A KARIB TENGER KALÓZAI: ISMERETLEN VIZEKEN – A Disney közkedvelt kalózszériájának 4. részét új rendező, az eddig főleg a musical műfajban jeleskedő (Chicago, Kilenc) Rob Marshall vezényelte le. A Keira Knightley Orlando Bloom páros távozott, helyükre Penélope Cruz és Ian McShane érkeztek. [előzetes]

BENDA BILILI – Francia dokumentumfilm az „afrikai Buena Vista Social Club”-ként aposztrofált világzenei együttesről. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Az eredmény egy „backstage” doksi, amit a hosszú távú követés ellenére jó érzékkel húztak rövidre, és amit a körülmények és a zenészek tesznek különlegessé. (Forgács Nóra Kinga kritikája a júniusi Filmvilágban lesz olvasható.)

A hét bemutatója: WINTER’S BONE – A HALLGATÁS TÖRVÉNYE

Sundance-nagydíjas amerikai független film egy 17 éves lányról, akinek elő kell kerítenie az apját, különben elveszítheti az otthonát. A főszereplő, Jennifer Lawrence a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb női alakítás díját kapta meg. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A Winter’s Bone minden elismerés ellenére is titokzatos film marad, mert csendes eseménytelensége mögött mélyen felkavaró dráma fejlődik, a visszafogott színészi játékon és a tömör dialógusokon át pedig az emberi természet sötét mélységei tárulnak fel. (Nevelős Zoltán kritikája a májusi Filmvilágban olvasható.)

Emberpróbáló és embert teremtő úton megy végig a Winter’s Bone felnőttkor határán álló lányalakja. A versenyprogram legerősebb filmje a színészi játék, az atmoszférateremtés és a dramaturgia terén egyaránt klasszikus formát követ. A díjjal is jutalmazott főszereplő, Jennifer Lawrence és valamennyi színésztársa a nagy hagyományú method actinget követi; a hideg, téli, szürke táj a lelkek tükreként erősíti fel a drámát; az események motivációja, az eltűnt apa története mindvégig rejtve marad, miközben a felszínen mikroszkopikus pontossággal követhető a maradék családját megmenteni igyekvő legnagyobb lánygyermek külső és belső küzdelme. Debra Granik filmje semmiféle meglepő eszközt nem használ, csak hibátlanul és pontosan elmond egy történetet. Ha van benne valami „új”, akkor az talán éppen ez: hit a történet és a stílus erejében. (Részlet Gelencsér Gábor torontói fesztiválbeszámolójából)