Kilencven film zenéjét komponálta, közülük három, a Bűvölet, a Kettős élet, és a Ben Hur Oscar-díjat kapott. Híresebb magyar filmzenésze még nem volt a filmvilágnak. [A Ben-Hur digitálisan felújított verzióját a héten kezdte vetíteni a budapesti Puskin és néhány vidéki mozi.]
Rózsa Miklóst a valaha élt legjobb filmzeneszerzőnek nevezte a ma már talán még nála is híresebb kortárs filmzenész, John Williams. A magát mindig is magyarnak tartó, a magyar nyelvet mindvégig jól beszélő Rózsát tizenháromszor nominálták, háromszor kapta meg az Akadémia elismerését. 1937 és 1981 között kilencven filmet szolgált, jelöléseinek listája is elárulja, hogyan nőtt az ázsiója Hollywoodban. Maga is négy szakaszra tagolta filmzeneszerzői pályáját: első alkotói korszakát az orientalizmus jellemzi, keleti (arab, indiai) témákat, motívumokat használt fel a Korda Sándor dirigálta filmekhez, a Dzsungel könyvéhez, A bagdadi tolvajhoz (ezért érdemelte ki először a jelölést). De keleti motívumok tarkítják a Lydia és a Lady Hamilton zenéjét is. Rózsa második alkotói periódusát a lélektani drámák jellemzik, e korszak határán egy Billy Wilder-film, a Gyilkos vagyok (Double Indemnity) áll; a negyvenes években Rózsa többek közt Charles Vidorral, George Cukorral, Billy Wilderrel (Férfiszenvedély) és Alfred Hitchcockkal dolgozott együtt. A harmadik korszak filmjei erőszakos fekete filmek (a Hemingway-novella alapján készült Gyilkosok a vízválasztó), a negyedik korszak a nagy eposzoké – a Ben Hur, az Ivanhoe, a Julius Caesar, az El Cid, a Quo Vadis –; ez Rózsa legismertebb, hírnevét megalapozó korszaka.
Bizony, az emlékezet is filmrendező, és nem is akármilyen. William Wyler egy régi gyerekkori emléket is elmesél önéletrajzi vallomásában. Az első világháború alatt pajtásával egy mulhouse-i szenespince ablakából figyelik lélegzetvisszafojtva az utcai harcokat, és amikor egy katona épp a pinceablak előtt kap halálos lövést, a két gyerek seprűnyéllel lökdösi arrább a tetemet, mert takarja a kilátást…
