Budapest látványosan fotografálható város, mégsem találta meg igazi helyét a filmeken. Néha nem több idegenforgalmi háttérnél, néha Moszkvának, Párizsnak álcázza magát. Erdélyi Z. Ágnes interjúja Koltai Lajossal.
Koltai Lajos ma már elsősorban rendező, de pályáját operatőrként kezdte. Milyen Budapest az operatőr szemével?
Elképesztően gyönyörű. Sokakkal dolgoztam itt együtt, de akivel igazán „tudjuk” Budapestet, az Szabó István. Szabónak majdnem minden filmje Pesthez kötődött, és ha a világon bármely másik országhoz kerestünk helyszínt, azt mindig megtaláltuk itt. István töviről hegyire ismeri Budapestet, minden utcáját, sarkát mindig mániákusan fényképezte, jegyzetelte, hogy mi hol van, és mindig tudta, hol találhatunk olyan utcát, amilyenre éppen szükségünk van. Első fontosabb közös filmjeink – a Mephisto, a Redl ezredes, a Hanussen – is budapesti helyszíneken forogtak, de ami Bécs vagy Párizs volt belőlük, az is Pesten készült. Mániákusan szerettünk itt forgatni, és Istvánnál senki nem ismeri jobban a várost. Tudja, hol van olyan kapualj, bejárat, minőségi kapu, amely megjelenhet a filmben. A napfény ízében például egy Falk Miksa utcai ház csodálatos bejárata. Nem mindegy, ki jön ki egy kapun, az sem, hogy milyen az épület, ahonnan kijön, mert rögtön felmérhető, mit ér maga az épület, és milyen emberek lakhatnak ott. Budapesten amúgy csodákra lehet bukkanni. Ugye nem gondolná, hogy nem csak a Pozsonyi út környékén láthat Bauhaus-házakat, hanem Pasaréten is van egy Bauhaus-telep! Egyetlen utca, a jobb és bal oldalán csak Bauhaus-villák – zseniális! Lassan tönkrementek volna, de szerencsére volt, aki idejében vett itt lakást, és rendbe hozta – Garas Dezső például itt lakott utolsó éveiben.
Az 1880-as évek végén, 1900-as évek elején épült fel az a Budapest, amit a mai napig érdemes megmutatni bárkinek, mert ilyen sehol a világon nincs. Kevés az olyan város, amelynek ilyen szerencsés a fekvése, és az is, hogy mindkét oldalról nézve gyönyörű. Az én mániám, hogy délutáni fényben megyek a Duna-partra, átnézek a budai oldalra, és az úgy csoda, ahogy van. De az építészete is nagyon gazdag. Azért lett ilyen, mert nemcsak szakmai tudás, jófajta ízlés, de szeretet működött azokban, akik építették, akik az épületeket díszítették. Így aztán a házak nemcsak a funkciójukat látják el, vagyis laknak bennük, hanem gyönyörködtetnek, és olyan összképet nyújtanak, amit tényleg el lehet vinni bárhová a világon.
Ismét megszólal a blog! A Vörös Zsaru című VHS-klasszikushoz készült 
