Ryan Quincy közel másfél évtizeden keresztül volt a South Park vezető animátora és producere. Ennyi pedig elviekben elég lenne ahhoz, hogy első sajátkészítésű animációs sorozatának hírét felkapja a szél. Az Out There azonban valamilyen oknál fogva – feltehetően az IFC csatorna marketingeseinek inkompetenciája miatt – mégsem kapta meg a méltán elvárt hírverést. Ugyanakkor, a tízrészes első évadot átpörgetve majdhogynem nyugodt szívvel ki lehet jelenteni: jól van ez így. Quincy nem játssza ki saját nevét – és nem is tudná. Az Out There ugyanis egy rendkívül szerény és érzékeny sorozat, melynek szerencsére semmi köze sincs a South Parkhoz.
A cím kettős jelentést hordoz magában. A Nebraskában nevelkedett Quincy sorozatának helyszínéül az unalomtól legendásan túlcsorduló Középnyugatot választotta, melyet a filmtörténet vagy ásítva került el, vagy pedig tétlenségbe és középszerűségbe belegajdult őrültekkel töltött meg. Holford kisvárosa tehát egyrészt „odakint” van minden fontos, érdekes, híres, és izgalmas helyszínhez képest. A pesties értelemben vett „vidék” olyan szinten álmatag és üres megvalósulása, ahol a zöldre váltó jelzőlámpa eseményszámba megy. Ugyanakkor a sorozat főszereplői is „odakint” vannak, egy egészen más értelemben. Chad és új – értsd: egyetlen – barátja Chris ugyanis igazi kitaszítottak. Sem az iskolában, sem a városban, sem a szerelmi életükben, sem családjukban, sem pedig a hely- és a kor szellemében nem találnak fogódzót. Az Out There az ő végeláthatatlan kálváriájukat meséli el. Hamisítatlan középiskolai felnövéstörténet tehát, a Freaks and Geeks és a Daria nyomdokain haladva. Annak ellenére, hogy az a néhány tengerentúli kritikus, aki rátalált a sorozatra, pontosan a coming of age sablonok ismerőssége miatt marasztalta el, az Out There által kialakított hangulat az animációs sorozatok berkein belül kifejezetten egyéninek mondható.
Mondvacsinált hős