RIO – A Jégkorszak alkotóinak animációs filmjében egy házipapagáj Minnesotából elindul Rio de Janeiróba. IMDB: 10/7.5 [előzetes]

A HR-MANAGER – A Citromfa izraeli rendezője, Eran Riklis új filmjében egy pékség humánerőforrás-menedzserének tragikomikus kálváriáját mutatja be. A férfi kénytelen egy volt alkalmazottjának holttestét az elhunyt hazájába szállíttatni, egy újságíró és az izraeli nagykövet férjének társaságában. [előzetes]

ELJŐ A NAPUNK – Romain Gavras kliprendező első játékfilmje a múlt heti Titanicos debütálása után hagyományos moziforgalmazásban is látható. A főszereplő pszichiátert Vincent Cassell alakítja, aki tinédzser ismerősével, a vörös hajúakkal szembeni atrocitások (!) elől Írországba, a „a vörös hajúak földjére” menekül. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A film lényegében egy improvizációszerűen felépülő jelenethalmaz, mintha csak Barry Levinson Esőemberének (!) artisztikussá alakított és társadalomtudatossá torzított (azaz egy kevés hétköznapi rasszizmussal fűszerezett) változata lenne. (Pápai Zsolt kritikája az áprilisi Filmvilágban olvasható.)

ÉLVE ELTEMETVE – Ahogy a lényegre törő címből is kiderül: egy férfit (Paul Irakban dolgozó kamionsofőr) élve eltemetnek, és egy lemerülőfélben lévő mobiltelefon jelenti minden reményét a túlélésre. A hálás főszerepben: Ryan Reynolds; rendező: a Hollywoodban még újonc spanyol Rodrigo Cortés. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Az élve eltemetett amerikai szállítmányozó túlélőpróbájának bemutatása egyszerre a főszereplő Ryan Reynolds egyszemélyes showja, radikális zsánerkísérlet és szerelmi vallomás Balázs Béla legkedvesebb plánjához. (Roboz Gábor kritikája az áprilisi Filmvilágban olvasható.)

NORVÉG ERDŐ - A japán bestsellerszerző, Murakami Haruki regényének adaptációja a vietnami Anh Hung Tran (A zöld papaya illata, A riksás fiú) rendezésében. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Ha a néző következetesen dübörgő szerelmi sorsdráma helyett hajlandó inkább állapotrajzként, pontosabban a szerelem halk szavú tébolyát és a halál visszavonhatatlanságának fájdalmát ábrázoló kórképként tekinteni Tran filmjét, a Norvég erdő ideális választás jelent egy kiránduláshoz – ám akkor ösvénye helyett inkább a tisztásaira koncentráljunk. (Varró Attila kritikája az áprilisi Filmvilágban olvasható.)

FORRÁSKÓD – A Hold című sci-fijével ígéretesen startoló Duncan Jones második filmje már a Földön, pontosabban egy vonaton játszódik, a sztori pedig olyan csavaros, hogy tanácsosabb a hivatalos szinopszist elolvasni. Szereplők: Jake Gyllenhaal, Michelle Monaghan, Vera Farmiga. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A Forráskód nem csupán a Holdnál lesz derűsebb alkotás azáltal, hogy ember-arcot ad a magányosan küzdő hőst itt is puszta eszközként használó apparátusnak, de zavarba ejtő zárlata (…) direktebben hirdeti a tömegfilm által kínált eszképizmus diadalát. (Sepsi László kritikája a májusi Filmvilágban olvasható.)

FÖLDÜNK, A MŰANYAG BOLYGÓ – Werner Boote dokumentumfilmes a címbéli matéria útját követi végig a gyártástól a felhasználásig. Mennyire jó nekünk, és a Földnek, hogy mindent beborít a műanyag?