MAGYAR MŰHELY
A „bátor film” tipikus terminusa az 1960-as évek publicisztikájának, rejtetten utal a látszólag egységes kultúrpolitika belső ellentétére, ortodoxok és reformerek küzdelmére. Aki a Kádár-kor sajtójában a bátorfilmes szófordulatot magyar filmre használja, az már „tudja a vonalat”. Tudja, hogy itt az ideje bátornak lenni, miközben mások – a gyávák vagy a gyávákat megfélemlítők – még nem.
Hirsch Tibor: Régi szép kritikus közhelyek (A 60-as évek „bátor filmjei”)
Herczeg Zsófi: „Ha látnám a Földet kívülről” (Beszélgetés Bucsi Rékával)
Bartal Dóra: A cukormázon is túl (Beszélgetés Visky Ábellel)
Szíjártó Imre: Vendégjátékok (Orosz színészek magyar filmben)
A CSEND MESTEREI
Tatinál a szavaknak nincs jelentősége, nincsenek párbeszédek, humora a némafilmekéhez áll közel. mégis megújította a francia filmvígjátékot. Nem volt modernista, mint a nouvelle vague fiatal rendezői, de a „papa mozija” vicces beköpésekkel és grimaszokkal teli komédiáihoz képest a humor új hullámát hozta.
Gelencsér Gábor: Északi fény (Skandináv klasszikusok)
Kránicz Bence: Ma is ropják valahol (120 éves A táncz)
Ádám Péter: A humor új hulláma (Jacques Tati, a kívülálló)