Richard Linklater a szó konkrét és átvitt értelmében is ott folytatja, ahol a Sráckor évtizedes projektének lezárása után abbahagyta. Az Everybody Wants Some!! fiatal főhősével körülbelül ott találkoztunk, ahol az előzőtől elköszöntünk: útban az egyetemi élet felé. Ennél szorosabb párhuzamot a két film között azonban nem érdemes vonni, az új munka ugyanis jó negyed századdal korábban játszódik és teljesen más tónusban készült. Finom szövetű, nosztalgikus hangulatú arcképcsarnok a felnőtté válás nehézségeiről, néhány napban elmesélve. Bár az alkalmazott képlet és fogalmazásmód nyilván ismerős, ne dőljünk be a marketinggépezet sugallatainak. Linklater nem a Tökéletlen idők egyenes folytatását készítette el, inkább visszakanyarodott a kultikus alapvetéséhez és annak egy játékos variációját forgatta le. Most is a felnőtt lét kapujában járunk, de már nem a jövő bizonytalansága, hanem a végtelennek tűnő szabadság szakad rá a figurákra. A tökéletes idők elviselhetetlen könnyűsége.
