Baieti buni, román, 2005 -  akciófilm-sorozat, 8 X 60 perc
Vetítik: DUNA TV, csütörtökönként 23:10-kor

Tegnap kezdődött a DunaTV műsorán a Jó fiúk című 2005-ös román sorozat, amit a csatorna kitartóan úgy hirdet, mint a Bad Boys és a Taxi balkán változatát. Pedig ha kicsit kitágítanák a perspektívájukat és nem csak mozifilmek alapján próbálnák belőni, szinte egyértelműen rá lehetne stemplizni a "román Kemény zsaruk" bélyeget.

Az még hagyján, hogy a pilot epizód hasonló energiával kezdődik, mint Shawn Ryan zsarusorozata, de még ugyanúgy is néz ki: zaklatott-rángatott kézikamera, pörgős akciójelenet és pattogós vágás, még a sárgára színezett és szemcsésre roncsolt képek is majdnem megegyeznek. A hasonlóság mindenképpen meglepő és abszolút dícséretes. De a sorozat igazi erőssége nem az, hogy képes vizuálisan lekoppintani egy tengerentúli sorozatot, hanem hogy annak a stílusát képes a saját országához idomítani: a Jó fiúk helyszíne a fényezetlen, mocskos Kelet-Európa, ahol ugyan dilettáns nevű gengszterek (Térdkalács, Feszítővas, Kazán) hiszik magukénak a várost, de amit művelnek - prostitúció, útlevél-hamisítás, embercsempészet -, mind ismerős lehet a régió újságaiból.




És ez kompetens rendezéssel tálalva nagyon izgalmas, még ha a történet sémáit egy nyolcvanas évekbeli buddy movie-ból is lopták, mellékszereplőkkel együtt: Balan felügyelő (Cabral Ibaca, mint Denzel Washington és Eriq La Salle egybegyúrva) egy kommandós rajtaütés során tudtán kívül lekapcsolja a Gyutacs néven beépült Bobok rendőrt (Dragos Bucur). A morcos, de érzőszívű rendőrkapitány kiadja a parancsot a nagyfőnöktől: a két különböző habitusú rendőr ezentúl együtt dolgozik azon, hogy lekapcsolja Vadkan bandáját. A nyolcrészes sorozat tegnap vetített első epizódjában Balan és Bobok a Térdkalács fedőnevű bűnöző után ment.

De amikor azt írom, hogy valaki után mentek, az nem a Vic Mackey-féle koponyaropogtatós, ajtóbetörős módszer, hanem a kényelmes pöfögés a rokon Daciájával, szinte nulla nyomozómunkával. A bő ötven perc, ami a pilotra jutott – bár ne felejtsük el, minisorozatról van szó – kicsit szellős is volt, és a közepétől az egységes vizuális világ is megdöccent: a dokumentarizmussal nehezen egyeztethető össze a klipes vágás, a sorozatok überkliséjéről, a zenés montázsról már nem is beszélve. Ezek már olyan megfáradt tradíciók, amikből a modern amerikai sorozatok már viccet csinálnak, emlékezzünk csak a Lostra: ott csak addig működtek a zenés képsorok, amíg le nem merültek Hurley discman-jének elemei.

Minden furcsasága és botladozása ellenére azonban a Jó fiúk korrekt, jól rendezett munka, olyan emberek keze alól, akik tisztában vannak a választott műfajuk tradícióival, stílusával, korlátaival és lehetőségeivel. A promóképek alapján a sorozat az igazán látványos akciókat a maradék epizódokra tartogatja, de a látott 45 perc után egyértelműen ki lehet jelenteni: kicsit sárga, egyáltalán nem savanyú és sajnos nem a miénk.