A Ház a Réten Közhasznú Kulturális Egyesület, az Aranytíz Kultúrház és a POLIFILM Műhely Közhasznú Alapítvány 22. alkalommal rendezi meg filmmel és videóval foglalkozó ifjú alkotók részére az Országos Diákfilmszemlét augusztus 24. és 30. között.
Az idei évben, három kategóriában fogadnak el nevezéseket:
A bűn hálójában
A sokoldalúságáról és imponáló munkabírásáról híres Soderbergh újabb műfajba tesz kitérőt: ezúttal egy harcművészeti bemutatóval kevert akcióthrillert láthatunk tőle, főszerepben az MMA-harcos Gina Caranóval. Asszisztálnak a pofonokhoz: Channing Tatum, Michael Douglas, Michael Fassbender, Antonio Banderas, Ewan McGregor. (BS)
Soderbergh túlzottan udvarias: a kegyetlen dulakodás látványától zavarodott nézőt David Holmes megbízhatóan dögös dzsessz-funk zenéjével rendre az Ocean’s Eleven biztonságos világába tereli vissza. (Kovács Marcell kritikája a Filmvilág 2012/03. számában olvasható.)
Vetítik: Film+ - 23:00
Vörös sivatag
Michelangelo Antonioni Arany Oroszlán-nyertes klasszikusa Richard Harris és Monica Vitti főszereplésével. Ez volt egyébként Antonioni első színes filmje, a mester erősen manipulálta is a képek színvilágát.
Vetítik: Duna - 23:45
Freddy vs. Jason
Avagy a két slasher-ikon egymásnak feszül.
Vetítik: Viasat3 - 23:45
„Igazi macsó. A kemény férfi, az őserő megtestesítője. Sohasem játssza, hanem éli a szerepeit. Mindegyikben önmagát adja, a maga akaratos, temperamentumos természetét. Tőle tanultam a legtöbbet, ő a legnagyobb példaképem. Kétszer szerepeltem vele együtt, s azóta a második apámnak tekintem…”
Ez a szép nyilatkozat Franco Nerótól származik, aki rajongó tisztelője volt Anthony Quinn-nek. A kiváló színész neve hallatán mindenkinek azonnal a Zorba, a görög és az Országúton című film jut az eszébe. Szerepei alapján sokan görögnek hitték, pedig Mexikó szülötte volt, és hosszú, küzdelmes pályát bejárva jutott a csúcsra. A harmincas években Errol Flynn és Gary Cooper filmjeiben kezdett, s hosszú ideig csak indiánok és gyilkosok megformálását bízták rá. A nagy stúdiók vezetői kételkedtek abban, hogy valaha is sztár lehet: „Maga a született gonosztevők ideális megtestesítője. Ilyen vonásokkal nem versenyezhet egy Errol Flynn-nel vagy Gary Cooperrel… Azokból a színészekből lesz sztár, akiket csak megpillantanak a nézők és eláll a lélegzetük…”– világosította fel, cseppet sem bíztatóan Jack Warner, a Warner Bros. igazgatója.
Gaspar Noé harmadik filmjét – a közhelyszerűen hangzó – élet és halál hálátlan témakörének szenteli, mindezt azonban mind tartalmilag, mind formailag merőben új megközelítéssel tárja fel, mely sok mindenné teszi az Enter the Voidot, csak egyszerűvé nem. Ezt az állítást egy újabb közhellyel félre is lehetne söpörni, mondván sem az élet, sem a halál nem egyszerű. Azonban mint minden közhelynek, a fentieknek is komplex rendszerek és helyzetek szolgáltatják az alapot.
Az Enter the Void nagyon leegyszerűsítve egy testvérpár – Oscar (Nathaniel Brown), a kisstílű díler és Linda (Paz de la Huerta), a sztriptíztáncos – kapcsolatát írja le a neonfényes Tokióban. A szüzsé szempontjából viszont az Enter the Void már sokkal érdekesebb. Míg a Visszafordíthatatlan esetében a szerkezet tagoltsága a fordított irányú cselekményvezetésben szinte eltűnt, addig az Enter the Void már első ránézésre is nagyon mozaikos képet nyújt. Oscar és Linda történetét három, egymástól élesen elválasztható részre bonthatjuk.
Truman show
Peter Weir elismert szatírája Andrew Niccol forgatókönyve alapján, Jim Carrey főszereplésével.
Vetítik: Duna - 21:25
A durangói vonat
Mario Caiano (Sergio Leone asszisztense az Egy maréknyi dollárért forgatásán) Az ördög jobb és bal kezét megelőlegező komikus spagettiwesternje. Szereplők: Anthony Steffen, Mark Damon, Enrico Maria Salerno, Aldo Sambrell. A forgatókönyv egyik társírója Duccio Tessari, aki íróként közreműködött az Egy maréknyi dollárért elkészítésében. Az operatőr pedig Enzo Barboni (ő pár évvel később Az ördög jobb és bal keze-filmek író-rendezőjeként vált ismertté, már E. B. Clucher néven).
Vetítik: Duna - 01:25
[Sajtóközl.] A csepeli kettős gyilkosság Magyarországon az első olyan dokumentumfilm, mely a BBC Crime által gyártott oknyomozó dokumentumfilmekhez hasonlóan, hitelesen rekonstruálja a bűncselekményt.
Hat évvel ezelőtt történt döbbenetes bűncselekményt dolgoz fel a dokumentumfilm, amely az egész országot megrázta, és a motivációkat illetően kérdések sorát vetette fel. A csepeli kettős gyilkosság néven elhíresült bűntényben két pedagógust öltek meg hidegvérrel egy csepeli szakképző iskolában 2009 január 7-én. Az ügy különlegessége, hogy a gyilkosság perceiről hangfelvétel készült, ami az európai kriminalisztika történetében példa nélküli.
A dokumentumfilm az egykori híradások, bírósági bizonyítékok, a tárgyalásokon készült archív felvételek, a döntő bizonyítékul szolgáló hanganyag alapján, rekonstruált jelenetek segítségével mutatja be a sorsfordító mozzanatokat. Bemutatja a két áldozat és a két gyilkos előéletét, és percről-percre feltárja a tragédia pillanatait.
A dokumentumfilmet Csarnai Attila és Géczy Dávid rendezte, az alkotás producere Skrabski Fruzsina.
Már rég nem olvastunk téged rendszeres publicisztikáiddal, igaz különös műfajú könyveid sorra jelentek meg. Sikerrel. Sőt, a reklám és marketing horizont is beszívott egy időre. Mondhatjuk, hogy jelenlegi státuszod a Werk Stílus, Film és Írás Akadémia művészeti vezetője?
Nem tudom, minek tituláljam magam, igaz, nem is töröm rajta a fejem túl sokat. A Werk Akadémia családi vállalkozás, szívügy, küldetés. A „művészeti vezető” elegáns cím. Valójában tanítok a Werkben, mindenféle kreatív feladatokat oldok meg, szövegeket írok, beszélgetést vezetek, de ha kell, anyagbeszerző és szállító is vagyok. Kötet? Talán nyáron lesz időm dolgozni rajta. Publicisztikát pedig akkor ír az ember, ha felkérik rá. Amúgy meg csinálok én mindent, legföljebb nem látszik annyira, mint amikor ez még a képernyőn zajlott: előadásokat tartok, moderálok, filmbevezetőket mondok, whiskyt kóstoltatok, megnyitok, játékot szerkesztek/vezetek, mesekönyvet fordítok, forgatókönyvek születésénél segédkezem, szakdolgozatírókkal konzultálok, zsűrizek. Mit tudom én… Unalmasnak semmiképp nem mondható.
A 80-as években az elsők között voltál, aki elméleti tudósként komolyan foglalkoztál a műfaji filmek tipológiájával (katasztrófa, sci-fi, western, kalandfilm, melodráma stb.). Honnan volt ez az elhivatottság? Király Jenő tanítványnak tekinted magad?
Nem csupán Király Jenő tanítványának tekintem magam: ténylegesen a tanítványa voltam/vagyok. Úgy 22 éves lehettem, amikor egyszerre jártam Király Jenő és Bíró Yvette óráira. Nekik köszönhetem a film iránti súlyos függőségemet. Elhivatott viszont nem vagyok. Csak kíváncsi és kötekedő. Úgy gondoltam – és máig úgy gondolom –, hogy mindig arra kell rákérdezni, amire mások nem szoktak. Még ha botrányos is. Tudom jól, hogy az akadémiai karriereknek nem ez a képlete, de nem is biztos, hogy én erre vágytam. Azt hiszem, engem erősebben foglalkoztat a közönség, az a kultúra, amelyben a művek születnek, és amelyben befogadják őket. Nem gondolom, hogy a film pusztán esztétikai módon megközelíthető lenne. Kitanultam a forgatókönyvírást. (Még írtam is.) Érdekel a filmek gazdasági, technológiai környezete. Erősen foglalkoztat, hogy egy kor tudása, szellemi és tárgyi divatjai, görcsei, félelmei és örömei hogyan szivárognak át a populáris vagy rétegművekbe.
