A magyar queer filmeknek furcsa módon nem a meleg szereplő a főhőse, hanem az identitásában elbizonytalanodott heteró férfi.
Az USA popkultúrájában az 1990-es években lezajló „meleg robbanás” globális utórengései a helyi hatásokkal keveredve rajzolják ki a 2000-es évek magyar mozivászna új genderrel és szexualitással kapcsolatos térképét. A korábbi évtizedekhez képest ugyanis megsokszorozódott a meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű (röviden: LMBT) motívumok száma. Részben folytatódik az 1980-as, 90-es évek (Egymásra nézve, 1982, Redl ezredes, 1985, Mielőtt befejezi röptét a denevér, 1989, Édes Emma, drága Böbe, 1992, Csókkal és körömmel, 1994, Érzékek iskolája, 1996, illetve előfutáruk, az 1970-es Kaffka Margit-adaptáció, a Hangyaboly) szórványos, de fontos melodrámai hagyománya, amelyben a homoszexualitás és – erotika összefonódik a tragikummal, és amelyben a történet a homoszexuális (viszonyba keveredő) szereplők halálával vagy megnyomorodásával zárul.
A 2000-es években számos, minőségileg új LMBT-vel kapcsolatos tendencia indul útjára: az egyik, a mai napig rövid életűnek bizonyuló filmcsoportot a Nincsen nekem vágyam semmi (2000) indította, és a Férfiakt (2006) folytatta. E két film a magyar mozivásznon addig soha nem látott képi közvetlenséggel ragadja meg a férfi-férfi szexet – mindkét film hitelét több kritika igyekezett jogtalanul aláásni, azt állítva, hogy azok az olcsó polgárpukkasztás és öncélú művészieskedés jegyében borzolják a néző idegeit.