A háború a magyar filmekben többnyire különböző áttételeken keresztül bukkan fel, frontvonalban játszódó alkotások elvétve készültek. A filmtípus mellőzöttsége már csak azért is sajnálatos, mert a közhiedelemmel ellentétben egy izgalmas és feszült katonadráma nem feltétlenül jelent hatalmas költségeket. Bár a “háborús film” hallatán elsőre a Ryan közlegény nyitányához vagy az Apokalipszis most helikopterezéséhez hasonló gigantikus csaták ugranak be, a műfajnak létezik egy kevésbé látványos, de nem kevésbé erőteljes vonulata.
Az öldöklés poklában az ember a lényeg, az arc és személyiség az uniformis mögött. Elég néhány egyenruha, jellegzetes helyszín és egy szimbolikussá növesztett küldetés, a háború őrülete epikus csaták, felrobbanó tankok és zászlóaljnyi statisztéria nélkül is hatásosan megragadható. A Duna Televízió műsorán debütáló Szürke senkik nagyon taktikusan pontosan ezt az irányt követi, ráadásul a sokszor feldolgozott másodikkal szemben a kevésbé megfilmesített első világháború idején játszódik. A legkellemesebb meglepetés mégis az, hogy hosszú idő után újra van egy jó magyar háborús filmünk.
