„Miként a virág valamennyiünk számára illatozik, a bennünk lakozó szeretet is valamennyiünk irányába sugárzik és a mások iránti spontán szolgálatban ölt testet. Amikor mást megetetünk, felöltöztetünk vagy más módon szolgálatot teljesítünk, úgy érezzük, mintha ezt a saját testünkkel tennénk: nem várunk érte semmit cserébe. Valamennyi test a mi testünk, hisz egyazon Szellem lakozik mindegyikben.” (Swami Ramdas)
„’Ez én vagyok, az pedig valaki más.’ Szabadulj meg ettől a béklyótól, hogy valódi Önmagad lehess.” (Milarepa)
Ki gondolta volna, hogy a Dardenne-testvérek legújabb drámája egy tavaly bemutatott, romantikus zombifilm tökéletes párdarabja lehet? A Két nap, egy éjszaka (Deux jours, une nuit) és az Eleven testek (Warm Bodies) mégis a legszorosabban összekapcsolható, ugyanis mindkét alkotás az emberré válás kérdésére koncentrál egy emberalatti magatartást ösztönző és elősegítő (ha nem egyenesen fetisizáló) társadalmi rendszerben. A különbség mindössze annyi, hogy a szóban forgó problematika az Eleven testeknél a valóságtól elemelt zombiköntöst kap, míg a Két nap, egy éjszaka esetében megmarad a hétköznapi rögvaló talaján. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, ugyanis az Eleven testek szerelembe eső zombi főhőse sokkalta emberibb, mint a Két nap, egy éjszaka főszereplőnőjének néhány emberi álcát viselő zombimunkatársa.
HOLOCAUST-FILMEK
