A HALÁLBA TÁNCOLTATOTT LÁNY – Az Amerikából hazatérő Hules Endre színész az általa főszerepelt és rendezett filmben egy Amerikából hazatérő férfit alakít, aki a címbéli népballadát szeretné színpadra állítani. A főbb szerepekben Hules mellett: László Zsolt, Deborah Unger, Melkvi Bea, Stephen McHattie, Kovács Lajos és a Honvéd Táncszínház tagjai. A kritikák finoman szólva sem hízelgőek. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Sok hibája van A halálba táncoltatott leánynak, ami azonban még mindig lehetne egy átélhető történet, ha lennének benne a nézői azonosulás, az együttérzés felkeltésére alkalmas figurák. A film talán legnagyobb hátránya, hogy alkotója a művészi hiúság csapdájába esett. (Vajda Judit kritikája a novemberi Filmvilágban olvasható.)

HOGYAN LOPJUNK FELHŐKARCOLÓT? – Ben Stiller és Eddie Murphy vígjátékában egy felhőkarcoló dolgozói összefognak, hogy a nyugdíjukat lenyúló dúsgazdag lakót megleckéztessék. Brett Ratner filmje pont jókor, a Wall Street-i tüntetések idején kerül mozikba. [előzetes]

HALHATATLANOK – Hollywood második legismertebb indiai filmese, Tarsem Singh látványos akció-fantasy-t prezentál, főszerepben az új Supermannel, Henry Cavill-lel, Mickey Rourke-vel és Freida Pinto-val. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Tarsem a legfrissebb dolgozatával sem tévedt ismeretlen terepre, a minden tekintetben szerzői alkotásnak minősülő Zuhanáshoz képest azonban a 80 millió dollárból készített Halhatatlanok elkerülhetetlen visszalépést jelent – legalábbis a kreatív kontroll szempontjából. A promóciós anyagok büszkén hirdették, hogy a produkció a 300 készítőinek új filmje, a rendező ekképpen akkor sem barangolhatott volna el nagyon a producerek által kijelölt ösvényről, ha akart volna. Thészeusz csata előtti lelkesítő beszéde, a lüktető-dübörgő zene vagy az eposzi méretűnek szánt tömegjelenetek mind-mind Zack Snyder képregény-adaptációját idézik – és mintha egyenesen a trailer számára készültek volna. Ezeket a kötelező referenciapontokat leszámítva azonban a Halhatatlanok mind a 300-tól, mind az utóbbi években bemutatott mitológiai akciófilmektől különbözik. A történet nem sokkal épületesebb, vizualitását illetően azonban – nem meglepő módon – messze kiemelkedik a mezőnyből. (Baski Sándor portéja Tarsem Singh-ről a decemberi Filmvilágban lesz olvasható.)

TATSUMI – Szingapúri (!) anime a japán képregény nálunk kevéssé ismert nagymesterémnek, Yoshihiro Tatsuminak az életéről.

A Filmvilág kritikusa szerint: Khoo mozijában nincsen semmi innovatív, a Tatsumi ugyanis a manga-ka műveinek merő animált illusztrációja: ami izgalmas benne, az nem a rendező, hanem az eredeti szerző érdeme. Tekintve, hogy Yoshihiro Tatsumit a hazáján kívül továbbra is csupán az ínyenc mangafanatikusok szűk köre ismeri, a Tatsumi kuriózumértékű, ekként figyelemreméltó munka: manga- és élettörténeti összefoglaló, valamint korszellem-lenyomat a felkelő nap országának árnyékos oldaláról. (Teszár Dávid kritikája a novemberi Filmvilágban olvasható. Ugyanitt Bayer Antal közöl egy Yoshihiro Tatsumi-portrét.)

ÉJFÉLKOR PÁRIZSBAN – Újabb állomásához érkezett Woody Allen európai turnéja: ezúttal Párizs városában forgatott filmet – a mostani, és a 20-as évekbeli Párizsról. A főszereplő egy első regényén dolgozó amerikai forgatókönyvíró (Owen Wilson), aki mennyasszonya (Rachel McAdams) és a leendő após, anyós társaságában érkezik a szerelem városába, amely alaposan meg is szédíti őt. A szereplők közt Sarkozy elnök úr b. neje is feltűnik. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Woody Allen egyetlen korábbi európai filmjében sem kap olyan központi szerepet a helyszínül szolgáló város, mint az idén készült Éjfélkor Párizsban jeleneteiben. A film egy háromperces városmontázzsal indul, és mind vizuális, mind dramaturgiai értelemben Párizs a központi eleme. (Kovács Kata kritikája a novemberi Filmvilágban olvasható.)