VALAKI MÁS ÉLETE – A francia színésző, Sylvie Testud első rendezésében egy olyan középkorú nő történetét meséli el, aki egy reggel különös amnéziával ébred: 25 évesnek hiszi magát. Meglepve tapasztalja, hogy kifulladófélben lévő házasságban él azzal a férfival, akivel, emlékei szerint, csak nemrég ismerkedett meg. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Az érzékeny problémafelvetés és a jó tempójú indítás után kissé leül a film. (…) Parabolának kicsit kevés ez, vígjátéknak szomorkás, akárcsak a rigmus: az akarok lenni, aki akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok. (Horváth Eszter kritikája a szeptemberi Filmvilágban olvasható.)

HAVANNA, SZERETLEK! – New York és Párizs után egy neves rendezőválogatott most Kuba fővárosának vallott szerelmet rövidfilmek formájában. A direktorok: Gaspar Noé, Benicio Del Toro, Laurent Cantet, Julio Medem, Elia Suleiman, Juan Carlos Tabío, Pablo Trapero. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: (..) „amatőrizmusa” ellenére is szolgáltat bőven olyan alapanyagot, amiből az ember hazaviheti a saját élet-kérdéseit. (Forgács Nóra Kinga kritikája a szeptemberi Filmvilágban olvasható.)

FEKETÉK JOGAI – A svéd Göran Olsson filmje a „Black Power mozgalom kialakulását és történetét vizsgálja az afroamerikai közösségekben - 1967 és 1975 között. A film alapja, egy 16mm-es hordozóra rögzített anyag, mely hosszú ideig használatlanul állt a svéd televízió archívumában. Olyan kiváló személyiségek történetén keresztül ismerhetjük meg a mozgalmat, mint Martin Luther King, Malcolm X, Stokely Carmichael, vagy Angela Davis.” [előzetes]

A BOURNE HAGYATÉK – A Bourne-sorozat 4. részében az eddigi forgatókönyvíró, Tony Gilroy került a rendezői székbe, aki Aaron Cross személyében egy új karaktert vezetett be. A Jason Bourne-keménységű szuperügynököt Jeremy Renner alakítja. Aki vele együtt menekül a CIA elől: Rachel Weisz. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A Bourne-széria az önismétlés vádjában kétségkívül bűnösnek nyilvánítható, védelmére szól ugyanakkor, hogy az alkotók szerzői mániáinak szabad utat enged, legyen szó a „shaky cam” használatáról (Greengrass) vagy a hetvenes évek konspirációs thrillereinek megidézéséről (Gilroy). (Baski Sándor kritikája a szeptemberi Filmvilágban olvasható.)