The Stunt Man (1980). Rendezte: Richard Rush. Írta: Paul Brodeur regénye alapján Richard Rush (adaptáció) és Lawrence B. Marcus (forgatókönyv). Fényképezte: Mario Tosi. Zene: Dominic Frontiere. Szereplők: Peter O'Toole (Eli Cross), Steve Railsback (Cameron), Barbara Hershey (Nina Franklin), Allen Garfield (Sam), Alex Rocco (Jake rendőrfőnök). 131 perc.
Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?
A kaszkadőr előbb az újhullámos rendezők álomprojektje volt, majd a kultfilmesek kultfilmje lett. A Zsarufrász apropóján már megénekelt Richard Rush egy szűk évtizedet töltött e mozi elkészítésével, amelynek alapanyaga, Paul Brodeur azonos című regénye, felkeltette többek között Francois Truffaut és Arthur Penn érdeklődését is. Truffaut az Amerikai éjszaka című Oscar-díjas remekműben dolgozott fel hasonló témát (utóbb, a A kaszkadőr megtekintése után a kedvenc amerikai rendezőjének nevezte Rush-t), Penn pedig az Éjszakai lépések / A döntés éjszakája című kiváló neo-noirba emelt át ötleteket Brodeur történetéből. A hetvenes évek közepére tehát két saját jogán is elsőosztályú mozi készült (részben) A kaszkadőr ihletésére, de maga a film különböző okok miatt csak 1978-ban került celluloidra, a bemutatóra pedig 1980-ig várni kellett -- a komoly szakmai elismeréseket (többek között 3 Oscar-jelölés fontos kategóriákban) nem kísérte jelentős közönségsiker. Rush főműve túl értelmes és érzékeny film volt ahhoz, hogy hidegen hagyja a cinefileket és igazán érdekelje a nagy tömegeket, hosszú távon azonban jelentős hatást fejtett ki, méghozzá elsősorban a moziért élő-haló filmesek körében.
Egy táska rejtélyes fényei – Miről szól?
Cameron, a vietnámi veterán a hatóságok elől menekülve egy nagyköltségvetésű háborús film forgatásán köt ki. Eli Cross, az excentrikus és megszállott rendező üzletet ajánl neki: megóvja a miatta meghalt kaszkadőr ügyében nyomozó rendőrfőnöktől és a többi üldözőjétől, ha átveszi az elhunyt kolléga szerepét, azaz hajlandó amatőr létére sorozatos életveszélynek kitenni magát kamera előtt. Cameron kitanulja a kaszkadőrszakma alapjait és hamar beilleszkedik a stábba, sőt, még a csinos főszereplővel, Nina Franklinnel is összejön, de nem tud szabadulni attól a meggyőződéstől, hogy a csak a saját művészetének élő Cross képes lenne őt feláldozni egy hatásos felvétel kedvéért, mi több, kifejezetten erre készül.
Apró különbségek – Hol jön QT a képbe?
Rush 1968-as rendezése, a Savage Seven című motorosfilm QT egyik kedvenc mozija, ahogy a már említett Zsarufrász is, amelyből nem mellesleg a Kutyaszorítóban "Éhes vagyok, együnk egy taco-t" sora származik. A kaszkadőr természetesen a Grindhouse: Halálbiztosra volt hatással, de ez inkább csak áttételes. Mindkét film főszereplője kaszkadőr, ám míg Cameron jószándékú ifjú műkedvelőként kényszerből ugrál a golyók elől egy forgatáson, addig Stuntman Mike romlott, idősödő kocsmatöltelék, aki rég nem szagolta már forgatás levegőjét, spéci kocsiját is inkább fiatal nők meggyilkolására használja. Tarantino a két mű nem kifejezetten közeli rokonsága ellenére sem hagyta ki a lehetőséget, hogy tisztelegjen az idős mester és hasonló témájú kultfilmje előtt: a Halálbiztos stáblistájának "special thanks"-rovatában többek között Richard Rush nevét is kiszúrhatjuk.
Megmondom én nektek, miről szól a Like a Virgin! – Verdikt
A műfaji keverék távolról sem Tarantino találmánya, egy ilyen koktél után pedig már 1980-ban is bárki megnyalhatta mind a tíz ujját: vígjáték, börleszk, fekete komédia, akciófilm, thriller, dráma és romantikus film elemei keverednek a posztmodern művészfilmével, és akkor a Cross rendezte fiktív háború(ellene)s moziról még nem is szóltunk. De nem is a műfaji játék a lényeg, hanem King Kong magassága.
A képbe többnyire felülről belebegő, már nevével is bibliai képzettársításokat gerjesztő Eli Cross ("eli": héber keresztnév, jelentése 'isten(em)'; "cross": 'kereszt' angolul) Kong példájával illusztrálja saját, azaz a filmkészítő hatalmát: a félelmetes majomszörny valójában 106 cm volt mindenestül, mégis tökéletes illúziót keltett a vásznon, a filmes tehát nem csak művész, hanem bűvész is, aki lehetőleg tökéletesen megtéveszti a közönségét.
"Ha Isten alkalmazni tudná a trükköket, amiket mi alkalmazunk, boldog ember lenne!" -- mondja az önelégültségében is szórakoztató Cross, aki Peter O'Toole Oscar-jelölt alakításában egyszerre David Lean, Richard Rush és minden valaha élt megszállott direktor, valamint ezek paródiája. A Cross teremtette illúzió összefolyik A kaszkadőr című filmével, a néző pedig a jelenetek nagy részében csak kapkodja a fejét, hogy most éppen a filmet látja-e, vagy a filmben forgatott filmet, esetleg mindkettőt egyszerre, vagy éppen egyiket sem. A direktor szerelmeslevelet intézett a mozihoz, és tulajdonképpen önmagához is, műve legnagyobb hibája pedig abszurd módon éppen az, hogy a levél túl szenvedélyesre sikerült. Magyarán: A kaszkadőr meglehetősen sűrű alkotás. Az első megtekintése éppen csak annyira elég, hogy a néző felfogja a sztorit, és rosszabb esetben megrántsa a vállát: "mire a nagy felhajtás?". Az már csak a második-harmadik alkalommal derül ki, hogy az Oscarra jelölt forgatókönyv semmit sem bíz a véletlenre, és még annak is szerepe van az események alakulásában, hogy Cameron neve könnyen összekeverhető a forgatásokon gyakran elhangzó "Kamera!" utasítással. Ennyi mindenre képtelenség egyszerre odafigyelni, és főleg az lehetett egy olyan korban, a nyolcvanas évek elején, amikor Új-Hollywood művészi ambícióját és a közönséget partnernek tekintő hozzáállást felváltotta a tingli-tangli szórakoztatás, az érzékeket kényeztető, de vállaltan buta mozgóképek sorozatgyártása.
És most SPOILER!
A kaszkadőr vége egyáltalán nem pesszimista hangulatú: a stáb továbbáll, de a verkli nem áll meg, the show must go on, Cameron nagy kalandjának a filmiparral tulajdonképpen még csak az elején járunk. SPOILER VÉGE! Az 1960 és 1980 között 12 produkciót dirigáló Richard Rush számára ironikus módon a dupla Oscar-jelölés dicsősége egyben a vég kezdetét is jelentette. 14 éven át nem jutott újabb filmhez, pedig megfordult az Air America és az Emlékmás háza táján is, az 1994-ben bemutatott Az éj színe pedig kisebb érdemei ellenére óriási csalódást okozott mind az erotikus thriller műfaja, mind Rush hívei számára. Azóta csak egyszer állt kamera mögé, amikor A kaszkadőrről készített dokumentumfilmet 2001-ben, és figyelembe véve életkorát (áprilisban betölti a 82-t), nincs is remény ennél többre. Így is szép hagyaték marad majd utána: néhány jó mozi, egy kultikus remekmű, és a fiatalabb generációk folyamatosan meg-megújuló tisztelete.