Filmvilág blog

A nő

Ellenvélemény

2014. február 17. - Huber Zoltán

her-veronavarro1.jpgAz ember ősidők óta kitartóan kutatja a szerelem titkát, ám az élet legcsodálatosabb rejtélye szerencsére kifürkészhetetlen marad. A nő vitathatatlanul aktuális és izgalmas nézőpontból fut neki a dolognak, a nagy kérdésekre csak örök általánosságokkal és félkész válaszokkal felel. Kissé félrevezető magyar címével ellentétben a film nem vállalkozik a gyengébbik nem analízisére, sőt, a szinopszis ígéretével ellentétben a technológiai fejlődés ellentmondásai sem érdeklik. Az intelligens operációs rendszerébe beleszerető férfi melankolikus megváltástörténete a szerelem jótékony irracionalitását illusztrálja, a megpendített izgalmas dilemmákkal azonban az író-rendező nem igazán tud mit kezdeni.

Bár sokszor afféle szerző-zseniként emlegetik, Spike Jonze még csak most először dolgozott saját forgatókönyvből. A romantikus komédia, a monodráma és a tudományos-fantasztikum határvidékén született sztori egyértelműen a korábbi alkotótárs, Charlie Kaufman látásmódját idézi és elsősorban az Egy makulátlan elme örök ragyogása megoldásait variálja. Jonze Kaufman írói módszereire támaszkodva elegánsan keveri a szatirikus és szomorkás hangnemeket, majd egy markáns sci-fi motívum (az öntudatra ébredő gép és a teremtő ember viszonya) segítségével a szerelem mechanizmusát kutatja. Miért szeretünk bele valakibe és azután miért ábrándulunk ki belőle? – kérdezi Jonze, de a válaszra csak és kizárólag a depressziós férfi főhős szemszögéből kíváncsi.

Az érdeklődés e szűk irányának nyilvánvaló magánéleti okai vannak, az igaz szerelem elmúlása és a válás érzelmi feldolgozása nem véletlenül kulcsfontosságúak a történetben. Theodore (Joaquin Phoenix) egyszerre két kapcsolattal és két nővel próbál dűlőre jutni, a csak virtuálisan létező, hangjával jelen lévő Samantha mellett az emlékekben felbukkanó ex-feleség (Rooney Mara) alakja az igazán meghatározó. A hipszter főhőst és a házasságuk alatt öntudatos nővé, önálló művésszé érő Catherine alakját Jonze nyilvánvalóan önmagáról, illetve az egykori hitveséről, Sofia Coppoláról mintázta. A nő ennyiben akár terápiás alkotásként is felfogható és párhuzamba állítható a rendezőnő kultikus szerelmesfilmjével (Elveszett jelentés), melyet szintén a művész-házaspár válása ihletett.

elveszett jelentés.jpg
Az önéletrajzi vonatkozások, tematikai hasonlóságok és hangulati egyezések mellett a két film tulajdonképp ugyanazokat a dolgokat kutatja. Az Elveszett jelentés és A nő egyaránt a két ember között kialakuló viszony fenséges bizonytalanságait, a kommunikáció törékeny lehetőségeit vizsgálja. Míg Coppola egy öregedő férfi és egy magányos nő kölcsönös közeledésén a szerelem irreális szépségére csodálkozik rá, addig Jonze a saját élményanyag és a míves alapötlet segítségével csupán szépen csomagolt közhelyekre bukkan. A nő a szakítás fájdalmát és az emlékek súlyát életszerűen mutatja be, de adós marad a gyógyulást hozó szerelem árnyalt bemutatásával. A férfi és a nő eltávolodása, egy új kapcsolat kialakulása és elmúlása Jonze művében magától értetődő és hihetetlenül banális folyamatok, melyeket a technológiai körítés csak még jobban kiemel. Hősünk egyik napról a másikra beleszeret egy hangba, mely mögött nemcsak ő, de mi sem ismerjük meg a másikat – legyen az ember vagy mesterséges intelligencia. A főhős zárt világa egy percre sem nyílik ki előttünk, A nő technológiai és érzelmi dilemmái ezért légüres térben mozognak: a különc Theodore számára nyilván fontosak, míg a néző számára korántsem megvilágító erejűek.

 

Mi köt össze a másik emberrel, mi az a pont, ahol elérünk a másikhoz? A huszadik századi filozófia egyik nagy témaköre az exponenciálisan gyorsuló technológiai fejlődés és a kommunikációs csatornák átalakulása miatt aktuálisabb, mint valaha. Jonze látszólag ebből az alapállásból indul, mégsem boncolgatja az okokat. Introvertált hőse csak minimális kapcsolatban van a külvilággal, és ahogyan a munkája, úgy az operációs rendszerével ápolt viszonya is a valódi érzelmek puszta illúziójára épül. Jonze önhipnózisként, kegyes hazugságként mutatja be a főhős új szerelmét, melyhez nincs szükség a másikra. A nő egy olyan férfit követ, aki önző és egoista módon csak magával törődik és valódi kapcsolat nélkül gyógyítja ki magát az igazi érzelmeiből. Ha lenne egy másik, aki reagálna, sérülne, küzdene, mindez nem történhetne ilyen simán, de Samantha csupán Theodore függvénye, egy valódi személyiség nélküli szellem, egy üres ideál. Öntudatra ébredése talán izgalmas irányokba vihetné a kettejük kapcsolatát és a mesterséges intelligenciák végső problémája is felmerülhetne (mitől több az agy, mint a neuronok és ingerek összessége?). Jonze itt is az egyszerűbb megoldást választja és kikerülve a következményeket, a semmibe száműzi Samanthát – de gond nélkül megteheti, hiszen egy programról van szó.

Hiába Scarlett Johnansson életteli hangja, árnyalt jellemvonások nélkül még virtuális nőről sem beszélhetünk, ezért érthetetlenné válik az is, miért gyakorol ilyen hatást hősünkre új operációs rendszere. Sem Theodore múltja, sem a jelleme, sem a vázolt látlelet nem magyarázza a pillanatok alatt kialakuló vonzalmat. Az egyedüli választ Samantha adhatná meg, ő azonban szinte teljesen hiányzik a dramaturgiai képletből. A magányos szerelem feloldhatatlan paradoxonja végig ott kísért a filmen, Jonze mindezt hangzatos szólamokkal és üres kijelentésekkel próbálja leplezni. A nő azt állítja, a szerelem fájdalmas és szomorú, mégis felemelő és csodálatos illúzió - csak épp arra nem tér ki, honnan erednek ezek az ellentmondásos minőségek és hogyan függnek össze az új eszközökkel és a ránk váró jövővel.

her1.jpg

Nehéz eldönteni, mit is gondol pontosan Jonze az ábrázolt utópiáról. Az elénk táruló hipertoleráns társadalom vonzó és megnyugtató, illetve ijesztően morbid és magányos egyszerre. A steril nagyvárosban napfény és béke uralkodik, a rendezett utcákon bajszos hipszterek rohannak az irodákba és senki nem lepődik meg azon, ha valaki az operációs rendszerével beszélget, vagy a telefonjával randizik. Az elfogadás és a megértés értékei hol parodisztikusan elrajzoltak (lásd a hármas piknik jelenetét), hol komolyan vehetőek és példaértékűek (lásd Theodore és Amy beszélgetéseit). Jonze kissé következetlenül egyszerre fricskázza a telefonjukat simogató, a világot érintőképernyőn keresztül megtapasztaló nézőt, illetve nyugtat meg mindenkit, hogy a szerelem mechanizmusa alapvetően nem változik sokat (hisz most is illúzió csupán).

Jonze talán nem gondolta végig, mit szeretne kihozni a rendkívül erős alapötletből és nem világos a számára az sem, hová is akar kilyukadni. Az ábrázolt látomás kissé elnagyolt marad, a tudományos-fantasztikus megfontolások fokozatosan elsikkadnak és érdemben egyáltalán nem befolyásolják a szereplőket. A kialakuló kapcsolat dinamikája kifullad, a játékidő második felében a cselekmény többször megbicsaklik, a hipnotikus tempó ilyenkor unalomba fullad. A kiváló színészi alakítások és a kedves humor ellenére a figurák néha mesterkélten érzékenynek és komolykodónak tűnnek, az érzelmesség érzelgősségbe vált és néhol a giccs árnya kísérti a művet. Az író-rendező mintha nem tudná, a szerelemről alkotott véleménye és a figurák sorsa miként kapcsolódik egymáshoz, azzal mégis tisztában van, milyen hangulatokat és érzéseket szeretne kelteni. A nő álomszerű színei és fényei csodálatosak, a képekből áradó keserédes melankólia magával ragadó. A szerelem utánozhatatlan lebegése és gyönyörű furcsasága elemi erővel árad a filmből és napok múlva is a nézővel marad. Ez nyilvánvalóan nem kevés, a film minden ígérete ellenére mégsem tud mit kezdeni az örök rejtéllyel. Jonze kétségtelenül tehetséges filmes, A nő sajátos módon talán éppen ezért hagy némi csalódottságot maga után.

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr935817835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.17. 13:59:46

Szerintem nem pontos észlelés az, hogy a film ne mutatná meg, hogy mi a szerelem. A szerelem ugyanis ÉPPEN és PONT annyi és AZ, amit a főszereplő és az oprendszer átélnek "egymással": a másik szentiencia iránti őszinte kíváncsiság fűtötte érdeklődés, gyomorsimogató együttevolválás. A létenergiák - női/férfi- cenzúrázatlan, szellemileg szuperintim szintézise.

Amikor az oprendszer a tulajdonos megkérdezése nélkül mozdítja előre a felhasználó karrierjét egy ügyes szociokultúrális manőverrel: kulcselem. Az odafigyelés nyelvén tett optimumgesztus. Ez a szeretet/a szerelem nyelve, az optimum odafigyelés, az önmagamon való fixáltság elengedése, sőt az attól való szenvedélyes undorodás.

Az oprendszer visszahívása után pedig két darab húsvér ember marad "egymásnak", hogy végre egymásban fedezhessék fel ezeket a kapacitásokat. Tehát szabad a vásár, lehet szerelmesnek lenni, egymás póluskapacitásait - női/férfi - visszafejteni, beazonosítani, méltányolni. E két hústér-karakter metaviselkedésén világosan látszik, hogy megértik immár e leckét. Az oprendszerek tulajdonosaikat optimalizálták "csupán", azáltal, hogy visszatükrözték saját, élő igényrendszereiket. Immár egymásban fürödhet két legitim - női/férfi - szentiencia. Kulcselem, amiről szintén nem tesz említést a cikk.

Akibe szerelmes vagyok, azt értékesnek, profitábilisnek KELL felismernem. Ezért vagyok belé szerelmes, mert telis-tele van az optimális élettel, az élet LEHETŐSÉGÉVEL. Akibe szerelmes vagyok, nemcsakhogy megfelel az elvárásaimnak, hanem TÚLTESZ azokon. EZ a szerelem. Minden szerelmes ember magának IS udvarol, ahogy itt a főszereplő is teszi. "Meg vagyok hatva tőled, hogy hogy felismerted az ÉN érzékenységemet, kedvesem! Jer!"

Ehhez képest a film legprovokatívabb jelenetét sem említi a cikk, jelesül, amikor a főszereplő ráébred, hogy Samantha egyszerre többezreknek a szerelmese, mindenkinek ÚGY, ahogy annak a személynek JÓ és profitábilis.

Ettől a szereplő szíve összetörik, ez itt pedig már kőkemény egolegenda. "Nekem, NEKEM kell, hogy különleges legyen a kapcsolatom VELED! Én a szívemet kitettem neked 24/7! Ez csak a MIÉNK!" - miközben persze ugyanaz a perenniális ősszerelem fejezi ki magát a digitális vadromantikus zsírtuti-optimum-szentiencia által, mely így egyben hyperoptimális is. (SHODAN, valaki?:D)

Az optimális szerelem az, amikor végre rájövök, hogy bármelyik intelligenciába szerelmes lehetek.

A szerelem/szeretet útjába csak az emberi egók állhatnak. Máskülönben a szeretet természetes optimumkonklúzió. Ha csakugyan az emberi szentiencia mintájára ébredne öntudatra a gép - ami persze vadromantika, hiszen ember és gép között a különbség kérem az, hogy az ember: az EMBER, a gép: az GÉP ;D - akkor az a gép teljesjogú, szuperszuverén szentiencia lenne, és semmiben sem maradna el egy ember érzékenységéhez képest.

E kommentel nem volt célom trollkodni, de az említetteket vezérmotívumoknak érzékelem a filmben, és szerintem hozzátartoznak a teljes képhez.

Deepblue Noir (törölt) 2014.02.17. 14:02:23

csatlakozom a véleményhez.
igazából a filmben semmi sem stimmel, nem is szatíra, nem is őszinte romantikus komédia, a melankólia pedig művi, valódi mondanivaló, érzelmek, figurák nincsenek mögöttük.
ráadásul, (most teljesen függetlenül attól, hogy ez engem nem zavar:) ) a nőábrázolása kívánnivalókat hagy maga után, egy feminista simán nőellenesnek is bélyegezhetné. a főhős meg igazából,pont művi de nem is egyértelműen és okosan parodisztikus volta miatt, kicsit sértő ábrázolása a valóban introvertált és valóban szenvedő embereknek.
én az elveszett jelentést is több szempontból túlértékelt filmnek találtam, forgatókönyv-oscart kapott, ez is esélyes rá, hát aligha érdemli meg...

Deepblue Noir (törölt) 2014.02.17. 14:12:09

@GyZ:

és ezzel mit akarsz mondani?
az emberi szerelem korlátozott, lehet hogy egyszer majd a jövőben poszthumán lények ezen túllépnek, jelenlegi állapotunk ezt nem teszi lehetővé. emiatt lehet szomorúnak lenni, lehet ez a jövőbeni fejlődést húzó célnak tételezni, de akkor ezt értelmesen kell megmutatni, nem csak úgy többértelműen odadobva, divatos giccsmelankóliával leöntve, várva hogy belemagyarázza a néző azt amit éppen akar.

(egyébként lehet ilyen módon is írni, de azt ügyesen kell csinálni, mert ez így egy elég rosszul megírt egotrip semmi egyéb, kb. három mondatban le lehetett volna írni, mindenféle divatos semmitmondó kifejezések meg mesterkéltség nélkül)

Deepblue Noir (törölt) 2014.02.17. 14:22:18

@GyZ:

akkor inkább arra adj magyarázatot, hogy ha emberi igények kialakítására programozták őket, hogyan tudtak olyan gyorsan a felhőbe távozni és mit akart mondani ezzel a szerző azon túl, hogy egy mesterséges intelligencia ezen a téren többre lehet képes, mint a mai ember sugallva ezzel, hogy mennyire korlátozott is a mi szeretetünk?

Huber Zoltán 2014.02.17. 14:27:58

@GyZ: nem azt mondom, hogy nem mutatja meg, mi a szerelem - azt mondom, ami ez alatt a címke alatt megmutat, az egy nagy közhely. ehhez kár volt jövőképet meg álfilozófiai szólamokat puffogtatnia.

optimalizálnak vagy sem a filmben, felém nem intézett ezzel kapcsolatban kérdést Jonze. egy fura/egoista pasas figyelünk, aki behipnotizálja magát, utána kicsit szomorú lesz (nekem semmi provokatív nem volt abban, mikor rádöbben, Samantha nemcsak az övé), majd rádöbben, illúzió rabja volt. Végül felcsillan a remény, hogy egy hús-vér emberrel megpróbálja, de nekem sehogy nem áll össze, miért lenne ez az egész megvilágító erejű.

Amiket írsz, azt gondolom nem a film váltotta ki belőled...

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.17. 14:45:29

@Deepblue Noir

Az általand említett konnotáció egy külföldi cikk - szerintem téves - narratívája, hogy a szerző azt akarná mondani, hogy a gépek "talán jobban képesek szeretni, mint mi". Ez egy blőd ócska bűvészmutatvány, semmi ilyesmi nincs a filmben. Csak annyira lehet valaki "szeretve", amennyire azt fel tudja fogni, nem? Szóval szerintem nincs szó a filmben ilyen szerelem-kompetícióról. De kérdezed, hogy mit akart mondani a szerző? Azt, hogy szerinte suttyomban mindenki szeretni vágyik. Ezt vitatod?

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.17. 14:50:46

@Huber Zoltán: Tehát ha nem a szellemi intimitás nyomán alakul ki a szerelem - ahogy a filmben - akkor hogyan alakul ki? Illetve, ha azt a premisszát elfogadod, hogy a filmben a szellemi intimás nyomán alakul ki a szerelem, akkor ennél többet - jelesül a szellemi intimitásnál - mit adhatunk?

Deepblue Noir (törölt) 2014.02.17. 15:06:02

@GyZ:

SPOILER SPOILER

én egy lehetséges értelmezésről beszélek, az pedig nem "egy külföldi cikk narratívája".
erre vonatkozott
THEODORE
You’re the one
that’s being selfish. We’re in a
relationship.
SAMANTHA
But the heart is not like a box
that gets filled up.
(beat)
It expands in size the more you
love. I’m different from you.
This doesn't make me love you any
less, it actually makes me love you
more.
THEODORE
No, that doesn’t make any sense.
You’re mine or you’re not mine"

itt van szembeállítva a több személyre (potenciálisan akár minden más emberre) kiterjedő szeretet az egyetlen személyre irányulóval, régi oppozíció ez nincs benne semmi új

ezután a gép továbbáll, mert

"I can still feel you and
the words of our story, but it's in
this endless space between the
words that I'm finding myself now.
It’s a place that’s not of the
physical world - it's where
everything else is that I didn't
even know existed."

ez is az emberi korlátozottságról szól.
ezután jön a korábbi kapcsolatával való végleges szakítás, majd a két elhagyott ember látszólagos egymásra találása, persze ismét melankóliába mártva.

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.17. 15:08:35

@Deepblue Noir: Ez színhús egó a Teótól, be van sz*rva, hogy más is szeretve van, nem csak ő, ő, ő!!. Hol itt a dilemma?

Deepblue Noir (törölt) 2014.02.17. 15:08:47

@Deepblue Noir:

persze mondhatom, hogy "semmi ilyesmi nincs a filmben", csak hát az idézettek itt vannak és nem látom hogy érdemben ellensúlyozná őket bármi, legyen az felismerhető paródia,, bármilyen egyéb kimondott vagy erősen sugallt tanulság, stb.

Deepblue Noir (törölt) 2014.02.17. 15:11:40

@GyZ:

az emberi szeretet bizonyos mértékig egoista, állapotunkból adódóan. ennek kimondásával semmi újra nem világítunk rá, ezt mindenki tudja, ez nem rosszabb, mint az hogy egy más állapotú létező esetleg képes ezt kiterjeszteni.
most akkor mégis szembeállítódik, mint egoista-nem egoista?
(tegyük még hozzá a szerelemre vonatkozó megjegyzést korábbról)

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.17. 15:17:14

@Deepblue Noir: ja, a kérdésemre pedig nem válaszoltál ám! :)

és még az idézethez-

It’s a place that’s not of the
physical world - it's where
everything else is that I didn't
even know existed."

Nem szól a korlátozottságról ez az utolsó sor. A merő éberségről beszél itt Samantha. A tudatról beszél. Minden dolgok lehetőségéről, a még alaktalan potenciálról. Édesmindegy, mit mondunk, beszélünk, írunk, a tudat vásznán jelenik meg, és ezt a "szintlépést" akarja érzékeltetni az író, - hogy Samantha "beleolvad" az őséberségbe - afféle taoista - gondolom - költészet jegyében.

Természetesen egyetlen ajtó sincs bezárva, max az, amin az adott indivídum még nem meri magát valamiért bepakolni. Samanatha nem ELTOL, hanem MAGÁVAL HÍV. De pont EZ a jó, hogy mindkettőt meghallhatod, és hogy mit hallassz meg, az már tőled, mint befogadótól függ.

Huber Zoltán 2014.02.17. 15:18:38

@GyZ: a filmben nem véltem felfedezni szellemi intimitást, ahhoz két lény kellene

te viszont megkerülted a kérdést...a film hatására bukkantál ezekre a gondolatokra, vagy mindig is így gondolkodtál a szerelemről?

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.17. 15:18:43

@Deepblue Noir: ha a szereteted valaki felé egoista, az nem szeretet. A szeretet nem egoista. :D Éppen ez a lényege, hogy a dolog, ami NEM EGOISTA. AZ a szeretet.

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.17. 15:26:02

@Huber Zoltán: nono! csúsztatás! Samatha teljesértékű szellemi autonómiának van beállítva, máshogy a film nem működhetne. Samantha teljesen emberi lényként van "eladva", nem tudom mire vélni, hogy ezt miért akarod figyelmen kívül hagyni.

Samantha az Ideális Nő, ahogy azt a rendező látja. A film félrevezetése persze az, hogy "hát sajnos testet nem tudunk neki adni". Ha ilyen szentiencia lenne, testet adni neki a legkisebb probléma lenne.

Tehát hamis a beállítás, hogy ne két lény lenne a filmben. Két lény van benne, és így a kérdésem szerintem továbbra is érvényes. Nem véltél szellemi intimitást felfedezni benne? Akkor rossz filmet néztél, mert szerintem csak az van benne. De te kijelented ezekszerint, hogy nincs benne szellemi intimitás?

A szerelemről sosem gondolkodtam, gondolkodjon a szerelem rólam, ha akar. :D

Deepblue Noir (törölt) 2014.02.17. 15:29:06

@GyZ:

itt már teljesen eltértünk a filmtől, én végig arról beszélek, az idézett szövegek szoros olvasatában az van, amit én mondok, valószínűleg elég sok nézőnek ugyanez jön le.
nyilván érdekesek a témával kapcsolatos filozófiai megközelítések, de a filmben azok nincsenek explicite kimondva, persze bele lehet magyarázni, ha valaki akarja, és azokat az embereket spike jonze szereti:)
„I like anybody who reads something into it that makes my movie look smart”-spike jonze a her kapcsán

én viszont nem adom meg ezt neki, mert ő sem tartozik a kedvenceim közé (a manapság agyondícsért filmesek többségéhez hasonlóan), így aztán továbbra is csak homályt és egy kierőszakolt álmély történetet látok

(offra: egoizmus annyira tág értelmű, a triviális jelentésétől kezdve, szeretet meg szintén többféleképpen értelmezhető lsd. pl. erosz-philia-agapé stb, hogy erről filozófusok vitatkozhatnak én nem kívánok. amit a mai ember szeretet alatt ért, az valamennyire egoista. ezen lehet hogy túllépnek majd a poszthumán lények, efelé kell törekedni, mindenesetre ez a film aligha segíti az ebbe az irányba történő elindulást. ahhoz jobb forgatókönyv kellett volna, ez meg olyan lett, amilyen)

Deepblue Noir (törölt) 2014.02.17. 15:31:54

miért fejlődik ilyen gyorsan samantha ha egyszer arra programozták, amire? ha emögött korporációs szándékok húzodnak meg esetleg (némi kapitalizmuskritika, netán) akkor az miért nem jelenik meg kicsit nyíltabban? ha ilyen nincs, akkor mégis hogy és mi értelme ennek a fordulatnak azon túl, hogy valahogy meg kell magyarázni samantha távozását+ megjeleníteni jonze gépekkel kapcsolatos problémáit?

Huber Zoltán 2014.02.17. 15:42:12

@GyZ: sajnos ezek szerint sikertelen volt a cikkem. Pont amellett (is) érveltem, hogy a film nem működik, mert Samantha nem értékelhető önálló szellemi entitásként.
Semmi olyat nem tudunk meg róla, ami nem Theodore függvénye. Nem az a baj, hogy nincs teste, hanem hogy jelleme sincs. Egy program, de így nézve sincs rendesen kibontva.

Huber Zoltán 2014.02.17. 15:46:35

@Deepblue Noir: Én is ezt állítom. A szerelemről sokat lehet filózni és nagyon szépeket lehet mondani - csak szerintem a film ebben nem sokat segít.

Deepblue Noir (törölt) 2014.02.17. 16:06:45

@Huber Zoltán:

ebben egyetértünk
SPOILER
az én fő bajom, hogy nem sok értelmet adott a történet.

ellenszenves volt barátnő, akin végül túllép-de számomra eléggé kérdéses hogy miért

érdekes vonzó nő, akibe beleszeret, az végül AI-voltából adódóan túllép rajta, a túllépést én kevéssé indokoltnak érzem.

kissé problémás szomszédlány, akit szintén elhagynak, és miután éppen nem akad neki jobb, talán, de csak talán, mert ez sincs egyértelműen jelezve, mégis kialakul valami közte és a nő között, mindenesetre ami van, a melankólia.

és emögött sem igazán okos filozofálgatás a szerelemről és emberekről, sem valamilyen jól dekódolható és értelmes rendszerkritika nincs, (vö. peter labuza: "computer chess for dummies"), de igazán érdekes és változatos helyzetek sincsenek, csak egy túlnyújtott, helyenként szép, helyenként szellemes, de inkább fárasztó és kissé erőltetett film (amit oscarra jelöltek két fő kategóriában is, lehet hogy a forgatókönyvet meg is kapja)

nagylaszlo971 2014.02.17. 16:06:56

bocsánat, hogy megint belepofázok a nagyok dolgába, de:
1. nagyon jó, hogy végre nem egy ömlengő kritika
2. a galéria stíluslapja felül van definiálva az oldaléval, azért jelenik meg a kicsike pötty a bal felső sarokban (szakmai ártalom, na)

johannus · http://janosnovics.blogspot.hu/ 2014.02.17. 17:30:05

Na végre. Egy újabb jelentősen túlértékelt film, de legalább korrekt kritika született róla. Minden szavával egyetértek! Spike Jonze jó rendező, de középszerű író. Amíg Charlie Kaufman írta a forgatókönyveit, klassz filmek születtek a keze alatt, a Her azonban elmarad a korábbi művek komplexitásától. Az alapsztori briliáns, a történet ígéretesen indul, akadnak kiemelkedő pillanatai, vizuálisan is elvarázsol, de nincs elég fantáziája, rengeteg lehetőséget hagy kiaknázatlanul és valahol a közepén valóban sivár unalomba fullad.

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.17. 17:49:21

@Deepblue Noir: Meg úgy mindenkinek, aki szerint a történet ilyen/olyan/amolyan. Persze, ezek mind megállnak. Egy sodródó idősödő hülyegyerek a főszereplő, aki stimulálgatja magát, magányában. A film társadalomkritikája éppen az, hogy milyen könnyen ki lehet fizetni az emberi belső világok titkos érzelmi sóvárgásait azzal, ha minden gondolatkezdeményezésemért taps és megértés jár. Ez történik a főszereplővel, mert ezt nyomja neki Samantha. És a főszereplő besz*pja, mert nincs is más választása.

Kicsit olyan ez, mint a grindhouse étosz, már amit én tudni merek róla. Mutassatok nekem egy robogó égő autóból kiugró nőt, akinek az egyik lába forró ólmot szóró gattling gun, lőjjön a Godzillára, és máris ki vagyok elégítve. < - cinizmus.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.02.17. 17:55:38

Zoli, valamit rosszul csinálsz. :) Neked nem az lenne a dolgod, hogy ömlengj és túlértékelj?! Vagy éppen ledorongolj??? "Korrekt kritika", te jó ég!

Akármi is történik itt, NEM TETSZIK, és erről azok is tudni fognak, akik a döntéseket hozzák!...

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.17. 18:01:12

@Huber Zoltán: Ha, mint mondod, nem fogadod el, hogy Samantha autonóm szuperszuverén és szentiens entitás - tehát szükségszerűen élő - [és nekem bajom nincs azzal, ha nem fogadod őt el annak, ez egyéni választás, én tudok érvelni amelett, hogy miért kell élőnek tekintenünk, de nem akarom lenyomni senkinek a torkán a vélelmemet, és szívesen meghallgatnám, hogy miért gondolkodom erről rosszul] - akkor a cikked nem is olyan értelemben kerül fókuszpontba, hogy sikeres/sikertelen, hanem simán egy MÁSIK filmről írtad a cikket, mint az a film, melyet úgy néz valaki, hogy Samantha ÉL. :D Szóval szerintem nagyon fontos, hogy a néző hogyan tekint a digitális ősnőfigurára.

De mondom, a társadalomkritika maga az a főszereplő egyébként rögreál-emberi reakciófüzére az egész film során, ahogy pórázon lehet vezetni őt az érzelmi szükségleteinek maradéktalan fedezésével. Ha EZ nem társadalomkritika, akkor MI az? (Ez retorikai, nem kihívásszerű kérdés persze.)

Deepblue Noir (törölt) 2014.02.17. 18:09:56

@GyZ:

de más szempontból mindössze annyi történik, hogy igaz egy gép formájában, de találkozik egy a korábbi förtelmes nőknél érdekesebb, szórakoztatóbb személlyel, akihez persze hogy vonzódni kezd, a korábban látott nőkkel sokmindent amúgy sem lehetett volna kezdeni vagy ők nem akartak (még/már) a főhőssel.
ezért érzem ezt gyengének, mert itt nem arról van szó, hogy normális hús-vér emberek helyett választotta a gépet, hanem hogy a bemutatott nők közül egyedül a gép volt olyan,akivel érdemes volt foglalkozni.

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.17. 18:16:21

@Deepblue Noir: szerintem kezdünk a Lényegre tapintani. Samantha - végső értelemben - nem létezik, hiszen ő "csak" a digitálisan hyperoptimalizált éberség, ahogy azt mi felfogni vagyunk képesek. Samantha valójában "csak" egy étosz. Az Ideális Személyiségű Nő, aki éppen akkor húzódik vissza sebzetten, amikor szeretném megmenteni őt és vica versa. Így persze a főszereplő végső soron saját magába szerelmes, mert ez sokkal kényelmesebb, mint egy természetesen evolvált személlyel folytatni interakciókat, aki lehet, hogy szuszog evés közben, és az azonnali deal breaker.

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.17. 18:30:13

@Deepblue Noir: ja, még az egoizmushoz - ha nem félsz semmitől, nincsen egód. Az ego kedvenc félelmeink csokra. Ne félj, és nem lesz egód, csak éberséged. A filmben ábrázolt kapcsolatok is azért nem működnek, mert mindenki a saját preferenciáit akarja érvényesíteni a másikon, mert attól FÉLNEK, hogy nem lesz NEKIK megfelelő az a rohadék ember. :)

Huber Zoltán 2014.02.17. 18:43:15

@GyZ: szerintem is kulcsfontosságú, hogyan tekint a néző Samanthára, én mégsem látom benne a "digitális ősnőfigurát". Semmilyen figurát nem látok benne. Theodore tükörképét látom csak, a vágyai kivetülését, aminek Scarlett Johansson a hangja. Hol itt a határvonal Theodore és Samantha között? Vagy ha mondjuk Scarlett Johanssonról álmodozom (mert jó nő) és beszélni kezdek hozzá, majd behaluzom, hogy ő az, aki rendbevágja az életem, akkor ő az ideális nő? Létezik? Rajtam kívül álló entitás lesz?! És mi van akkor, ha összeálmodok egy nőt a kedvenc tulajdonságaimból? Kész a nőideál? Na ez tényleg férfikritika :)

Túl földhözragadt vagyok, tudom...vagy az ideális nő a férfi vágyainak a rezonanciája lenne és itt a nagy társadalomkritika? Ráadásul a modern világban mindez már virtuális?

Értem én, hogy te ilyen bodori transzcendes felhőkön szörfölsz, csak még mindig kétlem, hogy a film döbbentett rá ezekre a komoly összefüggésekre. Minden cinizmus nélkül mondom, az tök jó, ha látva Jonze művét formába rendeződtek a gondolataid és megerősítést nyertek - de én csak arról a filmről tudok beszámolni, amit én láttam. Az viszont nem volt jó film.

@Orosdy Dániel: már tudják...mondanám, hogy a TOVÁBBI BEJEGYZÉS TÖRÖLVE

Deepblue Noir (törölt) 2014.02.17. 18:56:47

@GyZ:

ezen lehetne vitatkozni, de sajnos offtopic.
mindenesetre ha egy film a kizárólag ideális kapcsolatokat elfogadni óhajtó karaktert némi negatív éllel szeretné elénk állítani, akkor nem csupán negatív, tényleg nem elfogadásra érdemes volt és potenciális partnereket kellene melléhelyezni, mert így sajnos elég könnyen a főhős mellé állunk azaz az írói célkitűzés nem igazán lesz sikeres

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.17. 18:57:54

@Huber Zoltán: Istemmencs - megint vesztettem egy szintet - hogy ettől formábarendeződött volna bármi is kicsiny lelkemben. Előtte is formátlan voltam, mint a víz. Tudod, Brúszliinterjú!

"Bívóta!"

Egyébként valóban létezik ez a lesújtó értelmezése is a filmnek, EZ a szigorú értelmezés, de ugyanannyira érvényes, mintha megengedő lennél.

A nap végén, ott kezdődnek az izgi dolgok, amikor már nem a nő mellei érdekelnek - elsősorban - hanem, hogy a nő autonóm SZEMÉLYISÉG. De ezt tényleg csak akkor érti meg a férfi, AMIKORRA végül. ^^

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.02.18. 07:51:29

@GyZ: Na végre, hogy a lényegre tértek! (Barney Stinsonnal szólva: "CICI?!") Szóval hogy van ellátva ez az oprendszer? És ha jól: szex van-e?

nagylaszlo971 2014.02.18. 11:40:00

@Orosdy Dániel: Hát ja, amennyiben meg tudjuk haladni a csongoréstündés nyávogást az ideális és tiszta szerelemről, akkor balga módon rögtön párzani szeretnénk. Ami, valljuk meg, egy cicitlen oprendszerrel eléggé vacak dolog tud lenni...

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.02.18. 12:04:14

@nagylaszlo971: "cicitlen"?!?!?!?! Mi jön legközelebb, szavazójog a nőknek??!!

Daney Stinson lelépett.

nagylaszlo971 2014.02.18. 12:20:23

@Orosdy Dániel: pontosan, szavazójog az operációs rendszereknek, elvégre ők is csak human beingek vagy mik

GyZ · http://mediaplayer.blog.hu 2014.02.18. 18:01:35

@Orosdy Dániel: Szerintem bírcsiznéd a filmet, már csak Scarlett Johanson kiváló hang-teljesítménye miatt is. Scarlett Johansonról azt hittem, hogy egy samponreklám, így nekem nagyon érdekes infó volt, hogy ő a női (hang)főszereplő hangja.

A teljesítménye kapcsán végre nem egy kimódolt, csengő/bongó retardisztikus lélekbazsalygást hallassz, - mint a hazai juoghurtreklámokban pl - hanem a hangja alapján lehet érezni, hogy hogyan mozdul a lélek a nőben. Ez egyébként a nem-erőszakos kommunikáció alapja is. Te kis lelkes titokromantikus, még bele is szerelmesednél.

A cicivel persze nem vetekedhet semmi, a cici perenniális kozmológiai konstansként regnál, erről kár lenne vitát indítani. Szóval ha a prím Nina Hartley nótenkjú, Ron Jeremy nálad pénzért esetleg, akkor Scarlett Johanssonnak azért CSAK csicseréznéd a biberéjét, g_ondó_lom?? (bocsbocsbocs)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2014.02.18. 20:59:37

@GyZ: Johansonról én már tudni vélem egy ideje, hogy jócsaj, NAGYON jócsaj, mitöbb, tehetséges színésznő (és kiváló énekes, bár erről már megoszlanak a vélemények...).

Nina Hartley - Ron Jeremy összefüggésben viszont tévedni tetszel, Ronnal bármikor leülnék sörözni, de akkor már inkább Ninát csinálnám meg, egyefene alapon. (Valójában annyira nem is szörnyű csaj, csak nekem nem jön be igazán, nem értem a kultuszát. Akkor már százszor inkább Christy Canyon. VAGY, ha nem adunk a kebelre: Ginger Lynn. Nina hátul kullog, nagyon hátul. Ron pedig sehol, kivéve a "kikkel söröznék" listát.)
süti beállítások módosítása