A TITÁNOK HARAGJA – Két évvel A titánok harcának bemutatója után megérkezett a folytatás, amelynek ismét a Sam Worthington által alakított Perszeusz a főszereplője. A történet szerint tíz év telt el az első rész óta, hősünk egyszerű halászként éli mindennapjait, de kénytelen reaktiválni magát, amikor a Kronosz vezette titánok újfent fellázadnak az istenek ellen. [előzetes]
A FEKETE RUHÁS NŐ – James Watkins (Eden Lake) horrorfilmjében a Daniel Radcliffe által alakított ügyvédet egy távoli falu ódon kastélyában a címbéli szellemgyanús nő rémisztgeti. [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: Watkins szeret idegeket cincálni, és tudja, hogy a sokszor bevált recepthez igazodva elég a bivalyerős atmoszféra, néhány elnyűhetetlen elem, sok jól pozícionált sokkeffekt, és a mellébeszélés nélkülözése: A fekete ruhás nő régimódi móka szűk kilencven percben, amire nehéz nemet mondani. (Roboz Gábor kritikája az áprilisi Filmvilágban olvasható.)
BORDÉLYHÁZ – A francia Bertrand Bonello (Tiresia, A pornófilmes) filmje a századforduló Párizsában játszódik, egy bordélyházban. „Az egyik prostituált arcát szörnyű sebhely torzítja tragikus mosolyba. A nevető nő körül kibontakozik a többi lány története is, melyet könyörtelen rivalizálás, titkos félelmek, tünékeny örömök és mély fájdalom tarkítanak. A film festői képei elvezetnek bennünket a szomorú, feslett szépségek és az illékony gyönyörök hermetikusan zárt világába.” (port.hu) [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: Bertrand Bonello a céltalan extremitást egy határozott esztétika eszközeivel zabolázza meg, jól integrálva klasszikus és modernista stílusjegyeket a posztmodern szövetbe. (Forgács Nóra Kinga kritikája az áprilisi Filmvilágban olvasható.)
POLISSE – A színészként is ismert Maiwenn Le Besco a párizsi rendőrség ifjúságvédelmi osztagának életébe enged bepillantást. Mindezt a cannes-i zsűri tavaly egy különdíjjal jutalmazta. [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: A sejtetés mindig erősebb eszköz a pontos rajznál, ez adja a mű velejét, feszültségét, mely utóbbi a nézőre is rátelepszik, hiszen csak ül és kérdez, a tanulságok levonásánál viszont egyedül marad. (Alföldi Nóra kritikája az áprilisi Filmvilágban olvasható.)
