Épp a hétvégén mutattuk be David Lynch Twin Peaks ihlette reklámszpotjait, amelyeket még a ’90-es évek elején forgatott egy japán kávégyártónak, most viszont egy egészen friss produkció következik. A rendező ezúttal a Dior kérésére forgatott egy 12 perces rövidfilmet, Sanghajban, Marion Cotillard főszereplésével (Lady Blue Shanghai). A kikötés mindössze annyi volt, hogy a történetben szerepeljen a Dior-táska, a tv-torony és idézze meg a régi városképet.

Lynch nem először dolgozik divatmárkának, készített már reklámfilmet a Gucci, a Calvin Klein illetve a Yves Saint Laurent számára is. Ez a mostani egy trilógia harmadik része, az elsőt (Lady Noire) Olivier Dahan, a másodikat (Lady Rouge) Jonas Akerlund rendezte, az összekötő kapocs, a Dioron kívül, Cotillard személye. Nem szokatlan egyébként ez a reklámfilmet és rövidfilmet ötvöző formátum: a BMW például 2002-ben olyan rendezőket kért fel 10-15 perces rövidfilmek forgatására, mint John Woo, Ang Lee, Tony Scott, Guy Ritchie, Wong Kar-Wai vagy Alejandro González Iñárritu, a Chanel pedig Baz Luhrmann, Jean-Pierre Jeunet és Martin Scorsese közreműködésével készítteti el a maga trilógiáját. Mindez a megrendelőnek nyilván imázsápolás szempontjából, presztízsokokból előnyös, a rendező pedig a szokásos 30 másodperces szpotokhoz képest jóval több kreatív szabadságot kap, így a japán haknikkal szemben akár még vállalható végeredmény is születhet.

Ilyen lett a Lady Blue is, de a jobb Lynch-melléktermékek színvonalát sajnos nem üti meg. A sajátos Lynch-hangulat csak nyomokban van jelen, mintha csak egy – átlagosnál tehetségesebb - Lynch-epigon próbálkozásait látnánk. A Mester sajnos úgy tűnik végleg elkötelezte magát a digitális kamera mellett (ráadásul az operatőri szerepet is vállalta a zeneszerzés és a vágás mellett), és bár az utolsó harmadban akadnak ügyes kompozíciók, most sem sikerült ebből a formátumból a maximumot kihoznia. A történet ebben az esetben nyilván kevésbé lényeges, az viszont csökkenti némileg a film élvezeti értékét, hogy a tehetséges és mindig bájos Marion Cotillard számára nem tudtak egy méltó – vagy legalább egy iskolai színjátszó kör színvonalát elérő – kínai partnert találni.

H É T F Ő

Cloack és Dagger
Egy újabb izgalmas kudarc a magyar filmcím-fordítás történetében. Egyrészt a "Cloak and Dagger" nem személyeket jelöl, mint elsőre gondolhatnók, hanem egy intrikára, kémkedésre, titkos összeesküvésre stb. utaló angolszász kifejezés (szó szerint: köpeny és tőr). Másrészt a "Cloak"-ban csak egy "c" betű van, szemben a tévéműsorokban közölt változattal. Ezek után már szinte mellékes, hogy Hitchcock barátja és nagy tisztelője, a néhai Richard Franklin (Psycho 2) Cornell Woolrich (Hátsó ablak) történetéből kanyarított Tom Holland (Gyerekjáték) segítségével máig népszerű filmet a nyolcvanas évek játékprogram-örületének jegyében.
Vetítik: TV2 - 11:20

Született bankrablók
Óriásit bukó (költségvetés: 7 millió dollár, bevétel: 8.000 dollár), de állítólag egész nézhető vígjáték Alicia Silverstone, Rachael Leigh Cook, Woody Harrelson és John Cleese közreműködésével.
Vetítik: Duna - 20:00

Veszedelmes viszonyok
Stephen Frears kosztümös klasszikusa Choderlos de Laclos kedvelt levélregénye nyomán. Glenn Close, John Malkovich és Michelle Pfeiffer főszereplésével. Christopher Hampton Oscart kapott adaptált forgatókönyv kategóriában, akárcsak a díszletek és a jelmez. (A júniusi Filmvilágban külön összeállításban foglalkozunk Laclos regényének különféle adaptációival. - a szerk.)
Vetítik: Viasat3 - 21:20

Káosz
Coline Serreau (Három férfi, egy mózeskosár, Romuald és Juliette) díjnyertes filmje.
Vetítik: TV2 - 02:20

A jelenleg is zajló Cannes-i Filmfesztivál apropójából a Time magazin összeállította a fesztivál történetének 10 legjobb filmjét. A lista természetesen vitatható, fel lehetne akár a Nagyítás, az Apokalipszis most!, a Párizs, Texas, a Hetedik pecsét, a Solaris - és ha elfogultak akarunk lenni: a Szerelem - hiányát is róni, de ez a Top 10 így is meglehetősen izmos lett. (A címekre kattintva a vonatkozó FV-os kritika ugrik elő.)
 

10. 4 hónap, 3 hét, 2 nap  (Cristian Mungiu, 2007)
9. A cseresznye íze (Abbas Kiarostami, 1997)
8. Ponyvaregény (Quentin Tarantino, 1994)
7. Isten veled, ágyasom! (Kaige Chen, 1993)
6. Szex, hazugság, video (Steven Soderbergh, 1989)
5. A facipő fája  (Ermanno Olmi, 1978)
4. Taxisofőr (Martin Scorsese, 1976)

A hollywoodi sztárok egyrésze keresetkiegészítésként Japánba jár reklámfilmeket forgatni, ez már kevesek számára jelent újdonságot, pláne a YouTube korában, az már talán meglepőbb, hogy olyan komoly szerzői filmes is hajlandó zsebpénzre váltani a tehetségét, mint David Lynch. A rendező még 1993-ban forgatott egy reklámsorozatot a Georgia nevű japán kávémárka számára, felhasználva a Twin Peaks karaktereit és helyszíneit. A történet szerint egy japán férfi eltűnt felesége után kutat, és Cooper ügynökhöz fordul segítségért. A négy "évadra" tervezett szériából végül csak az első készült el, mert a megrendelőnek nem tetszettek a szpotok. Lynch amerikai reklámjaihoz képest ezek valóban nem remekművek, de a Twin Peaks-rajongók számára érdekesek lehetnek.

Szokásos, mozibemutatókat szemléző rovatunkban tegnap, egészen véletlenül, a jövő heti premierekről esett szó (a posztot jövő szerdán újra élesítjük). Utólagos korrekció helyett inkább a hét legérdekesebb bemutatójához kapcsolódva prezentálnánk egy rövidfilmet, mintegy kárpótlás gyanánt (magyar helyett sajnos csak angol felirattal). A Rendészet, nyelvészet a román új hullám egyik legfrissebb és legizgalmasabb darabja, noha rendezőjének, Corneliu Porumboiu-nak ez a mostani még csak a második egészestés munkája. (Az előző, Forradalmárok című szatíráját vetítették nálunk is, a pécsi Moveasten.) Pályáját 2003-ban egy rövidfilmmel nyitotta, az Utazás a városba egyetlen nap története: egy fiatal falusi tanító idősebb és dörzsöltebb földije társaságában a közeli városba indul, hogy a polgármester által az iskolának adományozott számítógépet hazaszállítsa. Életszagú figurák és helyszínek, fanyar humor és groteszk hangulat: már ebből a 20 perces filmből kiderül, miért Porumboiu a román film egyik legígéretesebb tehetsége. (A Rendészet, nyelvészetről, a rendezőről, és a román új hullámról a júniusi Filmvilágban olvasható majd egy bővebb összeállítás.)

Pár hete került mozikba a [Rec] című horrorfilm folytatása, amely az első részhez hasonlóan a szereplők kameráin keresztül meséli el történetét. Ez adta az apropót ahhoz, hogy Piszkos 12 rovatunkban kiválogassunk és bemutassunk 12 olyan filmet, amelyben kamera a történet részesévé válik, az objektíven keresztül bemutatott világ pedig a szereplők szubjektív szemszögét jelenti. Nem egy horrorfilmes lista készítése volt a cél, végül mégis az lett belőle (akad 1-2 kakukktojás is), ami azt jelzi, hogy ezt a technikát valószínűleg ebben a műfajban lehet a leghatékonyabban felhasználni. A trend, amelyet az Ideglelés sikere indított be az ezredfordulón, persze változhat, de a kamerás mobilok és  videomegosztók korában a reggeltől estig képeket gyártó civil valószínűleg továbbra is az első számú főhős marad, még akkor is, ha épp nem ő a főhős. (Az összeállításban akadhatnak a nyugalom megzavarására alkalmas képek.)

Comandante - amerikai-spanyol, 2003. Rendezte és írta: Oliver Stone. Kép: Carlos Marcovich, Rodrigo Prieto. Zene: Alberto Iglesias, Paul Kelly. Szereplők: Oliver Stone, Fidel Castro.  99 perc
Vetítik: Duna TV - 22: 30

JFK és Nixon után Oliver Stone a nyugati hemiszféra újabb emblematikus politikusáról készített filmet.

Oliver Stone trendérzékeny szerző: mikor Vietnam-film kell, akkor Vietnam-filmet csinál, mikor a vicces erőszak jön divatba, akkor megveszi Tarantino második forgatókönyvét, igaz, QT az elkészült filmtől elhatárolta magát – vagy pedig úgy dönt: elmegy Kubába három napra, forgat az agg diktátorral, és piszokul ott lesz megint témaválasztásban, megoldásban, miegyébben a topon. Ott is lett, a Sundance Fesztiválon díjazták filmjét. Oliver Stone úgy fordult Fidelhez, mint az a középkorú szociológuskollégám, aki az antiglobalizmus kibontakozásának néhány év előtti időszakában egy általa szervezett buliban pohosan és vidáman házigazdáskodott Che Guevara-rajzolatú – az olasz Feltrinelli kiadó ismert 1968-as foltportréja – vörös pólóban. Stone ráérzett egy politikai divatra, és ennek a divatnak egy még ma is elérhető előképére, Fidel Castróra. A korai halál sokat segít a forradalmár-imázs őrzésében, Che romantikusabb emlék, mint Fidel – Trockij is szexibb, mint Sztálin, noha valószínűleg a permanens forradalmat sem lehetett volna kevesebb emberéletből megúszni, mint a „nagy terrort”, a perek-csisztkák-gulagok rendszerét.