Da uomo a uomo – olasz, 1967. Rendezte: Giulio Petroni. Írta: Luciano Vincenzoni. Zene: Ennio Morricone. Szereplők: Lee Van Cleef (Ryan), John Phillip Law (Bill Meceita), Mario Brega, Luigi Pistilli, Anthony Dawson. 114 perc.

Utazók útra fel! – Mit kell tudni róla?

A tavaly elhunyt Giulio Petroni Giuseppe De Santis, Gillo Pontecorvo és Roberto Rossellini oldalán tanulta ki a szakmát, majd olyan olasz westernek direktoraként keltett feltűnést, mint a Tepepa, a hős bitang (Orson Welles-szel) és a kis hazánkban is népszerű Tetőnk, a csillagos ég (Giuliano Gemmával és Mario Adorffal). Minden bizonnyal az itthon A bosszú lovasaként - és nemzetközi szinten Death Rides a Horse-ként - is ismert Férfi a férfihoz a legismertebb munkája, mely gyakran szerepel a legjobb nem Leone-rendezte spagetti westernek listáján is, bár a szellemi gyökereit akkor se tudná tagadni, ha akarná: az írója (Luciano Vincenzoni) Leone állandó munkatársa volt, az egyik főszereplő (Lee van Cleef) két Leone-filmben is kulcsszerepet alakított, a cselekmény több helyen párhuzamba állítható az utolsó két Dollár-filmmel, és akkor Ennio Morricone vagy Mario Brega jelenlétéről még szót sem ejtettünk. Petroni azonban nem imitátor volt, hanem önálló stílusú alkotó, akinek néhány apró hibától eltekintve sikerült maradandót alkotnia a bosszúfilm és a vadnyugati film műfajában egyaránt.

Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?

Bill Meceita gyermekkorában tanúja volt, ahogy a teljes családját lemészárolja egy kegyetlen banda. Felnőttként útra kell, hogy megtorolja a gyilkosságokat. Csakhamar összeakad az öregedő, frissen szabadult Ryannel, akit szintén a bosszú hajt. Kettejük sajátos viszonyát tovább bonyolítja, hogy Ryan előtt nem teljesen ismeretlenek Bill traumájának részletei.

Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?

QT ezúttal egyszerre több helyen jön a képbe, ugyanis annyira lenyűgözte az olasz mester munkája, hogy a Kill Billben se szeri, se száma az utalásoknak. Kezdjük a legfontosabbal és legegyértelműbbel: valahányszor a Mennyasszony találkozik egy nemezisével, élénk színű, sajátos képi és hanghatásokkal operáló flashback keretében elevenednek meg arca előtt a múlt eseményei - ez a megoldás egyértelműen a Férfi a férfihozból származik, ahol szintén a főszereplővel történik hasonló, azonos helyzetben. Aztán ott van az a bizonyos "régi Klingon közmondás", mely szerint "A bosszú hidegen tálalva a legjobb." - ez a mondat közel szó szerint így hangzik el Petroni filmjében Lee van Cleef szájából. Visszaköszön a Kill Billben egy másik idézet is, amely a Death Rides a Horse amerikai traileréből származik ("A banditák, akik aznap öt védtelen embert öltek meg, elkövettek egy nagy hibát. Hattal kellett volna végezniük.", vö. "A Halálos Vipera Gyilkos Csapat azt hitte, 10 ember ölt meg aznap, de hibát követtek el, csak kilenccel végeztek.").

Nem kevés hasonlóság van továbbá O-Ren Ishii családjának (animált) lemészárlása és Bill Meceita rokonainak halála között (különös tekintettel a lakhelyek felgyújtására és a koponya motívumra - ez Petroninál nyaklánc, Tarantinónál gyűrű), valamint aközött, ahogy a gyilkosok a két filmben felsorakoznak a ház/templom előtt. QT Ennio Morricone zenéjét is többször felhasználta (a Kill Billben az O-Ren Ishiivel folytatott párbaj előtt, egyszer pedig a Becstelen brigantykban). És ha mindez nem lenne elég: Tarantino a 8. kedvenc spagetti westernjeként nevezte meg Petroni művét, amit mellesleg vetítettek az 5. Quentin Tarantino Filmfesztiválon, és sokan még arról is meg vannak győződve, hogy David Carradine karaktere a Férfi a férfihoz főszereplője után kapta (bece)nevét, a Billt (utóbbi felvetést én nem venném túl komolyan).

Csak ugatsz egész nap kicsi kutya…? – Hommage, lopás vagy valami más?

Tengermély tisztelgés a nagy előd előtt, minden lehetséges módon és eszközzel, igaz, szinte csak egyetlen filmben.

Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt

A spagetti westernek között nem egy olyan darab akad, amely nemzeti és műfaji kötöttségektől függetlenül klasszikusnak és remekműnek számít (elég Leone és Corbucci legjobbjaira gondolnunk), ami persze nem jelenti azt, hogy minden kiváló olasz western egyben időtlen-hibátlan mestermű. Ha szűk körben is, de Petroni munkája maradandónak bizonyult, ami önmagában jelzésértékű, és persze abban az (al)műfajban a legjobbak közé tartozni, amit a Volt egyszer egy Vadnyugat alkotója teremtett meg és tökéletesített, szintén nem utolsó dolog. A Férfi a férfihoz elsősorban tehát a vadnyugati műfaj kedvelői számára lehet érdekes, közülük is főleg a pasta barátainak, ők viszont kénytelenek meghajolni a nagysága előtt - ahogy neves kollégájuk, QT is tette.