A 100 magyar dokumentumfilm (1936-2013) sorozatban, Budapesti Iskola „szekcióban” vetítették Szalai Györgyi Dédelgetett kedvenceink (1981) című dokumentum-játékfilmjét március 30-án, az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
A Dédelgetett kedvenceink (1981) mennyiben tekinthető a Nevelésügyi sorozat (1973 ), A Jutalomutazás (1974), illetve az Egy egyedi eset természetrajza (1975 ) sokívű folytatásának, illetve mennyiben kezdete egy új formai kísérletezés nagyjátékfilmes korszakának?
Ebből a felsorolásból nem maradhat ki a 4 és 1/2 órás Filmregény (1977). Ezen túl a sorrend is fontos, mert – reményeim szerint egy pálya ívének kezdeteit rajzolhatok fel ezáltal – anélkül, hogy az előzményekre kitérnénk, amelyek egyébként a Filmművészeti Főiskola Herskó-osztályáig nyúlnak vissza. Az ötször másfél órás Nevelésügyi-sorozat összegzése volt annak a közösségi gondolkodásnak, amely a Főiskolán indult, és amely nemcsak a következő filmekben, hanem a Társulás Stúdió tevékenységében is erősen jelen volt.
Már a Nevelésügyi Sorozatban is „feltaláltuk” a szembesítéses módszert, az Egyedi eset természetrajzában pedig egy egész filmet szembesítettünk azokkal, akikkel Jutalomutazás története (a Budapesti Iskola első darabja) a valóságban megesett. Inspiratív volt, amikor a díszbemutatón a Puskin mozi színpadára nem gálába öltözött színészek, hanem ünneplőbe öltözött vidéki és parasztemberek vonultak fel. Mind a Jutalomutazásban, mind az Egyedi esetben – munkamódszerünkből következően alapos és meglehetősen mély benyomásokat szereztünk arról, hogy a társadalom milyen keretek közé szorítja és milyen szűk pályán engedi érvényesülni az átlagos falusi fiatalokat.

A Dédelgetett kedvenceink stábja: balra Dárday István rendező, középütt Szalai Györgyi rendező, jobbra Papp Ferenc operatőr