A Frankofón Filmnapok kínálatából két részletben ajánlunk filmeket: első körben Joachim Lafosse Rég nem szerelem című remekét, az elsőfilmes Sébastien Marnier Feddhetetlenjét és a Másodállást. Információ a vetítésekről: itt.
Joachim Lafosse belga rendező a Geneviève Lhermitte-gyilkossági ügy alapján készült Gyermekeink (2014) és a szintén valós történeten alapuló, politikai témájú Fehér lovagok (2015) című filmjei után ezúttal hétköznapibb témát dolgoz fel. A Cannes-i Fesztivál Rendezők Kéthetén bemutatott Rég nem szerelem (2016) egy válás történetét meséli el.
Marie (Bérénice Bejo) és Boris (Cédric Kahn) tizenöt éve vannak együtt, de házasságuk megromlott. Nem derül ki, hogy pontosan miért, viszont Marie viszolyog a férjétől, aki hiába próbál békülni. Ráadásul, ahogy a francia cím, L’Économie du couple is utal rá, gazdasági függésben állnak. Marie nem tudja kivásárolni Boris részét a közös lakásból, a férfi pedig nem tud enélkül a pénz nélkül elköltözni. Életszerű, dinamikus, jól felépített történetet fest fel Lafosse, egyszerű filmnyelvvel. A cselekmény is csak hétköznapi helyzetekből építkezik: kisebb-nagyobb konfliktusok Marie és Boris között, családi események és huzavonák a két gyerekük körül, értékkülönségek, mint a pénzügyi értelemben vett és az érzelmi gazdagság és tőke fogalmai, amelyek a viták kulcspontját képezik.
Mint a szintén családi drámát (sőt abban az esetben tragédiát) színre vivő Gyermekeinkben, Lafosse, ha kisebb léptékkel is, de szintén ambivalens álláspontokkal operál, viszont itt sem ítélkezik a szereplők fölött: mindenki téved és mindenkinek igaza is van.
A francia színházi és regényíró Sébastien Marnier-nak a Feddhetetlen az első nagyjátékfilmje. Főhőse egy negyvenéves nő, aki ingatlanosügynökségen dolgozott Párizsban, de elvesztette az állását, és anyagi gondjai miatt kénytelen visszaköltözni vidéki szülővárosába és sürgősen munkát keresni. Constance (Marina Foïs) fölkeresi volt szerelmét Philippe-t (Jérémie Elkaim), aki szintén ingatlanosként dolgozik. Philippe munkahelyén van is egy megüresedetett poszt, de Constance helyett egy friss diplomás lányt, Audrey-t (Joséphine Japy) veszik föl. Constance nem tud beletörődni, és ahelyett hogy másfelé próbálna szerencsét, a maga módján folytatja a küzdelmet az „állásáért”, miközben mániákusan edz. Egyszerre sajnálatra méltó, sőt akár vonzónak is tűnhet, de fokozatosan felfigyelünk benne valami furcsaságra, Constance gátlástalan és vészjósló, abszurd és félelmetes. Marnier thrillere egy torzult személyiségű, lecsúszott, szerencsétlen nőről szól Foïs hiteles alakításában.
Pascal Chaumeil Másodállás (2015) című utolsó, poszthumusz bemutatott filmje groteszk bűnügyi vígjáték egy középkorú férfiról, aki állástalan gyári munkásból bérgyilkos és benzinkutas lesz. A kisvárosban, miután bezárt a gyár, Jacques (Roman Duris) nem talál stabil állást, ráadásul pókertartozása is van a helyi maffiózónak, Gardot-nak (Michel Blanc). Egy nap Gardot munkát ajánl neki: ölje meg a feleségét, cserébe kiegyenlíti a tartozást és kap mellét tízezer eurót. Jacques elfogadja. Másnap pedig a benzinkúton dolgozó barátja, aki szintén tudja, hogy rosszul áll, fölveszi egy épp megüresedett állásra. Mindkét munkában adódnak nehézségek, de Jacques nem hátrál meg
A film kifordított módon, a munka dicséreteként is nézhető, hiszen Jacques-nak mindegy, mivel dolgozik, de dolgozik és „tiszteli a munkaeszközét”, mint egykor a gyárban. Ezzel a szemmel követjük végig Jacques rögös útját a jobb életért, amiben a jóindulató gengszter nagy segítségére van a Coen-fivérek filmjeire hajazó komédiában.
Szatmári Zsófia
