Felhők felett-tel debütál, ma aligha ismernék a nevét világszerte. (BS) [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A Felhők felett Reygadas legszemélyesebb munkája, mindenekelőtt jelenetekbe sűrített élményleltár és nosztalgikus rácsodálkozás az emberi létezésre. Így tartalmi és formai tekintetben is sokat örököl a művész korábbi darabjaiból, de az ismert megoldásokat még radikálisabbá téve építi tovább az életművet. (Árva Márton kritikája a márciusi Filmvilágban olvasható.)