A kollektív világvége-várás és a konstans gazdasági válság közepette szerencsére 2012-ben sem maradtunk remek filmek nélkül - feltéve, ha a megfelelő helyen keresgéltünk. Bár a komoly marketingmunkával beharangozott nagy blockbuster-hullám végül hozta az elvárt bevételi eredményeket, ebben az évben Hollywood szörnyen biztosra ment, azaz még a megszokottnál is unalmasabb, kiszámíthatóbb évet zárt. Igaz, a félfüggetlen álomgyári rendezők most is megbízhatóan szállították a minőségi mozikat (és néhány üdítő kivétel is akadt a kínálatban), az amerikai mozi hírnevét ezúttal is elsősorban az indie-alkotók öregbítették. Idén a hagyományosan erős francia és angol, illetve az elmúlt években oly meghatározó skandináv, dél-koreai vagy kínai filmgyártás sem alkotott felejthetetlent: 2012 így leginkább az amerikai és a spanyolajkú moziról szólt.
Az elmúlt időszak talán legfájóbb pontja a magyar film tetszhalott állapota, de ami még ennél is elgondolkodtatóbb, hogy az új rendszerben elkészülő zsáner-próbálkozások a nézőszámok alapján különösebben nem is hiányoztak a közönségnek. Öröm azért az ürömben, hogy végre itthon is készült világszínvonalú produkció. A Terápia izraeli receptjének remekül sikerült a magyarítása, élesen bizonyítva, hogy hazai sorozat is okozhat függőséget. A tévéképernyőt e mellett idén természetesen még mindig a tengerentúli szériák uralták (SoA, Louie, Dexter), a Breaking Bad utolsó évadjának első felvonása ráadásul olyan hihetetlen magasságokba szárnyalt, hogy már-már fájdalmas a finálét megelőző, felfokozott várakozás.
Miközben a sorozatok íróstábjai egyre kreatívabb és izgalmasabb ötletekkel kísérletezhetnek, addig a hollywoodi producerek a kiszámíthatatlan gazdasági környezetben csak a biztosnak tűnő képleteknek szavaznak bizalmat. A popcorn-fronton a korábbi trendeknek megfelelően idén is a folytatások, az előzményfilmek, az újraindítások és a nagy all-star képregénymozik fémjelezték az évet. Az eredetiség hiánya természetesen most is profi minőséggel párosult, komolyabb csalódást egyedül a durván bereklámozott Prometheus okozhatott, míg az év tech-fetisisztája az a Peter Jackson lett, aki a megalomán látvány közepette majdnem teljesen elfeledkezett a meséről (A hobbit - Váratlan utazás). A mezőnyből csak Nolan meglepően kiábrándult Batman-záródarabja (A sötét lovag - Felemelkedés), illetve a rendkívül tökös és laza Skyfall tűntek ki.
A csillogó gigaprodukciók árnyékában letisztult, erős midcult-darabokkal jelentkezett Clooney (A hatalom árnyékban), Affleck (Az Argo-akció), Soderbergh (A bűn hálójában, Magic Mike), Hillcoat (Fékezhetetlen) és Jason Reitman (Pszichoszingli) is (ebbe a felsorolásba remélhetőleg beilleszthetjük majd Tarantino, Bigelow és Anderson filmjeit). A legemlékezetesebb dobásnak mégsem ezek, hanem az internet népe által előzetesen várt zsáner-mutációk bizonyultak: a Project X és az Erő krónikája found-footage mókái mellett a Ház az erdő mélyén slasher-kombója volt a legízletesebb. Ha pedig hype, akkor 2012 „öntörvényű zseni-mozija” a fárasztóan modoros Holy Motors volt, a legígéretesebb high-conceptet a kissé vékonykára sikerült Iron Sky képviselte, míg a legnagyobb akció-szenzáció címkéjét az indonéz The Raid: Redemption érdemelte ki. Szerencsére ez utóbbi mű végül tényleg megfelelt az előzetes hírverésnek, ahogyan némileg meglepetés volt Az utolsó műszak kemény zsaru-tragédiája, illetve a veterán Friedkin pikáns groteszkje (Killer Joe) is.
Az amerikai függetlenfilmes szcéna változatos kínálatából idén kiemelkedett az időparadoxon elegáns átvágása miatt felkapott, sajnos kissé egyenetlen Looper, illetve a szerethető, de túlzottan is indie-románcos Safety not guaranteed. A legfontosabb művek mégis azok voltak melyek jelentős csúszással, még tavalyról érkeztek hozzánk (Martha Marcy May Marlene, Krízispont, Warrior - A végső menet, Győzzünk már!) - nagyon sajnálatos azonban, hogy a fantasztikus Take Shelter hivatalosan még mindig nem került honi forgalmazásba. Nagyon friss és egyedi látásmódú munka az év egyik nagy fesztivál-kedvence, a januárban bemutatásra kerülő A messzi dél vadjai is, ám a 2012-es felhozatal csúcsára egyértelműen a Holdfény királyság kerülhet fel. Wes Anderson filmje szép csendben itthon is tisztes nézőszámot könyvelhetett el, talán éppen azért, mert a rendező eddig soha nem látott tisztaságúra párolta az összetéveszthetetlen szerzői világát - nagyon kíváncsian várjuk, jövőre mihez kezd majd itt nálunk, Budapesten!
Masszív, magával ragadó filmélmény volt a török Once upon a time in Anatolia és a belga Rundskop is, a legnagyobb hatásfokkal mégis a spanyol Amíg alszol sokkolta a közönséget, a pontos karakterrajz ugyanis ebben a műben illeszkedett a legpontosabban a pszichothriller formulájába. Frappáns, bár korántsem hibátlan műfaji játszadozás az ír Martin McDonagh második rendezése is (A hét pszichopata és a Si-cu) – a legérdekesebb, legjobb zsánerfilmek idén mégsem Hollywoodban vagy Európában, hanem a távoli Argentínában készültek. Nincs is ebben nagy meglepetés, hisz a latin-amerikai ország rendezői az elmúlt években már többször bizonyították, a nagyfokú műfajtudatosság és a szerzőiség nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő tényezők: a Kínai, elvitelre haver-vígjátéka és a Medianeras romantikus komédiája pontosan ezt az igen figyelemreméltó tendenciát folytatja.
ABC-sorrendben így áll össze nálam a 2012-es év tízes toplistája:
Amíg alszol
Breaking Bad 5. évad első fele
Ház az erdő mélyén
Holdfény királyság
Kínai, elvitelre
Medianeras
The Raid: Redemption
Skyfall
Take Shelter
Terápia
