A címválasztás nem véletlen, de célzatos! A legendás filmalkotás kölcsönvett címével szeretnénk utalni arra, hogy az eddig csendben munkálkodó művészfilm kiadók most elérkeztek arra a pontra, amikor is végső esélyként ezzel a petícióval - mint egy utolsó kiáltásként – felhívják a figyelmet a hazai klasszikus filmkiadás végórájára.
A piacgazdaság törvényei szerint csak azt érdemes gyártani, előállítani, ami hasznot hoz. Viszont azt is tudjuk, hogy a művészetek önmagukban soha nem éltek meg, mindig szükség volt mecénásokra, hogy - a ma már egyetemes kultúrtörténet részévé vált – festők, zeneszerzők, költők művei létrejöhessenek és át is öröklődjenek a jövő nemzedékei számára. Mindez fokozottan igaz a filmre.
Mint a klasszikus filmek DVD kiadásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozások, szembesülünk azzal a ténnyel, hogy a jelenlegi piaci körülmények között, már nem tudunk támogatás nélkül kiadni, forgalmazni olyan klasszikus alkotásokat, amelyek részei az egyetemes kultúrának. Semmilyen módon nem férhetőek hozzá hazánkban az európai filmművészet ritkaságai, halhatatlanjai Tati, Eizenstein, Fassbinder, Wenders, Rohmer, Wajda, Taviani, Godard filmjei, de ne felejtsük ki a keleti blokk és az amerikai, ázsiai klasszikusok remekeit és animációs filmjeit sem. Fájóan hiányoznak azok az alkotások, melyekkel magyarok járultak hozzá a világ filmművészetéhez, azaz itthon nem hozzáférhetőek többek között Trauner Sándor, Badal János, Kertész Mihály, Pressburger Imre vagy Halász János filmjei.
