Refn jó ideje metafizikus celluloid-látomásokat készít. Brutális rögrealizmus helyett a Bronson óta a spiritualizmus a hívószó.

John Waters egyszer így nyilatkozott: trash-darabjai valójában gyilkosságok, amiket ő sosem követett el – a Rózsaszín flamingók atyja nem véletlenül szorgalmazta, hogy a börtönökben filmkészítést oktassanak a fegyenceknek. Noha Refn módszere valamelyest eltér ettől, esszenciálisan ő is ugyanerre törekszik: határsértő, transzgresszív alkotó, aki műveiben az emberi természet szélsőséges megnyilvánulásait kutatja. Sosem ismer el struktúrákat – mint ahogy Justin Vicari 2014-es monográfiája, a Nicolas Winding Refn and the Violence of Art hangsúlyozza, a dán auteur szervezőelvei valójában romboló iránymutatások. Hét, szabálytalanságra sarkalló pontjában említésre kerül Bataille és Adorno: előbbi szerint semmi nem riasztóbb az organizált működésnél, utóbbi vallja, az akadémikusok rendszeralkotási törekvése bújtatott fasizmus. Mi több, Refn a nyugati kultúra hipokráciáját is aláaknázza – arrafelé, különösen Hollywoodban, a karakterek következmények nélkül ölnek, szeretkeznek, holott ez hamis idea. A mészárlás nem tucatcselekvés, súlyos hatással bír elkövetőjére is.

Osvárt Andrea és produkciós cége az Amego Film aktív közreműködésével készült Slemmer Ádám első, független filmje, a Vakfolt.

A film főiskolás és egyetemista fiatalok lelkesedéséből, alkotási vágyából, barátok és szponzorok segítségével jött létre. A rendező a forgatókönyv írása közben Christopher Nolan Eredetéből merített ihletet.

Szinopszis: Attila és húga élete egy tragikus baleset következtében gyökeresen megváltozik. A fiút több hónapnyi sikertelen munkakeresés után különleges csapat találja meg, és bevonja egy küldetésbe, aminek a lényege, hogy fontos információk megszerzéséhez a Vakfolt nevű chipet - ami kameraként funkcionál -, beültetik egy kutató szemébe. Amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a megbízás illegális, megkezdődik Attila ámokfutása. Kiderül, senki, semmi nem az, akinek, aminek látszik.

A Vakfoltban komoly szerepet kapott a közismert színművész Kálid Artúr is. További szereplők: Rábaközi Gergő, Réti Nóra, Benesovits Áron, Bernáth Viktor, Bori Ádám, Varsányi Szabolcs, Járosi Róbert Gábor és a forgatókönyvíró-rendező Slemmer Ádám.

Az akcióthriller január 26-tól lesz látható a Cinema City mozijaiban, néhány független filmszínházban, illetve a MozgóMozi hálózatában országszerte.

Akadt tavaly is néhány kiemelkedően népszerű posztunk, ezt az ötös toplistát mutatjuk be az alábbiakban. (A blog.hu rendszerében sajnos nincsenek részletes, több hónapra vagy évre lebontható statisztikák, csak egy lapletöltési top 10, amelyet – ki tudja, miért – 2013 novembere óta mérnek. Ebből a 10 posztból 5 tavaly készült.)

5. Jótékonysági vetítésekkel indul a természetfilmek blockbustere - 13.646 letöltés

Nem gondoltuk volna, hogy egy sajtóközleményből gyártott tárgyilagos hír ennyire fel fogja csigázni olvasóinkat. Reméljük, az érdeklődés a szóban forgó természetfilm nézettségén is meglátszott.

4. Paár Ádám: Ellenség az amerikai világháborús filmben - 13.871 letöltés

A Méltányosság Politikaelemző Központ vendégcikksorozata a történelmi és közéleti filmekről sem tűnt elsőre biztos sikernek. Az online trendek  nem éppen a 19 ezer karakteres bejegyzéseknek kedveznek, a II. világháború azonban, a jelek szerint, még mindig kellően izgalmas téma.

3. Bilsiczky Balázs: Átlagemberek - Hétköznapi titkaink - 16.821 letöltés

Ha meg kellett volna tippelnünk, melyik filmről írt kritikánk lesz a legolvasottabb, egész biztos, hogy nem egy norvég rendező koprodukciós drámája mellé húztuk volna be az ikszet.

2. Paár Ádám: A Sissi-filmek, és ami mögöttük van - 24.840 letöltés

Sissi még a második világháborús filmeknél is jobban érdekelte olvasóinkat. Igaz, csaltunk egy kicsit a címadással: Paár Ádám szövege nem kizárólag a Sissi-trilógiáról szólt, hanem az összes Habsburg-filmről. Bónusz: komoly vita alakult ki a kommentek közt.

A legendás hollywoodi zeneszerző tavaly személyesen is tiszteletét tette Budapesten, most februárban pedig a 60 fős Monarchia Szimfonikus Zenekar adja elő legismertebb műveit Werner Gábor vezényletével. A filmzenei est sztárfellépője a Dead Can Dance együttes egykori énekesnője, Lisa Gerrard, aki a Gladiátor zenéjén közösen dolgozott Hans Zimmerrel, amelyért Golden Globe-díjra jelölték. Munkásságáról 2006-ban másfél órás dokumentumfilm jelent meg Sanctuary (Szentély) címmel, amelyben olyan illusztris személyek is nyilatkoznak, mint Hans Zimmer vagy Russel Crowe. Az est során Lisa Gerrard előadásában a Gladiátor ismert dallamai is felcsendülnek.

A koncerten a Gladiátoron kívül  Az oroszlánkirály, a Karib-tenger kalózai, az Eredet, A Da Vinci-kód, a Csillagok között, a Sólyom végveszélyben és Batman témái hangzanak majd el.

A turné állomásai:

2016. február 9. – Miskolc
2017. február 10. – Debrecen
2018. február 11. – Kecskemét
2019. február 12. – Győr
2020. február 14 – Békéscsaba
2021. február 16. – Pécs
2022. február 18. – Szeged
2023. február 19. – Székesfehérvár
2024. február 20. – Budapest – Erkel Színház

Két, ugyancsak időkeretre komponált nagyjátékfilm, a meleg témájú Hétvége és a Greek Pete után Andrew Haigh ezúttal egy heteroszexuális pár negyvenötödik házassági évfordulóhoz vezető hetét örökíti meg ebben a David Constantine novella-adaptációban. Az alkotóra jellemző, közelikre épített, dialógus- és színészközpontú filmezés ezúttal nem csak a stilisztikai visszafogottság, hanem a kimagasló színészi teljesítmények miatt is sikerült kiemelkedőre.

A nyugdíjaskori válság egyébként sem ritka téma a jelenkori angol filmben, legyen szó könnyedebb sikerdarabokról – Kvartett – A nagy négyes, Keleti nyugalom – Marigold Hotel (1-2.) – vagy a szerzői filmről (Még egy év). Az igen hálás esküvői- és évfordulós témára szintén nem csak műfaji, de számos független- vagy művészfilmes képlet létezik (Jóban-rosszban, Margot az esküvőn). A recept fő eleme az a felfokozott, drámai szituáció, ami csak egyszer jön létre minden párkapcsolat történetében: az életre szóló fogadalom, és mindaz az idegfeszültség, ami ezzel járhat. Az évfordulós téma még mélyebbre visz, hiszen ha nincs is szó (az angolszász szokás szerinti) fogadalom megújításáról, mindenképp arra hívja a szereplőket, hogy reflektáljanak kapcsolatuk történetére, sőt, értelmére. Haigh filmje valahol mindezek keresztmetszetében áll. Hősei az évforduló kapujában váratlanul feltépett múltbéli titokkal még inkább nehezített pályára kerülnek, a mögöttük lévő negyvenöt év, és annak terhe, hogy már megették a kenyerük javát pedig tovább növeli a melodrámai súlyát. Olyannyira, hogy filmes kapcsolatok után kutatva Haneke Szerelme, vagy Bergman párkapcsolati filmjei (főként a Saraband) sem tűnnek elérhetetlenül messzinek.

VILÁGFELFORDULÁS
Ken Loach Arany Pálmás filmje nem csak a rendszert, az uralkodó osztályt, a nagytőkéseket állítja pellengérre, hanem azt a fiatal, magát liberálisnak, kozmopolitának, szociálisan érzékenynek valló, magasan képzett középosztályt is, amely úgy gondolja, az ideális világ az, ahol mindent el lehet intézni a Starbucksban ülve egy Macbookról. 2016 regresszív világfordulatának egyik döntő oka, hogy bűvszavai mögé bújva elfeledkezett a környező világról.

Gyenge Zsolt: A halál oka: Kapitalizmus (Ken Loach: Én, Daniel Blake)
Schubert Gusztáv: Mennyei felfordulás (Paolo Sorrentino: Az ifjú pápa)
Géczi Zoltán: Fehéren izzó gyűlölet (Amerikai szélsőségesek)
Baski Sándor: Buborékok és barikádok (Közélet a világhálón)
Varró Attila: Árvák a sztrádán (Amerikai road movie-k)

MAGYAR KRIMI
A közelmúlt magyar bűnfilm-hullámának képviselői mintha mind András Ferenc rendezte Dögkeselyű (1982) szárnyai alól bújtak volna elő. Főhőseik gyakran amatőr, a bűncselekményekbe csak belesodródó alakok, akik anyagi kényszer hatására cselekszenek; társadalomképük jellegzetesen pesszimista, visszatérő témájuk a társadalom minden szintjét átható korrupció, ahol az érvényesülni csak háttéralkuk és „simlisségek” révén lehetséges.

Sepsi László:  Dögkeselyűk (Új magyar bűnfilmek)
Kránicz Bence: Ezer jagelló (Kovalik József: Cop Mortem)
Schreiber András: A testület nyomoz (A Kádár-kori krimi)
Csiger Ádám: Itt élni totál szívás (Dyga Zsombor – Mátyássy Áron: Aranyélet – II. évad)
Vajda Judit: A mozdony füstje (Kamondi Zoltán: Halj már meg!)

MAGYAR MŰHELY
Morsányi Bernadett: Fekete sors (Beszélgetés Vranik Rolanddal)

A KÉP MESTEREI
Ádám Péter: „Kamera vállon, fény semmi” (Raoul Coutard 1924-2016)

ÚJ RAJ
A legtöbb filmes húsz évesen még azzal kísérletezik, hogyan lehet mozgóképen elmesélni egy történetet, a kanadai Xavier Dolan ennyi idősen már elkészítette első, erős érzelmi töltésű nagyjátékfilmjét. A Megöltem anyámat felsorakoztatja mindazt, ami végigkíséri az eddig hat nagyjátékfilmből álló életművet: konfliktus az anyával, az apa hiánya, a szexuális másság miatt érzett kirekesztettség és a negatív megkülönböztetés.

Forgács Iván: Esőfelhő New Yorktól Szkopjéig (Milcso Mancsevszki játékfilmjei)
Pethő Réka: A naplóírás művészete (Xavier Dolan: Ez csak a világ vége)
Jankovics Márton: Keresztkérdések az iskolapadban (Kirill Szerebrennyikov: Mártírok)

ANIMÁCIÓ
Varga Zoltán: Törött teknőcpáncél alatt (Michael Dudok de Wit: Vörös teknős)
Orosz Annaida: A komfortzóna határán (Anilogue 2016)

FESZTIVÁL
Pörös Géza: Az idő tükröződései (Gdynia)
Horeczky Krisztina: A reményről (Verzió)
Vincze Teréz: A törölt busani vonat (Busan)

KÖNYV
Barkóczi Janka: Kettős látás (Gelencsér Gábor: Váratlan perspektívák)
Kolozsi László: Filmrendszer-gazda (Varga Balázs: Filmrendszerváltozások)

KRITIKA
Szalkai Réka: Vivaldi után szabadon (Damien Chazell: Kaliforniai álom)
Varró Attila: Lázadók a Lázadók között (Gareth Edwards: Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet)

A címlapon: Michael Dudok de Wit: Vörös teknős –A Mozinet Kft. januári bemutatója

A lap január 5-én kerül az újságosokhoz.

Drága Egyetlen* Olvasó...

…és vége!
(Lovasi András: Jutka - részlet)

Mert valóban vége, Drága Olvasó, ezek a búcsú pillanatai. Nem örökre, és kizárólag csak az előbb hetente, majd naponta jelentkező tévéajánló gazdájaként intek istenveledet Önöknek, de a lényeg ugyanaz: letészem a lanT.

Együtt voltunk jóban – együtt voltunk rosszban. Együtt voltunk, amikor még kizártnak tűnt giallók, spagettiwesternek és poliziescók feltűnése a Duna TV-n – együtt voltunk, amikor leadták a komplett Bond-sorozaT. Együtt voltunk, amikor még mentek filmek az m1-en, s együtt voltunk, amikor még nem volt estig gyerekcsatorna az m2. Együtt voltunk az analóg korszakban. Együtt voltunk a csilliárd új csatorna megjelenésekor, melyeknek jelentős része ráadásul kivétel nélkül filmeket sugároz, méghozzá egész nap. Együtt voltunk annak a hosszú-hosszú korszaknak a legvégén, amikor még nem tudott szinte bárki szinte bármilyen filmet beszerezni szinte egyetlen mozdulattal.