Zsarufrász - TV, Valami bűzlik a kukában - feliratos VHS (Freebie and the Bean, 1974). Rendezte: Richard Rush. Írta: Floyd Mutrux ötletéből Robert Kaufman. Szereplők: James Caan (Freebie), Alan Arkin (Bean), Loretta Swit (Meyer felesége), Valerie Harper (Bean felesége), Jack Kruschen (Red Meyers), Alex Rocco, Paul Koslo. 108 perc.

Mit kell tudni róla?
A kaszkadőrrel elismertté, Az éj színével hírhedté vált Richard Rush ezzel a filmmel került Új-Hollywood perifériájáról a mainstreambe a hetvenes évek közepén. A Zsarufrász sikeres volt a maga idején, még egy tévésorozat is készült belőle, de a kritikusok többnyire lehúzták. Stanley Kubrick viszont az év legjobb filmjének nevezte, és vélt vagy valós érdemeitől függetlenül ez a mozi készítette elő a nyolcvanas évek akciódús bűnügyi havervígjátékainak tömegét (a 48 órától a Halálos fegyver- és a Bad Boys-sorozaton át a Rush Hour-filmekig). A rendező szolid kultuszának és a mű anarchista humorának köszönhetően a Zsarufrász a rajongók szűk, de egyre bővülő körében máig népszerű maradt.



Miről szól?
A két San Francisco-i zsaru, Freebie (kb. Potyás - James Caan) és Bean ("Bab", a név a szereplő mexikói gyökerein ironizál - Alan Arkin) hosszú ideje utazik Red Meyersre, a kövér bűnözőre. Bizonyítékot éppenséggel találnak (a kukában), de a letartóztatási parancsra várniuk kell. Közben kiderül, hogy valaki meg akarja ölni Meyers-t, úgyhogy a páros a nagy fogás, a letartóztatás érdekében kénytelen napokig kísérni és védeni a nagykutyát. Az öreg házaspárra emlékeztető duó veszekedéssel, egymás húzásával, valamint autós üldözésekkel, verekedésekkel és lövöldözésekkel múlatja az időt, de külön-külön is jól elvannak: Freebie bárkit szívesen lehúz, Bean a nejét próbálja házasságtörésen kapni.

Hol jön QT a képbe?
A Kutyaszorítóban és a Zsarufrász közötti fő kapcsolat egy látszólag mellékes körülményben merül ki, viszont ez teljesen konkrét és félreérthetetlen. Harvey Keitel emlékezetes monológja az ellenállást tanusító alkalmazottak leszerelési módozatairól a véres témához képest tiszteletlen megjegyzésben végződik: "Éhes vagyok, együnk egy taco-t." A Zsarufrászban nagyjából ugyanez kétszer is elhangzik, hangsúlyos helyeken: először Freebie rázza le vele Beant (ahelyett hogy segítene, enni indul), másodszor Bean lepi meg vele Freebie-t (a halottnak hitt mexikói ezekkel a szavakkal adja barája tudtára a film végén egy mentőben, hogy még él). Rush rendezése, energikus akciójelenetei, Kaufman dialógusai, humor és erőszak sajátos keverése ugyancsak nyomott hagyhatott QT munkásságán.




Hommage, „lopás”, vagy valami más?
Tarantino nagy tisztelője Rush-nak, A kaszkadőr ott kísért a Halálbiztosban (köszönetet is mond a stáblistán az idős kollégának), a Zsarufrász pedig előkerült a Quentin Tarantinóról elnevezett filmfesztiválon, ahol maga QT tartott bevezetőt a vetítése előtt. És persze ott az egyébként nem különösebben egyedi, de ebben az összefüggésben egyértelmű kapcsolatra utaló mondat, amelynek igazi jelentősége leginkább az, hogy jól illusztrálja a rendező egyik munkamódszerét, ahogy egy másik műből kölcsönzött elemet úgy idéz meg, hogy más összefüggésbe helyezve teljesen megfosztja eredeti jelentésétől. A Zsarufrász visszatérő poénja mindkét alkalommal másra utal, mint ami látszólag a mondat értelme: Freebie azt mondja vele, hogy "magadnak csináltad a bajt, te vesződj vele", amit Bean utóbb visszavágásra használ ("Élek, csak szivattalak."). Tarantino ugyanezzel a Keitel alakította karakter személyiségét színezi: Mr. White taco-ra vágyik, csakhogy ő erőszakos cselekmények leírásától éhezett meg.

Verdikt
Nehéz lenne elhinni, hogy Tarantino nem direkt tisztelgett Rush előtt első filmjében. A Zsarufrász azonban ettől függetlenül is kiváló film a maga nemében. Kovács László operatőri munkája remek, Rush, Kaufman és a színészek szintén kitettek magukért, a poénok ülnek, az akció meggyőző, az autós üldözések egyszerre viccesek és izgalmasak. Ez a néha európai (főleg francia) komédiákra emlékeztető, gátlástalan, cseppet sem PC krimivígjáték távolról sem nevezhető a filmművészet gyöngyszemének, de bőven kiállta az idők próbáját, és még a híresebb riválisok mellett sem kell szégyenkeznie.