Amióta a Disney benyelte a komplett Star Wars univerzumot, a keményvonalas rajongók még mindig számottevő része rendszerint habzó szájjal veszi tudomásul a mesestúdió újabb és újabb folytatásokra, előzménytörténetekre vagy matinésorozatokra vonatkozó bejelentéseit. Az új égisz alatt tavaly karácsonykor debütált hetedik epizód, az 1977-es Egy új remény cselekményét tetszetős módon, de kvázi egy az egyben újrahasznosító Az ébredő erő mégsem okozott akkora csalódást, mondhatni, terápiás hatással bírt a szkeptikusok a galaxis tulajdonosváltásából eredő félelmeinek legyűrésére.
Mindezt nyilvánvalóan annak is köszönhettük, hogy akit egyszer az életben elkapott a Lucas-féle gépszíj, az talán még akkor is reszkető kézzel vágná a centit a soron következő fejezet bemutatójáig, ha a stúdió Eddie Murphy-t vetné be Windu mester eltitkolt gyermekének szerepére. Emlékezetes, hogy annak idején Hayden Christensen Anakin bőrébe bújtatása is mekkora homokvihart okozott a Tatuinon, de az akkor még a Lucasfilm által hozott döntés is egyértelműen arra a tényre utalt, hogy az alkotók jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek a történetre vagy a látványra, semmint hogy A-kategóriás aktorokkal töltsék fel a színészgárdát.
A casting még inkább háttérbe szorul egy olyan spinoff esetében, mint az idei ünnepekre mozikba kerülő Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet, ahol a karakterek nagy részével feltehetőleg először és utoljára találkozunk az évtizedes múltra visszatekintő és minden bizonnyal még generációkon átívelő jövővel rendelkező űreposzban. A legutóbb a ki tudja, hanyadik Godzillával támadó Gareth Edwards rendezése, a Zsivány Egyes ráadásul bármennyire is kötődik a negyedik részt megelőző eseményekhez, jelesül az első Halálcsillag tervrajzainak megszerzéséhez, a folytatást illetően nem egy masszív tengerészcsomóval, csupán egy lazára fűzött masnival rögzített kiegészítő sztoriról van szó, ahol a végén (SPOILER!) minden főhős meghal.
Aki tehát az új Harrison Ford feltűnésére számít, csalódni fog, viszont kellemes meglepetést jelentenek az olyan, áttörésre váró, a Zsivány Egyest minden bizonnyal ugródeszkaként felhasználó színészek, mint Felicity Jones (A mindenség elmélete) vagy Diego Luna, nem beszélve a helyenként kissé kínos monológokkal támadó, tehetségüket tekintve mégis tiszteletet érdemlő Forest Whitaker vagy Mads Mikkelsen.
Gareth Edwards rendezése, illetve Chris Weitz (mesefilmek) és Tony Gilroy (Bourne-sorozat) forgatókönyve az első húsz perc csapongásait és kapkodását követően megtalálja a Star Wars filmek talán legtöbb akciójelenetét magába foglaló küldetéssztori megfelelő ritmusát. A Zsivány Egyes jól működik, hozza az elvárt szintet, és külön öröm, hogy a kihagyhatatlan, itt-ott elejtett jópofa megjegyzések ellenére is jóval sötétebb tónusú anyag, mint amit a Disneytől vártunk volna.
Ugyanakkor némileg zavaró a korábbi filmekből vett motívumok újbóli felhasználása. Ezúttal már A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér egyes elemei is a napnál világosabban jelennek meg a szűk két és fél órás játékidő alatt, melyek a megcélzott közönség egy részét jelentő tizenévesek szemében az újdonság erejével hathatnak, az eredeti trilógiát jelenetről jelenetre ismerő veterán rajongók táborában viszont kétélű fegyverként sülhetnek el: bizonyára lesznek olyanok, akik tátott szájjal ülnek fel a nosztalgiavonatra, mások viszont az ötlettelenségből adódó önismétlést kérhetik számon a Galaktikus Birodalom történetének első mellékhajtásán.
