Clint Eastwood emblematikus westernhőse, a bosszúálló, igazságosztó „Fakó Lovas”, időről időre belovagol a modern városokba is.
Clint Eastwood a hetvenes évekre átvette John Wayne-től „A Westernhős” szerepét, s nevével egybeforrt a Vadnyugat, illetve a „Névtelen ember” vagy „Fakó Lovas” karaktere. Eastwood pár mellékszerep után az 1959 és 1962 között futó Rawhide tévés westernsorozat Rowdy Yates-eként mutatta meg arcát a közönségnek. „Mindig is azokat a hősöket szerettem, akiknek van valamilyen gyengesége, vagy akiket valamilyen probléma nyomaszt, ami más, mint a történet megoldásra váró fő konfliktusa.” – vallja Eastwood, aki nem túlzottan kedvelte Rowdy Yates tipikus, talpig becsületes cowboyfiguráját. Sokkal jobban illett hozzá Sergio Leone Dollár-trilógiájának – Egy maréknyi dollárért (1964), Pár dollárral többért (1965), A Jó, a Rossz és a Csúf (1966) – izzó sivatagból szakadt ruhában előbukkanó, koszos, poros, borostás, cinikus Fakó Lovasa, akit az amerikai forgalmazó, a United Artists keresztelt el Névtelen embernek a Leone-filmek 1967-es tengerentúli bemutatója alkalmából. (Amúgy a „Névtelennek” mindhárom filmben volt neve: az első részben Joe-nak, a másodikban Monco-nak, a harmadikban pedig Szöszinek hívták.)
A Dollár-filmek kirobbanó amerikai sikerét sokan próbálták meglovagolni Clint Eastwood bevonásával (mint a Kelly hősei (1970), mely tulajdonképpen A Jó, a Rossz és a Csúf második világháborús változata). A siker ellenére azonban saját állítása szerint Eastwood már kezdettől el akart szakadni olasz westernhősétől: „az első [western], amit az Egyesült Államokban készítettem az európaiak után az Akasszátok őket magasra! volt. Megkerestek akkoriban egy sokkal nagyobb szabású filmtervvel, a Mackenna aranyával. Csakhogy én az előbbit akartam megcsinálni, mert abban a halálbüntetés problémája volt a kulcskérdés. Új távlatok nyíltak előttem, nem akartam visszatérni a Névtelen Cowboy karakteréhez.” Eastwood előbb vadnyugati szerepeiben váltott (Akasszátok őket magasra!, 1968, Két öszvért Sára nővérnek, 1970, Joe Kidd, 1972), majd színész-rendezőként jegyzett alkotásaiban (Fennsíkok csavargója, 1973, A törvényenkívüli Josey Wales, 1976, Fakó lovas, 1985, Nincs bocsánat, 1992) filmről filmre korrigálta az önző, cinikus Névtelen embert. Nemcsak westernjeiben, de egyéb műfajfilmjeiben is egyre esendőbb, ugyanakkor egyre emberibb, vagy legalábbis emberségesebb karakterré változtatta Fakó Lovasát.