A DILEMMA – Ron Howard vígjátéka azon hollywoodi produkciók táborába sorolható, amelyeknek egyetlen mondatban, illetve kérdésben össze lehet foglalni a történetét (akár a piszoár mellett is, ahogy az ismert bonmot tartja). Jelesül: mit tegyünk, ha legjobb barátunk feleségét hűtlenségen kapjuk? Elmondjuk a legjobb barátnak, vagy sem? Aki dilemma elé kerül: Vince Vaughn. A férj: Kevin James; a feleség: Winona Ryder .  [előzetes] 

A Filmvilág kritikusa szerint: A legnagyobb, megválaszolatlan kérdés nem a szereplők motivációival kapcsolatos, hanem az alkotókéval: vajon miért is volt érdemes elmesélni ezt a történetet. (Vörös Adél kritikája a februári Filmvilágban olvasható.)

BOSZORKÁNYVADÁSZAT – A Tolvajtempó és a Kardhal jónevűnek csak jóindulattal nevezhető rendezője, Dominic Sena középkorban játszódó kaland-fantasy-t készített, főszerepben a mindig mindent elvállaló Nicholas Cage-dzsel. A színész egy keresztes lovagot alakít, aki társával (Ron Perlman) együtt dezertál a seregből, majd odahaza elvállalja, hogy egy ördögűzésre kijelölt lányt elszállít a szertartás helyszínére. Útközben megkérdőjeleződik a lány bűnössége, és az egész misszió célja. Kellemes meglepetés: az egyik szerepben a kiváló dán színészt, Ulrich Thomsent láthatjuk, akivel, többek között, Szász János Ópiumában is találkozhattunk. [előzetes] 

A Filmvilág kritikusa szerint: A Boszorkányvadászat egészen a kínosan túldigitalizált ostrom-fináléig veretes kalandtörténet,egyszerű, erős karakterekkel és visszafogottan kijátszott morális kérdésekkel. (Varró Att ila kritikája a februári  Filmvilágban olvasható.)

SZERELEM, PASTA, TENGER – A török származású Özpetek új filmje a megszokott fajsúlyos témákat járja körbe a szokottnál könnyedebb hangvételben. Egy patinás tésztagyáros família két fia áll a középpontban, mindketten próbálnának kibújni a családi örökség vállalásának felelőssége alól. Döntésüket a barátok és a bölcs nagymama próbálja befolyásolni. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Ferzan Özpetek jellemző témái és motívumai térnek vissza: az ezredvégen-ezredelőn variábilissá váló nemi identitás, az eljátszott szerepekkel járó öncsalás és az önismeret megszerzése körül forgó, érzelmileg zsúfolt, melodramatikus fejlődésmesét láthatunk titkokkal, és az átadható tapasztalat ígéretével gazdagítva. (Forgács Nóra Kinga kritikája a februári Filmvilágban olvasható.)

ROHANÁS – A vígjátékok és ifjúsági kalandfilmek után az egykori pankrátor, Dwayne "The Rock" Johnson visszatért az akciófilm műfajához. Egy börtönből szabadult férfit alakít, akinek csupán pár órája van, hogy megbosszulja testvére halálát, miközben egy rendőr (Billy Bob Thornton) és egy bérgyilkos is a nyomában van. A rendező, George Tillman Jr. eddig a Birkanyírás 2.-höz hasonló opuszokkal vétette észre magát, a Rohanás azonban meglepően jó kritikákat kapott. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: Különös, még épp működőképes zsánerkísérlet a Rohanás,és meglehetősen koridegen, mintha csak a Száguldás a semmibe kultuszdarabját látnánk viszont magasabb fordulatszámon és több fordulattal – ha más nem is, kiváló ellenméreg
a Crank-trendre. (Varró Attila kritikája a januári Filmvilágban olvasható.)

EMBEREK ÉS ISTENEK – 1996-ban muszlim szélsőségesek foglyul ejtettek hét, az algériai Tibhirine kolostorában szolgálatot teljesítő szerzetest, majd lefejezték őket. Erről az esetről, pontosabban az előzményekről szól Xavier Beauvois  meditatív filmje, amely tavaly Cannes-ban a Zsűri Nagydíját kapta meg. [előzetes]

A Filmvilág kritikusa szerint: A szerzetesi mindennapok idilli életképeivel és a közös imádságok, éneklések áhítatos képsoraival az Emberek és istenek az áldozatvállalás méltósága mellett tesz hitet. (Baski Sándor kritikája a februári Filmvilágban olvasható.)