Filmvilág blog

Egy másik sziget - Az íj

Tévéajánló ma éjszakára

2010. július 02. - filmvilág

Az íj (Hwal) - dél-koreai-japán, 2005 - Rendezte, írta és vágta: Kim Ki-duk. Kép: Jang Seong-back. Zene: Kang Eun-il. Szereplő: Han Yeo-reum (a lány), Jeon Seong-hwang (az öregember). 90 perc
Vetítik:  Duna TV  - 0:10


Kamaradráma különös figurákra és veszedelmes viszonyokra: variáció egy Kim Ki-duk témára.

A Tavasz, nyár, ősz, tél és tavasz… és a Lopakodó lelkek után Az íj című filmben is jól nyomon követhetőek a Kim Ki-duk életmű legfontosabb motívumai. Ez a három alkotás azonban némiképpen torzít is az összképen, ugyanis mind abba a tendenciába kapcsolódnak, mely Kim-nél lényegében éppen a Tavasz, nyár…-ral kezdődött, és melyet a korai – némiképp fésületlen de erőteljes sodrású – darabokhoz képest a kevésbé erőszakos, inkább a misztikus elemekkel bőven megrakott, példabeszédszerű munkák jellemeznek.

Az íj alapötlete egyszerűségével és minimalizmusával jól jellemzi Kim alkotásmódját. A teljes film egy rozoga bárkán játszódik, ami a nyílt tengeren horgonyoz. A kis stábbal, gyorsan dolgozó rendező ezúttal mindössze 17 napot forgatott az egyetlen helyszínen, hogy a néhány szereplős kamaradrámát rögzítse. A történetben – mint Kim filmjeiben már többször, így A szigetben és a Tavasz, nyár…-ban is – központi jelentőségű a külvilágtól elzárt, vízen úszó helyszín. A kis világnak, a bárkának két lakója van: egy 60 év körüli férfi és egy kamasz lány, akit az öreg tíz évvel korábban hozott a hajójára, s azóta a lány soha nem is hagyta el a helyet. A férfi a lányt „magának neveli”, segítőtársa, élete egyetlen értelme, s terve szerint a 17. születésnapján elveszi majd feleségül. Megélhetésük forrása, hogy a bárkán horgászokat fogadnak (A szigetben egy nő üzemeltet vízen úszó házikókból álló horgásztelepet).


A népmesei egyszerűségű történetben az alapvető konfliktust a kis világ és a külvilág konfliktusa adja: egy kamasz fiú személyében egy napon megérkezik a külvilág csábító üzenete a világtól elzárt bárkára. A lány, a fiú és az általa megtestesített külvilág iránti vágytól hajtva kezd öntudatra ébredni és önállóan cselekvő, de legfőképpen: érző lénnyé válni.

A Lopakodó lelkekből már ismert technikát használja Kim a két főhős (az öreg és a lány) ábrázolásában: a film során egyáltalán nem halljuk őket beszélni, bár látjuk, hogy beszélnek (valakinek a fülébe suttognak), hangos beszédet csak a külvilágból érkezőktől hallunk. A verbális kommunikáció szerepét – ismét csak a teljes életművet jellemző forma – a szimbolikus cselekvések sora veszi át, az érzelmi átalakulást pedig mindig a megszokott, rögzült mozdulatok, cselekvéssorok kizökkenése jelzi. A verbalitás alternatívájaként most először jelenik meg hangsúlyosan Kimnél a zene. Már az első képeken az öreget látjuk, aki az íjába helyezett dob és a kifeszített húrok segítségével vonós hangszert varázsol a fegyverből, ami azután a hangsúlyos pillanatokban hol hangszerként, az érzelmek kifejezőjeként, hol a védelmezés és bosszúállás, hol pedig a mágia, a jóslás, végül a birtoklás és beavatás eszközeként tér vissza a filmben.

A két főhős kapcsolatának összetettségét jelképezi a „jövendőmondó” rituálé, melyben a lány az öreg által végzett misztérium médiuma. A film ezen túl is tele van egyszerűségükben nagyszerű, gondosan felépített, kristálytiszta szimbolikájú cselekvésekkel, tárgyakkal és személyekkel. A dramaturgiai ésszerűséget azonban néha már – misztikummal sem magyarázható módon – felváltja a szimbólumok működtetésének puszta mechanizmusa (például miért hozza el a bárkára másodszor is az öreg az egyértelmű veszélyt jelentő fiút?). Az ilyen jellegű ésszerűtlenségeket az előző filmben (szerintem) még ki lehetett magyarázni, itt ez már (nekem) nem sikerült. A túlzott letisztultság igézete, a végleteket közelítő egyszerűség pedig mintha helyenként odavezetett volna, hogy a Kim filmjeit a giccstől elválasztó halvány határvonal, amelynek halványsága egyébként organikus része a Kim-féle világmodellnek, ezúttal teljesen eltörlődött volna, például a vonószenei futamokkal bőven megtámogatott tengeri naplementékben.

Azonban bármennyire is az artgiccs és az eredeti hangú művészet ingoványos határvidékén vezet is az ösvény, amin Kim jár, számomra továbbra is ő az egyik legérdekesebb kortárs filmalkotó.


Vincze Teréz

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr682125113

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.07.02. 13:32:49

Számomra is, bár egy Idő óta ő is erősen fárad...

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.07.02. 13:34:58

Artgiccs? Könyörgöm. Vagy art, vagy giccs. Ha valami art, az ebből fakadóan nem lehet giccs, ha viszont giccs, akkor árt. Ez nem árt, hanem art.

Beyonder 2010.07.02. 14:18:30

@efes: pedig létezik olyan, hogy artgiccs. Vagy arra gondolsz, hogy az art egyféle minőségjelző, mégpedig egy olyan minőségé, ami eleve nem lehet giccses? A többség nem így érti az art szót, ebben a kontextusban meg pláne nem. Az artgiccs szerintem valahol ott kezdődik, amikor egy rendező (legyen Kim Ki-duk) elkezd tudatosan Kim Ki-duk filmeket csinálni. Vagy ha egy szerzői filmes rutinszerűen nyúl a bizonyos elkoptatott (szerzői filmes) motívumokhoz, képi elemekhez.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.07.02. 16:16:02

@Beyonder: Az art (nevezzük művészetnek) nem minőség, mint ahogy a giccs sem. A kettő egymás ellentettje, ha tetszik, egymás kiegészítése. Ami a művészet, a giccs éppen nem az, a művészet alkotás, a giccs úgy tesz, mintha alkotás lenne, művészetnek néz ki, de nem az, hanem hazugság. A művészet minden esetben első szándékú és igaz. Ha nem az, akkor nem művészet. Mondjuk giccs. Vagy ha nem akar művészetnek látszani, akkor termék, fogyasztási cikk vagy mittudomén. Ennyire egyszerű. Ha Kim Ki-duk elfárad, és magamagát ismételgeti, akkor rossz Kim Ki-duk-filmeket csinál, melyek lehetnek giccsek is, de elsődlegesen rossz filmek, amit Kim Ki-duk csinált. Ez Az íj speciel még nem az, azok majd ez után jönnek. Maradjunk annyiban, hogy ez az artgiccs nevű izé egy nettó faszság.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2010.07.02. 18:50:28

@efes: Ne maradjunk. Sem a művészetnek, sem a giccsnek nincs egyetlen kizárólagos definíciója, összetett szóként megint csak több mindent jelenthetnek. Ha egy műalkotás művészinek akar látszani, vagyis olyan (formai) elemeket erőltet, amelyeket hagyományosan a művészethez (művészfilmhez) társítunk, de valójában üres, maníros, nélkülözi az "ígért" tartalmat, akkor joggal mondhatjuk rá, hogy artgiccs. Arról nem is beszélve, hogy erősen relatív, kinek mi a művészet és mi a giccs. Tehát nem olyan kifejezés, mint a "pozitívnegatív", bármennyire is vonzó lehet ez a megközelítés. Nincs semmi gond ezzel a szóval, amíg (majdnem) mindenki érti, mire utal.

manuva 2010.07.02. 21:01:49

Például A zöld papaja illata egy artgiccs, jól gondolom? :)

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2010.07.03. 13:11:31

@manuva: Köszönöm! Örülök, hogy valaki végre kimondta (leírta) helyettem! Én csak kerülgettem a forró kását! :D

Huber Zoltán 2010.07.04. 15:25:14

@efes: amikor egy filmalkotás jóval többnek/mélyebbnek/gondolatébresztőbbnek akar látszani, mint ami és már messziről érezni rajta, hogy eleve fesztiválokra/artmozikba készül, akkor az bizony 100% artgiccs - rengeteg ilyen készül amúgy mostanában, amivel aztán lehet egy életre el lehet riogatni a véletlenül művészmoziba betért "átlagnézőt"...

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2010.07.04. 18:53:30

A "félreértés" lényege szerintem annyi, hogy az "art" nem csak művészetet jelenthet, hanem "művészi"-t, ilyen jellegű, felfogású alkotást is, vagyis ebben az esetben inkább jelző, mint főnév. (Ld. art film = művészfilm, ami nem jelenti azt, hogy valóban bármi művészit is képvisel az adott film, csak hogy az alkotóknak ez volt a szándéka.)
Artgiccs - nem a művészetet feleltetjük meg a giccsnek, hanem a giccs jellegét határozzuk meg.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.07.09. 09:11:55

@Orosdy Dániel: Ez fából vaskarika gyártás. Nincs olyan, hogy artgiccs, hiába ragozod. vagy neked van, nekem nincs. Ami művészet, vagy művészi, az nem lehet giccs, és ami giccs, az nem művészet, vagy művészi. Ennyi.

Az artfilm kifejezés okozhat zavart, mert az filmforgalmazásban használatos kifejezés - ebből fakadóan, látva a sok artfilmnek, művészfilmnek titulált blöfföt, esztétikailag használják ezt. Mindezt a tisztességes szándékú, valódi művészi eszközökkel készülő, művészi igényű és valódi, értékes művészi alkotásként funkcionáló művek legnagyobb sajnálatára.

A Zöld papaya orrturkáló, európai értelmiség számára lehet giccs, azonban ez a film például felvetheti a különböző kultúrák különböző értékrendszereinek összevetéséből eredő, igen messze vezető problematikát is. Giccses a hanoi piacon vásárolt abrosz? Egyrészt igen, mert nekem, európai turistának készült, másrészt nem, mert az élő népművészet egyik termékét vettem ott meg. Stb. A Zöld papaya illatában viszont komoly francia kooperáció volt, ergo az egy európai film, sejthetően, alaposan kiszámított, filmfesztiválokra behangolt hatásmechanizmussal, így az minden bizonnyal giccsnek fogható fel. De nem artgiccsnek, mert művészi értéke a filmnek nincs. A giccs azonban fontos eleme a kultúrának, ezernyi szempontból, sőt még értéket is hordoz. Csak nem művészi értéket.

Arról soha nem fogsz meggyőzni viszont, hogy ha egy mű tiszta művészi szándékkal készül műalkotásnak, és véletlenül az nem sikerül, akkor az giccs. Az egy rossz műalkotás lett, de nem giccs. Világosan szét lehet választani a kettőt, a műalkotás és a giccset, csak akkor nem, ha éppen valaki össze akarja őket mosni.

efes · http://efesasanisimasa.wordpress.com/ 2010.07.09. 09:14:28

@-hz-: Lásd fent. Giccs. Nincs olyan, hogy artgiccs. Minden kritikus vegye a fáradtságot, és vizsgáljon meg minden egyes művet alaposan, ne ilyen összemosó, általánosító faszságokkal operáljon, mint ez az artgiccs-izé. Ni.

Orosdy Dániel · http://danielorosdy.blog.hu/ 2010.07.09. 12:12:28

@efes: "vagy neked van, nekem nincs" -- pontosabban a többségnek van, neked nincs. Egyébként meg nyilván nem értünk egyet és nem is fogjuk meggyőzni egymást. A különbség legfeljebb annyi, hogy én ennek felismerése után már nem mélyülök el jobban a témában, egyszer is éppen elég érthetően és világosan kifejtettem az érveimet.
süti beállítások módosítása