Filmvilág blog

Gengszterkorzó

Korrupt viszonyok

2011. október 28. - Baski Sándor

A Martin Scorsese produceri felügyelete alatt készülő  Boardwalk Empire ugyanazt teszi a klasszikus gengszterfilmek paneljeivel, amit a Sopranos a maffiafilmekkel.

Boardwalk Empire - 2010, amerikai. Rendező: Martin Scorsese, Timothy Van Patten, Allen Coulter. Író: Terence Winter, Howard Korder, Margaret Nagle. Szereplők: Steve Buscemi, Michael Shannon, Michael Pitt, Kelly Macdonald, Stephen Graham, Michael Stuhlbarg. 60 perc.
Vetítik: HBO / HBO 2

Több mint tíz évvel ezelőtt a Maffiózók volt az első hírnöke a drámai sorozatok máig tartó ezredfordulós konjunktúrájának, újrafogalmazva televízió és film kapcsolatát. Az azóta eltelt időben végképp legitimálódtak a kábelcsatornákon futó igényes szériák, amit az A-kategóriás mozisztárok egyre gyakoribb kisképernyős kirándulásai is jól illusztrálnak. Az HBO legfrissebb saját gyártású sorozatának bemutatója újabb szimbolikus mérföldkövet jelent: a Gengszterkorzó (Boardwalk Empire) létrejöttében – a Maffiózók írója, Terence Winter mellett – nem kisebb rendezőikon, mint Martin Scorsese segédkezett.

gengszterkorzo1.jpg

Nem nehéz kitalálni, miért döntött a projekt támogatása mellett. Scorsese-ről ugyan köztudott, hogy rajong a mozis formátumért, a szélesvászonra komponált képekért, ugyanakkor feltűnően vonzódik a bevett filmes kereteket (és játékidőt) feszegető, ráérős tempóban kibomló epikus történetekért (Casino, Aviátor, New York bandái), amelyekben a megfestett miliő legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a fordulatos cselekmény. A sorozatforma, a médium sajátosságaiból adódóan, még inkább alkalmas a karakterépítésre, a szereplők szerteágazó kapcsolati hálójának megrajzolására, és egy adott szubkultúra vagy történelmi korszak bemutatására.

Ha viszont egy (bűn)filmes műfaj átköltözik a televízióba, a mozi idegen teréből a néző meghitt otthonába, elkerülhetetlenül domesztikálódik. A kegyetlen keresztapából esendő, depressziós családapa lesz (Maffiózók), az amfetamint kotyvasztó alvilági figurából idősödő középiskolai tanár (Breaking Bad), a pszichopata sorozatgyilkosból hús-vér ember (Dexter).  A Boardwalk Empire nagyjából ugyanazt teszi a klasszikus gengszterfilmek paneljeivel, amit a Sopranos tett a maffiafilmekkel – lerángatja (anti)hőseit a hétköznapok világába. A leglényegesebb különbség a hely és az idő: a Róma és a Deadwood sikereinek köszönhetően ma már nem csak a kortárs környezetben játszódó drámai sorozatok kaphatnak zöld utat, hanem a kosztümös szériák is; nem árt persze az sem, ha a producert történetesen Scorsese-nek hívják.

gengszterkorzo.jpg

A Gengszterkorzó a mozifilmekben már alaposan feldolgozott, de a sorozatok által eleddig hanyagolt időszakban, a 20-as évek Amerikájában játszódik, a szesztilalom idején. Minden idők egyik legnaivabb és legostobább törvénye jelentősen hozzájárult a különféle bűnözői csoportok megerősödéséhez, egységes szervezetté kovácsolódásához. A Gengszterkorzóra – Scorsese életművén belül maradva – ennél fogva tekinthetünk akár úgy is, mint a New York bandái és a Nagymenők közötti hiányzó kapocsra. Előbbi az őskáosz állapotát mutatja be, szervezetlen hordák uralomért folytatott törzsi küzdelmét, utóbbi a társadalomba már betagozódott, árnyékhatalomként működő maffia világába enged bepillantást. A Boardwalk Empire arról az időszakról tudósít, amikor a későbbi rendszer keretei már kialakultak, de még nem szilárdultak meg – a fiatal Al Capone és Lucky Luciano egyelőre csak a szárnyaikat bontogatják.

Utóbbiak azonban csupán epizodisták, a főszerep a Steve Buscemi által alakított Nucky Thompsoné, Atlantic City mindenható kincstárnokaké, akit az alkotók valós személyről, Nucky Johnsonról mintáztak; az apró néveltérés hivatott jelezni, hogy mégsem a teljes körű történelmi hűség volt a cél. Nucky – a fiktív és az igazi is – évtizedeken át irányította az Atlanti-óceán partján fekvő kisvárost a háttérből. A turizmus fellendítése érdekében megtűrte, sőt engedélyezte a kaszinók, bordélyházak működését – némi védelmi pénzért cserébe –, a szesztilalom beköszöntekor pedig az alkoholcsempész-bizniszbe is beszállt, kihasználva a város kedvező tengerparti pozícióját. Úgy élt, akár egy igazi kiskirály, állandó rezidenciája a Ritz Hotelban volt, ahol egy egész emeletet bérelt. Bőkezűen osztogatta a pénzt a rászorulóknak, így „alattvalói” körében nagy népszerűségnek örvendett.

gengszterkorzo3.jpg

Nem véletlen, hogy Winters és Scorsese őt állította a széria középpontjába: a legitim hatalom embereként halászni a zavarosban jóval izgalmasabb, mint főállású gengszterként létezni – legalábbis a drámai potenciál szempontjából. Nucky és Tony Soprano között a legnagyobb különbség éppen az, hogy bár mindketten egy maffiát irányítanak, előbbi hivatalosan is a (helyi) közösség megbecsült tagja, sőt a Republikánus Párt potentátjaként az ország ügyeire is befolyással bír. Az amerikai self-made man archetípusának sajátos változatát tisztelhetjük benne: politikus és gengszter egy személyben. A két „hivatás” nála elválaszthatatlanul összefonódik, kiválóan illusztrálva ezzel, hogy a politika és a szervezett bűnözés világa mennyire hasonló mechanizmusok mentén működik. A Gengszterkorzó így aztán hiába játszódik a múlt század első felében, éppoly érvényes a mai viszonyokra is, mint a Móricz-féle Rokonok.

Az eddig elkészült első évad tulajdonképpen a korrupció természetrajzát vizsgálja, de nem csupán a politika vonatkozásában. A korrupció, mint metafora tökéletesen leképezi azt a korszakot, amelyben egy, az addig legális élvezeteket bűnössé nyilvánító törvény nyomán egy egész ország kényszerült korrumpálni magát. A valódi korrupció mégsem kívül, hanem belül zajlik. Nem az a kérdés, hogyan lehet a külső törvényeket megkerülni – itt az a legkönnyebb –, hanem, hogy az egyén miként számolja fel szép lassan a belső törvényeit, morális kódjait, azért, hogy felszínen tudjon maradni.

gengszterkorzo2.jpg
Nucky-nak speciel azt kell eldöntenie, kész-e fél-gengszterből igazivá válni – a szesztilalom előtt nem kellett személyesen is bemocskolnia a kezét –, másképp ugyanis nem tudja érdekeltségeit megvédeni a New York-i és a chicagói maffiától. Dilemmája persze eltörpül Margaret Schroederé (Kelly Macdonald) mellett, aki egy keresztény nőszervezet tagjaként őszintén hisz azokban az idealista elvekben, amelyek életre hívták az alkohol-ellenes törvényt. Apránként azonban kiderül, hogy hajlandó lazítani elvein: összeköltözve Nucky-val egyre világosabban látja, hogy a köztiszteletnek örvendő férfi szemben áll mindennel, amit ő képvisel, mégsem képes szakítani vele. Nucky pártfogoltját, a világháborúból visszatérő Jimmy-t (Michael Pitt) korábban szintén jóravaló emberként ismerték, a lövészárokban átélt borzalmak azonban lebontották benne a morális gátakat, legfőképpen a gyilkolás tabuját. A másik pólust Nelson Van Alden (Michael Shannon) figurája jelenti, a magát ostorral büntető, bigottan vallásos szövetségi ügynök patológiás megszállottsággal vadászik Nucky-ra, saját erkölcsi kódexe oltárán még a szolgálati szabályzatot, sőt beosztottja életét is hajlandó feláldozni.

A Gengszterkorzóban ennek megfelelően nincsenek jók és rosszak, bűnösök és ártatlanok, valami kisebb-nagyobb megalkuvásba, élethazugságba előbb-utóbb mindenki belesodródik. Az ugyanebben a korszakban játszódó De Palma-filmben (Aki legyőzte Al Caponét) a fő-fő gengsztert üldöző Eliot Ness még makulátlan jellem, példás családapa, megvesztegethetetlen ügynök, míg a De Niro által alakított Capone nem több groteszk karikatúránál. Winters és Scorsese sorozatában nincsenek hősök, de egydimenziós gonoszok sem: még Capone-ről (Stephen Graham) is kiderül, hogy van emberi oldala. Ha már párhuzamok után kutatunk: A halál keresztútján, stilizált figuráival és nyers humorával, jóval közelebb áll a széria világához.

gengszterkorzo4.jpg

A televíziós formátumnak (is) köszönhetően viszont, Coenékhez képest, jobban elrugaszkodik a klasszikus gengszterfilmek konvencióitól. Míg a műfaj alapfilmjeiben a nőknek, mint a gengszter használati tárgyainak, csak epizódszerep jut (bővebben a témáról - Pápai Zsolt: Halotti beszédek, Klasszikus gengszterfilmek. Filmvilág, 2005/7), addig a Gengszterkorzóban a női emancipáció kérdése is fókuszba kerül, nem csak a nők szavazati jogaiért küzdő Mrs. Schroeder, de Jimmy elhanyagolt, művészlelkű feleségének sorsa kapcsán is. A sorozat ezzel szándékosan reflektál a zsáner macsó világképére, és olyan konfliktusok elé állítja a férfi szereplőket, amelyekkel filmes elődeik nem találkozhattak.

Izgalmas kérdés, hogy vajon merre halad tovább a széria az alaphelyzet felvázolását és a karakterek bevezetését vállaló első évad után; Nucky hatalmi játszmáinak bemutatása, és a tucatnyi mellékszál továbbszövése mellett jut-e elég idő az egyéni drámák elmélyítésére is. A kezdet mindenesetre több mint biztató: a sorozat technikai kivitelezése – a kissé talán túl steril díszletek ellenére – elsőrangú, a színészek, Steve Buscemivel és Michael Shannonnal az élen, rátaláltak a figuráikra, az epizódok direktorai pedig inkább több mint kevesebb sikerrel másolják a pilotot rendező Scorsese stílusát. Hogy Nucky Thompsonból végül lesz-e olyan emblematikus, popkulturális jelentőségű figura, mint Tony Soprano, az csak ezután dől majd el.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr23335357

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2011.10.28. 15:51:31

A Breaking Bad nagyon rossz példa volt, ugyanis pont ellenkezőleg történik, az átlagos, normakövető kémiatanárból válik egy egyre sötétebb alvilági figura, akinek erkölcsi leépülése évadról évadra nagyobb mértéket ölt

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2011.10.28. 18:18:53

@Thaddeus Griffin: A szöveg nem a konkrét szereplők átalakulásáról szólva említi a Breaking Badet, hanem műfaj és médium összefüggései között, ebben az értelemben pedig tökéletesen helytálló az állítás.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2011.11.01. 13:40:59

@Orosdy Dániel: Értem én, hogy nem a konkrét szereplők átalakulásáról szól, de ha hibás az állítás, semmilyen értelemben nem lehet helytálló, akármilyen kontextusban is kerül megfogalmazásra. Már ha nem az a kontextus, hogy valótlanságot állítunk

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2011.11.01. 14:47:34

@Thaddeus Griffin: Ezek szerint mégsem érted, mert nem hibás az állítás. :)

Mi az állítás? "Ha viszont egy (bűn)filmes műfaj átköltözik a televízióba, a mozi idegen teréből a néző meghitt otthonába, elkerülhetetlenül domesztikálódik."

A szövegösszefüggés szerint ki/mi domesztikálódik konkrétan? A (bűn)filmes műfaj központi karaktere.

Ki ez a karakter a Breaking Bad esetében? Szerinted a középiskolai tanár, de ez nem valószínű, mert a gengszterfilmek, krimik etc. általában nem pedagógusokról szólnak. Akkor mi marad? "Az amfetamint kotyvasztó alvilági figura". (Aki persze középiskolai tanár _is_, illetve az volt az "eredeti foglalkozása", de a fő gondolat szempontjából ez lényegtelen, mert nem a konkrét sorozat történetével foglalkozunk, hanem a főszereplő műfaji hátterével.)

Tehát az állítás helytálló, nem hibás és a legkevésbé sem valótlan, csak más oldalról közelít ugyanahhoz a problémához, és a szöveg összefüggései között kell vizsgálni.

*...szerintem...*

De megkérhetjük a szerzőt is, hogy nyilatkozzon.

Thaddeus Griffin · http://osztgyunamigyun.blog.hu 2011.11.01. 16:56:28

@Orosdy Dániel:

"A kegyetlen keresztapából esendő, depressziós családapa lesz (Maffiózók), az amfetamint kotyvasztó alvilági figurából idősödő középiskolai tanár (Breaking Bad), a pszichopata sorozatgyilkosból hús-vér ember (Dexter)."

A mondatban három karakter fejlődést írja le a szerző, ebből ez lesz,abból az, amazból pedig emez. Igen ám, de amit én is mondtam, a Breaking Bad esetében ez nem állja meg a helyét, ugyanis fordítva történik, egy öregedő kémiatanárból lesz először egy amfetamint gyártó "szakács", majd fokozatosan változik meg a karaktere a normakövető, pedáns, kispolgárból gengszterré.

Értem én, hogy nem a Braking Badről szól a cikk, de szerintem egy ilyen igényes, egyébként kiváló poszt esetében ez egy szarvashiba.

Egyébként, had kérdezzem meg, te láttad a BB-t?

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2011.11.01. 17:44:46

@Thaddeus Griffin: Szerintem az én érvelésem meggyőzőbb, többször nem is szeretném kifejteni, de azért bedobok még két megközelítést a te értelmezéseddel szemben:

1. Ha csakis úgy érthető mondat, ahogy te állítod, akkor Dexterről is valótlant állít a szerző, nem? Vagy a pszichopata sorozatgyilkos talán nem hús-vér ember előbb, és csak később lesz bűnöző? Hát akkor a "a pszichopata sorozatgyilkosból hús-vér ember"-kijelentés is teljesen hamis!

2. Ha úgy kezdek el egy bekezdést, hogy "A következő mondatban hazudni fogok. Kim Basinger kopasz!", akkor te ebben az esetben is figyelmen kívül fogod hagyni az előzményeket, és csak arra koncentrálsz, hogy hamis az állításom, hiszem Basinger nem kopasz?

A Breaking Badből nem sokat láttam, de képben vagyok, tudom, miről van szó.

Baski Sándor · http://filmvilag.blog.hu 2011.11.01. 18:35:35

@Thaddeus Griffin: Lehet, hogy félreérthető az idézett mondat, de nem a karakterfejlődésekre próbáltam utalni, hanem, hogy ezekben a sorozatokban a különféle bűnöket elkövető bűnözők nem úgy jelennek meg, ahogy a dealerek, maffiózók, sorozatgyilkosok általában szoktak a filmekben, hanem mint köztünk élő, látszólag hétköznapi (majdhogynem kispolgári) figurák.

Természetesen pontosan ismerem a Breaking Bad sztoriját, nyomtatásban talán én írtam róla először elemzést magyar nyelven, még a Mozinetben. Fel is töltöttem most a cikket, for your reading pleasure. :)
baski.blog.hu/2011/11/01/breaking_bad_895
süti beállítások módosítása