Aligha van irigyeltebb és rejtélyesebb állás, mint az Egyesült Államok első asszonyáé. De vajon irigylésre méltó a sorsuk? A Méltányosság Politikaelemző Központ az elnökválasztásra készülve azt a kérdést vizsgálta, milyen alkotások készültek az elmúlt 80 évben az Egyesült Államok leghatalmasabb emberének feleségéről. Csupán a játékfilmeket vizsgáltuk, és nem foglalkoztunk a rengeteg dokumentumfilmmel.
Az amerikai elnökök a világ legnagyobb hatalmú politikai vezetői, ezért személyük mindig foglalkoztatta a közvéleményt. A Fehér Házon belüli családi viszonyok megmozgatják az átlagemberek és a filmrendezők fantáziáját. Mindez érthető, hiszen az elnök szerepe (beleértve a hatalom „puha” aspektusát is, például a reprezentációt) sok tekintetben inkább egy uralkodó, mintsem egy „első polgár” benyomását kelti. Sok amerikai pontosan így gondol az elnökre: egy megkérdőjelezhetetlen hitelességű autoritásra, aki ha szükséges, hadvezérként vezeti az amerikai népet. Miközben az amerikai döntéshozók és értelmiségiek nagyon is tisztában vannak az elnöki hatalom korlátaival, amelyet a föderalizmus, a jog uralma és az egyéb politikai szereplők (Kongresszus, Legfelsőbb Bíróság) jogosítványa, vagyis a „fékek és ellensúlyok” rendszere bástyáz körül, az átlagember igenis azt várja az elnöktől, hogy ha kell, hozzon kemény döntéseket. Természetesen az elnöki hatalom súlyát nehéz elbírni magányosan. A problémák közepette jól jön egy gyengéd érintés, egy szerető tekintet. Nem véletlen, hogy az amerikaiak elvárják, hogy az elnök mellett álljon egy hű házastárs (ezidáig James Buchanan volt az egyetlen agglegény elnök, ezért a First Ladyt unokahúga pótolta).