Shinya Tsukamoto, valamely rejtélyes okból kifolyólag, jó ötletnek vélte újraforgatni a Tetsuót, saját ’89-es keltezésű experimentális cyberpunk-kultfilmjét. Az új verzió, amely ugyan angol nyelvű, de szintúgy Japánban játszódik (a történet főhőse félig japán, félig amerikai), elkészült, tavaly Velencében már be is mutatták. A közelgő japán premier örömére a rendező a trailer mellé egy új jelenetet is a nagyközönség elé tárt, néhány werkfotó kíséretében. Azok számára, akik még nem hallottak az eredeti Tetsuóról, álljon itt egy részlet Teszár Dávid Tsukamoto-portréjából (így talán könnyebb „megérteni” a videóban látható képsorokat).
A Tetsuo – Vasember (1989) a cyberpunk-tematika elmaradhatatlan példája, a rendező legtöbbet idézett mozgóképe, a Filmvilág hasábjain is többször felemlegetett underground-klasszikus. Egy japán hivatalnok (sarariman – Tomorowo Taguchi) fém-hús hibriddé alakulásának, majd ellenfelével, a – Tsukamoto játszotta – fémfetisisztával vívott gigantikus küzdelmének lehetünk szemtanúi, amelynek végén megtörténik a fúzió, s a szemétkupachoz hasonlító robosztus amorf fémszörny derűsen kezd neki Tokió lerombolásának. Experimentális jellegű, fekete-fehér no-budget darab, 67 percnyi tömény szürreál, a Radírfejhez mérhető súlyos agymenés. Különös kegyetlenséggel elkövetett vizuális attak, maga a mozgóképre hangszerelt borzalomszimfónia. Utazás a pokol legmélyebb bugyraiba, nem kifejezetten az európai néző ingerküszöbéhez méretezett élőszereplős anime. Agyontuningolt és hipergyors, ultraagresszív konvenciógyilkos film a legveszélyesebb fajtából. A kiborgizáció és az emberen felülkerekedő technológia fájdalmasan plasztikus megjelenítése, az elgépiesedés elemi erejű allegóriája. Az indusztriális mozihoz dresszingként indusztriális muzsika járul, ami akárcsak a hús és a fém, organikus egységet alkot a képpel. Az audioterror elkövetője a már említett Ishikawa, pusztán a soundtrack meghallgatásával közel kerülhetünk az idegrohamhoz. Tsukamoto rendkívüli vizualitása már első nagyjátékfilmjében megmutatkozik: a védjegyévé váló ideges kézikamera-használat és a végletekig felgyorsított stop-motion animáció olyan hatást eredményez, amely kevéssé verbalizálható.