ALKONYAT – HAJNALHASADÁS 1. RÉSZ – A Twilight-széria befejező részének első fele. A szinopszis: „Bella esküvője és nászéjszakája nem várt következményekkel jár: a lány terhes lesz egy vámpírbébivel.” Az ötletből kiváló horrorfilmet lehetne készíteni a Rosemary gyermeke után szabadon, helyette a már megszokott tinirománc várja a kiterjedt rajongótábort.
SÉRAPHINE – 2008-ban készült francia életrajzi film Séraphine Louis francia festőről, akit autodidakta módon tanult meg festeni, és éppen házvezetőnőként dolgozott, amikor 1914-ben Wilhelm Uhde, a híres német műgyűjtő és kritikus felfedezte az egyik képét. Martin Provost alkotása a legjobb film, színésznő, forgatókönyv, zene, fényképezés és kosztüm kategóriában is begyűjtötte a César-díjat 2009-ben. [előzetes]
AZ ADÓSSÁG – Újabb (részben) Budapesten forgatott amerikai film! Szeretett fővárosunk ezúttal is Berlint alakítja (a főszereplők legtöbbször a 37-es villamos Salgótarjáni úti szakaszát abszolválják), itt kell(ene) három fiatal Moszad ügynöknek 1965-ben egy náci háborús bűnöst elfognia. A tervbe némi hiba csúszik, a következménnyel pedig a jelenben kell szembesülniük az időközben alaposan megöregedett szereplőknek. John Madden (Szerelmes Shakespeare, Corelli kapitány mandolinja) filmje a 2007-ben készült izraeli Ha-hov remake-je, Helen Mirren, Tom Wilkinson, Sam Worthington, Jessica Chastain, Ciarán Hinds és Marton Csokas főszereplésével. [előzetes]
A Filmvilág kritikusa szerint: John Madden rendező jó érzékkel keveri a kamaradrámát a lassú folyású thrillerrel, így a színészeknek – legfőképpen Hellen Mirrennek és a fiatalkori énjét alakító Jessica Chastainnek, illetve a „Birkenau sebészét” megformáló dán Jesper Christensennek – bőven jut tér a kibontakozásra. (Baski Sándor kritikája a novemberi Filmvilágban olvasható.)
TOMBOY – Új helyre költözik egy francia család. A tíz év körüli fiús kislány (portréja a novemberi Filmvilág címlapján is megtekinthető), kihasználva, hogy senki nem ismeri a környéken, fiúnak adja ki magát az új barátai előtt.
A Filmvilág kritikusa szerint: Céline Sciamma filmje távol tartja magát a szociodrámától, éppúgy, mint a melodrámai dúsítástól. Sokszor egyenesen drámaiatlan, ez talán hibája. Egyszerű konstrukcióban sorolja nézője elé a választott genderrel való azonosulás lényegi mozzanatait. (Forgács Nóra Kinga kritikája a novemberi Filmvilágban olvasható.)
