A terrorizmus, a klímaváltozás és az információ átalakulása mellett a pénzügyi szektor virtuálissá válása korunk egyik legnagyobb kihívása. Rendkívül komplex, hosszan elhúzódó, többé-kevésbé lappangó gócpontokról van szó, melyeket szörnyű tragédiák és ikonikus képek (füstölgő WTC, jéghegyen úszó jegesmedvék, Snowden-interjú) fémjeleznek ugyan, de az átfogó filmes ábrázolásuk szinte lehetetlen. Különösen igaz ez kortárs gazdasági válság(ok)ra, ahol milliárdos vagyonok olvadnak el másodpercek alatt, mégsem mutathatóak fel egykönnyen azok a fordulók, ahol valami csúnyán félrement.
A pénz és a vagyon monitoron villódzó számsor lett, a rendszer önálló életre kelt, a tőzsde bizarr játékká változott, saját nyelvvel és szabályokkal, végleg elszakadva a valóságtól. A témával foglalkozó filmesek jobb híján e paradox helyzetre, illetve a "játékosok" torzuló személyiségére fókuszálva próbálják megérteni a jelenséget, a leghatásosabb eszközük pedig az éjsötét cinizmus és a maró irónia. Éppen ezért nem meglepő, hogy az eddigi leghatásosabb eredményt épp egy vígjáték-specialista, Adam McKay érte el.
