Másképp képzelte el a színházat, a színészetet, mint a többség. És a filmet is. Nem volt ellenzéki, nem politizált, a színházi másként gondolkodás tette veszedelmessé. 2006. március 9-én hunyt el Halász Péter. (Az alábbi portré először a Filmvilág 2006. májusi számában jelent meg.)

Ott voltam csaknem öt évvel ezelőtt a Városi Színházban, amikor a Herminamezőt bemutatták. Nem a filmet, hanem az előzetesét vagy az ősváltozatát. Mindkét elnevezést Halász Péter használta. Azt mondta, ez olyan változat, amelyet a nézők előtt forgatnak le, és ezt a felvételt rögtön végig lehet nézni előadás közben. Addig is, amíg a kész film megjelenik. „És ki tudja, megjelenik-e valaha?” – tette föl a kérdést.

Eszembe jutott mindez, mielőtt most megnéztem a kész filmet. Péter ott sétálgatott a Kálvária téri színházban, nem lehetett tudni, mikor kezdődik el az előadás. Valószínűleg már elkezdődött, mielőtt elkezdődött volna, akik ismerték őt, gyanakodhattak volna rá, de utólag könnyű okosnak lenni. Akkor sokan bosszankodtak. A színházmegnyitóra egész napos programot hirdettek, de a megjelölt időpontban nem történt semmi, be lehetett sétálni, meg lehetett szemlélni a semmit. Lomha előkészületek folytak, senkin sem látszott idegesség vagy „premierláz”. Nem jelentették be, hogy elnézést kérnek, malőr történt. Haza lehetett menni. Volt, aki megtette, és vissza se jött, megsértődött. Délután vagy este, már nem emlékszem pontosan, mindenesetre akkor, amikor visszavonhatatlanul „el kellett kezdődnie” valaminek, Péter, aki addig is a színpadon sétálgatott, bejelentette, hogy türelmet kér, valami elromlott, az elektromos kapcsoló vagy mi, bocsánat, mindig a bemutatón történik ilyesmi, de már dolgoznak a hiba kijavításán. Egy műszaki külsejű ember be is hozott egy létrát, fölmászott rá, matatott itt-ott, kerített néhány szerszámot, komótosan bütykölni kezdett.

2017. április 6-13. között rendezik meg Budapesten a 24. Titanic Nemzetközi Filmfesztivált, de már március 21-én, kedden megkezdődnek az eseményhez kötődő programok: 17.30 órakor a Ludwig Múzeumban egy, a későbbiekben a Titanicon is futó észt filmet, az Anyát nézheti meg a közönség ingyenesen. A fesztivál az Óriás című svéd filmmel nyit, továbbá itt vetítik Magyarországon először Török Ferenc Berlinben díjat nyert filmjét, az 1945-öt. Idén új helyszínként bekapcsolódik a „Pop-Up Cinema@Ódry Színpad SZFE” is.

Március 21-én, kedden 17.30 órakor a Ludwig Múzeumban egy, a későbbiekben a Titanicon is futó észt filmet, az Anyát ingyenesen nézhetik meg majd azok, akik időben regisztrálnak a fesztivál felhívására. Kadri Kõusaar fekete komédiába oltott krimijében a középkorú Elsa éjt nappallá téve gondozza kómában levő fiát, Laurit. Eközben a környékbeliek a kisvárosban azt találgatják, ki és miért lőtte meg a fiatalembert. De hiába ismeri mindenki az összes szomszéd minden egyes lépését, úgy tűnik, csak a nyilvánvalót nem veszik észre, és megoldatlan marad a világ legügyetlenebbül kivitelezett bűntette. 

Idén 13. alkalommal rendezik meg a Kecskeméti Animációs Filmfesztivált. A magyar és európai rajzfilmek kétévente jelentkező szemléje 2017. június 21-25. között várja az animációs műfaj szerelmeseit. A nevezéseket április 3-ig várják a szervezők.

A Kecskeméti Animációs Filmfesztivál két fesztivál párhuzamosan, a hazai animációs filmek és az európai animációk seregszemléje. A magyar versenyprogramba nevezni az előző fesztivál, tehát 2015 februárja óta készült filmekkel lehet az alábbi kategóriákban:

• egész estés film
• tv-speciál
• tv-sorozat
• rövidfilm
• diákfilm
• alkalmazott animáció (videoklip, reklámfilm, trailer, szignál, főcím)

Nevezési határidő 2017. április 3.

A részletes nevezési feltételek a fesztivál szabályzatban olvashatóak itt.

Az online filmregisztrációs felület itt érhető el.

A fesztivál időpontja 2017. június 21-25.

Egy olyan világban, ahol „Brüsszel” gyakorta távolinak tűnik, az egyes uniós szakpolitikák pedig szinte teljesen ismeretlenek a hétköznapi emberek számára, rövid videoklipek rávilágíthatnak arra, hogy ezek a témák életünk részét képezik. Az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete és az Európai Parlament Magyarországi Tájékoztatási Irodája által meghirdetett videópályázat ezeket az összefüggéseket hivatott bemutatni, három témára fókuszálva, maximum 90 másodperces videókkal.

2017 március 6. és április 30. között lehet pályázni élőszereplős vagy animációs videofilmekkel a Vid@eu elnevezésű versenyre az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének Facebook-oldalán található applikáción keresztül. A három kategória, amelyben a kiírók a pályázatokat várják:

1. Digitális egységes piac – Ebbe a témakörbe tartozik az online vásárlás, az internetes zaklatás, az online tér nyújtotta kulturális sokféleség, és a családi életet átszövő digitalizáció.
2. Fiatalok mobilitása az EU-n belül – Ebbe a témakörbe tartozik a külföldi önkéntes munkavállalás, korábbi részvétel Erasmus programban – beleértve Magyarországon tanuló külföldi diákok tapasztalatait, illetve külföldön eltöltött szakmai gyakorlatot.
3. Klímaváltozás és energiaunió – Ebbe a témakörbe tartozik minden, ami az éghajlatváltozásról, a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos viszonyunkról és tevékenységünkről szól globális vagy helyi szinten.

A videofilmeknek alkalmasaknak kell lenniük arra, hogy EU-s értékeket bemutatva, a közösségi médiában terjeszthetők legyenek. A pályaműveket szakmai zsűri értékeli majd az uniós témákhoz való kapcsolódás, a kreativitás és a kivitelezés szempontjait figyelembe véve. A zsűri által kiválasztott egy-egy kategória győztese mellett a közönség is szavazhat május 4. és 14. között a Facebookon. A legtöbb kedvelést begyűjtő videó készítője közönségdíjban részesül. A díjazottak 300.000 forintos vásárlási utalványt kapnak, amit műszaki cikkek vásárlására fordíthatnak.

A videópályázat és a teljes kiírás elérhető az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének Facebook-oldalán.

A martfűi rém nyerte el a legjobb játékfilmnek járó díjat a Magyar Filmhéten. A vasárnap esti gálán a Vígszínházban másodszor adták át a Magyar Filmdíjakat összesen 23 kategóriában.    

A legjobb filmnek járó díjakat öt kategóriában - játékfilm, tévéfilm, dokumentum- és kisjátékfilm, valamint animációs film - osztották ki. A legjobb színészi teljesítményt, forgatókönyvet, rendezést a játékfilmek mellett a tévéfilmek között is külön díjazta a Magyar Filmakadémia tagsága.

A legjobb animációs film a Bucsi Réka által rendezett LOVE lett. A legjobb kisjátékfilmnek járó elismerést az Oscar-díjas Mindenki, Deák Kristóf rendezése kapta. A legjobb dokumentumfilmnek a Soul Exodust, Bereczki Csaba alkotását választották. A legjobb tévéfilmnek járó díjat a Szürke senkiknek, Kovács István munkájának ítélték oda. A közönségdíjat a #Sohavégetnemérős kapta.

Erős a verseny a “világ legfeleslegesebb folytatása” képzeletbeli titulusáért. A gyilkos mezőnyben egyelőre még nem merték bevetni a Nagy Lebowski 2 vagy a Ponyvaregény 2 atombombáit, Trainspotting 2 viszont már van, hangozzék ez bármennyire is szörnyen elsőre. Igaz, Rentonék kalandjait maga Irvine Welsh írta tovább, a Pornó a klasszikus folytatás helyett mégis inkább a kultregény alapmotívumait variálta át. A T2 ellenben telivér második rész, de legalább kellő iróniával és a megfelelő stratégiával kezeli önnön létezését.

Danny Boyle nagyon jó rendező, és ha már húsz évvel később hozzányúl valamihez, amihez nem feltétlenül kellene, azt legalább okosan csinálja. A T2 nem tör újabb kult-babérokra, sőt, meg sem próbál önállóan működni, hisz szinte minden eleme az első részre vonatkoztatva nyer csak értelmet. Ahogyan el is hangzik a filmben, a figurák a saját múltjukban turistáskodnak és így végül a meghatározó egykori filmélményükben dagonyázó nézők elé is görbe tükröt tartanak. Aki ugyanis jegyet vált a Trainspotting 2 című filmre, nyilvánvalóan nosztalgiavonatozni akar, még ha ezt nem is vallja be vagy tudatosítja magában, a nosztalgia ugyanis nem menő. Az ellentmondásos feladatot Boyle úgy oldja meg, hogy megtalálja azt a nézőpontot, ahonnan elindulva nem lesz kínos vagy ciki egy kikényszerített folytatás.

„On n’est pas sérieux quand on a dix-sept ans” – „Az ember nem komoly tizenhét évesen” (ford. Rónay György), kezdi Arthur Rimbaud Regény című versét, amely az első szerelemről és az álmodozásról szól, öniróniával. Ebből a sorból meríti André Téchiné francia rendező új filmje, a 17 évesen (2016) címét, mely kamaszkori lobbanékonyság, útkeresés, gyötrődő szerelem és a homoszexualitás témáit boncolgatja. Ez utóbbi Téchinénél visszatérő téma, akárcsak az, hogy fiatalokról készít filmet, még a hetvenes éveiben is.

Gyönyörű tájakon járunk, egy francia hegyi faluban. Damien (Kacey Mottet Klein) és Thomas (Corentin Fila) egy középiskolába járnak, és utálják egymást, verekednek. Először Thomas köt bele Damienbe, kigáncsolja egy sikeres felelet után, amikor Rimbaud versét (a Sensation-t) szavalja. Első ránézésre tipikus felállás, a gyenge fizikumú jó tanuló fiú és az erős rossz tanuló. Ám a felnőttek úgy látják, nem lenne nehéz változtatni a helyzeten. Marianne (Sandrine Kimberlain) a falu orvosa, aki nagyjából egyedül neveli fiát, Damien-t, mert az apa ideje nagy részét küldetésben töltő hivatásos katona. Thomas pedig egy farmon lakik, és naponta három órát utazik, nincs ideje tanulni és a szülei sem tudnak neki segíteni az anyagban. A doktornő felajánlja, hogy költözzön hozzájuk, akkor lenne ideje tanulni, és hátha így a fiúk közti ellenségeskedés is megszűnne.