Az újságíró mindig is kedvelt karaktere volt a mozgóképnek, s bár az újságírófilm nem önálló műfaj, hanem tematika, a zsurnaliszták mégis már a filmgyártás kezdetétől rendszeres szereplői voltak az amerikai mozgókép történetének.
Kárpáti György filmkritikus az amerikai hangosfilm 90 évét áttekintve vizsgálta meg az újságírószerep változását, illetve az újságírókép alakulását. Az alábbiakban részletet közlünk a Címlapsztori című, frissen megjelent könyvéből, amely kilenc évig tartó munka eredménye. (Első részlet: itt.)
2.3. Screwball komédiából a frontra
Talán első pillantásra éles kontrasztot jelent az újságíró tematika eltolódása a screwball komédiáktól a háborús filmek felé, de látni fogjuk, hogy nemcsak logikus a műfaji eltolódása, de a folyamatnak még egyenes következménye lesz a film noirokhoz való végső fordulás is. A Pearl Harbor-i tragikus események 1941-ben többszörösen katalizálták az amerikai filmművészet alakulását. A világ hirtelen kiszámíthatatlanná vált az addigi ismert kereteihez képest, a társadalom számára teljes értékválságot idézett elő, és a változásra első kézből reflektáltak a film noirok, valamint ezzel párhuzamosan az amerikaiak belépése a második világháborúba instant módon sokszorozta meg a háborús filmek számát.
Utóbbiak egy része kifejezetten propagandisztikus céllal készült (gondoljunk John Wayne hazafias dolgozataira, vagy akár a Why We Fight propagandasorozatra, amelyben olyan jegyzett filmesek is rendeztek epizódot, mint Frank Capra), de a háborús állapotok, az ellenpólusok felskiccelése a kevésbé direkt háborús filmekben is egyértelműek voltak. Természetes, hogy ebbe a világba azonnal megérkezik az újságíró is, akinek bérelt helye van, legyen szó haditudósítóról vagy összeesküvéseket leleplező oknyomozóról, netán „csak” újságírói kötelességét teljesítő riporterről. Figyelemreméltó ugyanakkor a folyamat, ahogy a háborús filmek szerepének változásával párhuzamosan az újságírókarakter is formálódik, a nézői és alkotói igényeknek megfelelően.