Miki357 az egyik legtöbbet foglalkoztatott és legelismertebb magyar kliprendező, aki Beton Hofi videóklipjeinek többségéért is felelős. Első szerzői rövidfilmjét, a Pulzaart is a rapperrel, azaz Schwarcz Ádámmal forgatta.

A film főszereplője Csótány (Schwarcz), a harmincas rocker, aki kisgép-lakatos segédként dolgozik Kőbányán. Keresztanyjával (Péterfy Bori) él, aki befogadta pesti lakásába, ám a lakbérbe már nem tud beleadni. Két legnagyobb szenvedélye az életben: kedvenc norvég metálbandája, a Pulzaar és titkos szerelme, Évike (Kizlinger Lilla) a földszinti pékségből. Amikor meglátja a plakátot, hogy imádott zenekara Budapestre jön, villámcsapás éri, ami események egész láncolatát indítja el. Vajon sikerül végül eljutnia a koncertre, és minden bátorságát összeszedve elhívni Évikét is? 

A Magyar népmesék és a Vízipók-csodapók szériákat jegyző Kecskemétfilm úgy döntött, hogy a 2020-ban elkészült Cigánymesék című 13 részes, egyedi, 3D technikával készített sorozatát ingyenesen hozzáférhetővé teszi YouTube-csatornáján.

Az első epizód március 4-én került fel, majd minden szombaton egy újabb résszel gazdagodik a kínálat. Horváth Mária rendező számára a képi inspirációt Orsós Teréz naiv festményei adták. A többszörösen díjnyertes széria történeteit Bari Károly és Daróczy Ágnes gyűjtéseiből, Szécsi Magda és Jónás Tamás meséiből Czipott Géza és Böszörményi Gyula írták filmre. A mesélő Nyakó Júlia, zeneszerzője Oláh József, a Parno Graszt együttes vezetője. A Nemzeti Filmintézet támogatásával készült alkotás gyermekek és felnőttek számára egyaránt izgalmasan mutatja be a cigányság kultúrtörténeti és néprajzi hagyományait. Az alkotók célja, hogy e gyönyörű mesék közkinccsé legyenek, s ezzel hozzájáruljanak a világ sokszínűségének elfogadásához.

A Kecskeméti Rajzfilmstúdió egyik alapító tagja, Horváth Mária rendező, művészeti vezető indította útjára a 13 részes Cigánymesék sorozatot. A mesék az élet teljességéről, hűségről, szerelemről, vándorlásról, a cigányok eredettörténetéről, a humorukról, a család és az anya fontos szerepéről szólnak. Átjárja őket a cigány lélek gazdagsága, miközben bemutatnak egy-egy elfeledett szakmát: a kosárfonást, a teknővájást, a jóslást, a vályogvetést vagy akár a kovácsmesterséget. A sorozatban láthatóak tündérmesék, eredetmesék, szerelmes, csodás, tanulságos és hétköznapi történetek egyaránt. 

Március végén visszatér a Cinema Niche című vetítéssorozhat, amelynek keretében a szervezők itthoni mozikban korábban be nem mutatott, nemzetközi fesztiválokon látott kortárs filmkülönlegességeket vetítenek.

Legközelebb a katalán provokatőr, Albert Serra grandiózus új filmjét hozzák el, amely nagy port kavart a Cannes-i Filmfesztiválon, az év végén pedig a „francia Filmvilág”, a Cahiers du Cinéma 2022 legjobb filmjévé választotta. A Pacifiction a politikai thriller műfaját megelevenítő szerzői reflexió, amely az Apokalipszis mosttal (1979), Alan J. Pakula trilógiájával és Jacques Rivette korai filmjeivel egyaránt párbeszédben áll, ezzel újabb fejezetet nyitva a rendező kontrasztokra épülő életművében.

A finom modorú, számító De Roller a régi rend, a francia kormány reprezentánsa a francia polinéziai Tahitin. Feladatköreit lazán értelmezi, mindennapjait homályos természetű intrikák szövik át. Mindeközben sötét gyanú kezd terjedni a szigeten: tengeralattjáró állomásozik a part közelében, ami a nukleáris gyakorlatozás újrakezdését jelentheti. De Roller főhadiszállásai, barátai és ellenségei között bolyong, úgy tűnik, nálunk, nézőknél sokkal jobban kiismeri magát Tahiti útvesztőiben. Az őslakosok szervezkednek, a külföldiek bizniszelnek, az egyház
hatalmaskodik, kétes figurák fordulnak meg a szigeten, mégis mindennek mintha csak abból a szempontból lenne jelentősége, hogy De Roller egzotikus bárja zavartalanul működhessen.

KVÓTÁK, LISTÁK, KÁNONOK
Az Amerikai Filmakadémia (AMPAS) szabályozása nyomán módosult az Oscar-díj megítélésének gyakorlata, de az etnikumok és a nők hátrányos megkülönböztetését ellensúlyozó, a filmipari sokszínűséget elősegíteni hivatott, félszívvel megfogalmazott kritériumok senkit nem fognak maradéktalanul elégedetté tenni.

Géczi Zoltán: Oscar-protokoll (Hollywoodi kvótarendszer)  

Barkóczi Janka: Kis hableány és Mardi Gras (Filmtörténeti listák és kánonok) 

TEST ÉS LÉLEK
Az 50-es évek kamaszdrámáinak hősei még a társadalom ellen lázadtak okkal vagy ok nélkül – mai utódaik legfőbb ellenfele az idő, maga az elkerülhetetlen testi-lelki Változás, amely rákényszeríti őket önmaguk újraértelmezésére.  Luca  Guadagnino  kamasz-melodrámáiban  párhuzamot von a gyermekből felnőtté és a regényből filmmé válás között – mindkettő egyfajta átíródás.

Rudas Dóra: Mögöttünk az élet (Gyászfeldolgozás és a kamaszok)  
Varró Attila: Szőröstül-bőröstül (Test és melodráma 3.: Luca Guadagnino)  
Benke Attila: Feljegyzések a vietnámi pokolból (Képregény-legendák: Thi Bui: The Best We Could Do)  

MAGYAR MŰHELY
Forgács Nóra Kinga: „Legyen remény” (Beszélgetés Szakonyi Noémi Veronikával)  
Gyürke Kata: „Nincs huszár bajusz nélkül” (Beszélgetés Szikora Jánossal)  
Pauló-Varga Ákos: A teremtés ereje (Beszélgetés Gauder Áronnal) 
Szekfü András: „Lehetsz igazi cinematográf” (Rák József 1941-2022)  
Kelecsényi László: Vitézy, a vagány (Medgyessy Éva: Kamerapárbaj)  

OLASZ PANTHEON
A neorealizmus szemben állt a sztárrendszerrel, puritán világszemlélete nem engedte, hogy a filmek főhősei és az őket játszó színészek kiemelkedjenek  az  „egyszerű  emberek”  közül.  A közönség  viszont épp erre vágyott. Lollobrigida felszabadult nőiességet sugárzó lénye a jobb, édesebb élet reményét adta a nyomortól és háborútól meggyötört olaszoknak.

Csantavéri Júlia: Kenyér, szerelem, Lollo! (Gina Lollobrigida 1927-2023)  

KÖZÉP-EURÓPAI KÖRKÉP
Benke Attila: Túl későn ébredő hősök (Új raj: Paul Negoescu)  
Gelencsér Gábor: Balthazár, újratöltve (Jerzy Skolimowski: Iá)   
Szíjártó Imre: A legjobbak (Lengyel életrajzi filmek)  
Pataki Éva: Sápadt fényben (Kirill Szerebrennyikov: Csajkovszkij felesége)  

TELEVÍZIÓ
Varga Balázs: Honfoglalástól Szomszédokig (A Kádár-korszak tévésorozatai 1.) 
Szabó G. Ádám: Szent kurva (Nicolas Winding Refn: Koppenhágai cowboy)  

FESZTIVÁL
Huber Zoltán: Új hangok, régi történetek (Sundance)  
Boronyák Rita: Békefal, madártojások, tiktak (BIDF – Budapest)  

KRITIKA
Pethő Réka: Csak egy kis törődés (Colm Bairéad: A csendes lány)  
Vajda Judit: A legderűsebb tragédia (Charlotte Wells: Volt egyszer egy nyár)  

FILMIO  
MOZI  
STREAMLINE MOZI  
PAPÍRMOZI  

Március 20-án indul a Cella - Letöltendő élet című, 8 külön epizódból álló sorozat a Dunán olyan színészekkel, mint Jászberényi Gábor, Járó Zsuzsa, Réti Adrienn, Szamosi Zsófia, Rátóti Zoltán, Trokán Péter és Balázs Andrea.

A miniszéria minden epizódja más-más időben játszódik. Egyetlen közös van bennük: egy budai börtöncella, ami „utazik az időben”.

Hogyan segít egy félholtra vert magyar tudós a világűrben sodródó Gagarinnak? Van-e kiút egy szexuális ragadozó náci börtönparancsnok karmaiból? Kegyetlen bosszút állhat-e szerelmén egy átvert szerető? Nyerhet-e egy kapzsi maffiavezér, akinek az emberi élet semmit nem jelent? Mi jár a barátnak, aki bármit megtesz, hogy ne ő bűnhődjön egy aljas gyilkosságért? Mit tehet egy anya, akit felőröl a küzdelem egy végzetes betegséggel? Egy poszt-apokaliptikus jövőben börtönbe zárhatja-e szándékosan a családját egy apa, mert annyira retteg a külvilágtól?

Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ a Helmeczy Dorottya – Kálomista Gábor producerpáros nevével fémjelzett sorozat, amely nyolc történeten keresztül meséli el, hogyan változott a bűn és az ártatlanság fogalma kétszáz év alatt ugyanabban a börtöncellában, a 19.század közepétől egészen a nem is olyan távoli jövőig.

Április 6-tól látható a hazai mozikban Császi Ádám új rendezése, a Háromezer számozott darab. A többek között Farkas Franciska és Horváth Kristóf főszereplésével készült film elnyerte a Tallinni Black Nights Nemzetközi Filmfesztiválon a „Rebels with a Cause” szekció különdíját.

 A szinopszis:

Egy színházi rendező öt nehéz sorsú fiatal roma életéről készít előadást. A színdarab kendőzetlen kegyetlenséggel meséli el életük valós történetét, vagyis: a nyomorukkal kereskedik. Amikor az előadást meghívja egy neves német színházi fesztivál, a csoport tagjai kénytelenek szembenézni múltjukkal, és felvenni a küzdelmet a rasszista sztereotípiákkal.

A Háromezer számozott darab a társulat szürreális utazása, amely elmossa a határt fikció, abszurd és szociografikus valóság között. Lehet-e a rassz témájáról rasszizmus nélkül beszélni? Vajon szükségszerű-e a kisebbség és a többség kölcsönös gyűlölete?