Melyik a legjobb Alien-film? Mikor és milyen körülmények közt láttuk először? Ijesztő-e a szörny vagy csak zseniális? Mihez kezdjünk a Prometheus-szal? Többek közt ezek a kérdések kerültek szóba kibeszélő rovatunk második epizódjában (a Keresztapát taglaló első rész itt olvasható), amelynek természetesen az Alien-nap adta az apropóját. (Ehhez a jeles eseményhez kapcsolódva a Facebookon is egész nap a Ridley Scott-klasszikus és folytatásai előtt tisztelgünk.)
Huber Zoltán: Nem emlékszem pontosan mikor, de az első két részt tévében láttam, éjszakai sávban még jóval a kertévés korszak előtt. Tuti nem lett volna szabad néznem, mert a tiltott dolog izgalmára emlékszem, meg persze arra, mennyire beparáztam néhol. Az utolsó jelenet nagyon megmaradt, de főleg erőteljes érzéki benyomások és érzetek, ami tökéletesen demonstrálja, mennyire jó munkát végzett Ridley Scott. Az organikus formák, a steril belső terek, a macska, a fehér trutyit spriccelő robot és persze a tojásból kirobbanó valami mélyen belém égtek. A második rész ellenben teljesen máshogy működött, abszolút tökös akciófilmként rögzült. Mikor kijött a negyedik rész, előtte már teljesen tudatosan pótoltam a teljes trilógiát. Tetszett, de távolról sem lettem keményvonalas rajongó. Az első kettő akkor nyűgözött le úgy igazán, mikor nemrég láttam őket a vásznon.
