Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma. A magyar forgalmazó akaratán kívül, mintegy mellékesen alkotta meg az utóbbi idők talán legjobb trashcímét, ami elemi erővel sugározza az “annyira rossz, hogy már jó” csábító ígéretét. A B-kategóriát rendszeresen átszitáló aranyásók e csodás képzavar hatására persze nem feltétlen zarándokoltak el a multiplexekbe, az otthoni forgalmazással a film végre az őt megillető, képzeletbeli alsó polcra kerülhetett. A bűnös élvezetekre fogékony ínyenceknek pedig érdemes le is emelniük a művet, mert ez bizony pontosan az a fajta akció, ami miatt a videótékák eldugott kincseire heves nosztalgiával gondolunk vissza.
A Fehér Házból 2013-ban kimentett Asher elnök és biztonsági főnöke úgy tűnik, nem sokat tanultak a korábbi leckéből (Támadás a Fehér Ház ellen). Míg az észak-koreai gerillák hazai pályán rohanták le őket, a nagyon elvetemült pakisztáni fegyverkereskedő amolyan családi vállalkozásban, Londonban csap le a G8 vezetőire, köztük a tökös amerikai stábra. A bosszúszomjas gonoszok olyan terrorakciót kanyarítanak az angol miniszterelnök temetése köré, hogy a racionálisabb énünk sikítva fordít hátat a továbbiaknak. Több száz terrorista, ál-rendőrök és ál-kommandósok és árulók összehangolt akciójában kvázi túszul ejtik a várost, műemlékeket robbantanak és hőkövető rakétákkal lődöznek, a szabad világ első számú emberét mégsem sikerül elkapniuk. Rá ugyanis a spártai tekintetű Gerard Butler vigyáz, és ahogyan már oly sokan megtapasztalhatták, vele nem igazán érdemes ujjat húzni.
