Hangalámondó hőseink igen komoly munkát végeztek, de mint minden feladatnál, szerencsére itt is akadtak kellemesebb pillanatok, ahol a lovak közé lehetett dobni a gyeplőt. Az rovat előző, múlt pénteki felvonásában megidézett Oroszlánszív párbeszédeit magyarra varázsoló ismeretlen férfi például az agresszív, káromkodós jeleneteknél engedhette ki a gőzt. Figyeljük meg, tolmácsunk milyen hűvös távolságtartással és elegáns cinizmussal adja vissza az utcai bunyók hangulatát! A dolog különösen érdekes fénytörést kap, ha összehasonlítjuk a német szinkronra készített alternatív verzióval. A második tolmács jóval visszafogottabb, szalonképesebb, egyébként az eredeti párbeszédeket inkább tükröző fordításával szemben komoly beszólogatásokat kapunk. 
(Vigyázat! +18-as káromkodások!)

Most pedig következzen a szofisztikáltabb alternatíva:

Az Ártatlanok női balsorsokon keresztül mesél hitről és moralitásról a világháborús Lengyelországban.

A második világháború kevésbé ismert fejezetéhez tartozik az emberiesség elleni bűntettek azon köre, amelyet szovjet katonák követettek el a nőkkel szemben Berlinben és az odafelé vezető úton. Berlin megerőszakolásáról elsőként egy brit hadtörténész, Anthony Beevor írt részletesebben a 2000-es évek elején, noha anonim beszámolók már az 1950-es évektől kezdve hozzáférhetővé váltak. Az áldozatok közül a nevét felvállalva Gabi Köpp értekezett elsőként a jelenségről 2010-ben: ő 15 esztendős volt, amikor csapatostul becstelenítették meg a szovjet katonák.

FEKETE HOLLYWOOD
Hollywood sokáig feketék nélkül mesélte a feketék történelmét, a blackface gyakorlata ugyan már rég a múlté, de a két kulcsfontosságú pozíciót (rendező + főszereplő) még ma is csak ritkán engedik át feketéknek. Az afroamerikai filmesek szeretnék, hogy maguk mesélhessék el a saját történeteiket, fehér megváltók helyett fekete hősökkel a főszerepben.

Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele (Fekete Hollywood)
Strausz László: Nagyon is emberi (Barry Jenkins: Holdfény)

ÚJ RAJ
Szabó Ádám: Nyers hús (Amat Escalante)
Árva Márton – Puskás Lilla: Lesben álló rettenet (Beszélgetés Amat Escalantéval)

A KÉP MESTEREI
Hollywood sokáig feketék nélkül mesélte a feketék történelmét, a blackface gyakorlata ugyan már rég a múlté, de a két kulcsfontosságú pozíciót (rendező + főszereplő) még ma is csak ritkán engedik át feketéknek. Az afroamerikai filmesek szeretnék, hogy maguk mesélhessék el a saját történeteiket, fehér megváltók helyett fekete hősökkel a főszerepben.

Alföldi Nóra: Egy angol úriember (Roger Deakins)

INGMAR BERGMAN
Pólik József: A törpe, aki leharapja a lábujjamat (A szemtanú, mint karakter)
Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás (Bergman „kamarazenéje”) 

ANIMÁCIÓ
Chuck Jones úgy kezelte figuráit, mintha önálló személyiséggel rendelkeznének, bármilyen történetben tűnnek is föl, mindig egy adott viselkedésminta jellemzi őket. Ha akadnak valódi kihívói a Disney-műhelyben született rajzfilmsztároknak, Miki egérnek vagy Donald kacsának, akkor kétségkívül a Warner Bros. szériáiban kiérlelt, máig közkedvelt figurák azok: Tapsi Hapsi, Dodó kacsa, Gyalogkakukk, Prérifarkas.

Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? (Chuck Jones életműve) 

MAGYAR MŰHELY
Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem (Beszélgetés Török Ferenccel)
Kolozsi László: A tehenek tekintetében (Beszélgetés Morcsányi Gézával)
Kolozsi László: Álmomban már láttalak (Enyedi Ildikó: Testről és lélekről)
Orosz Annaida: A rajzolt filmek primátusa (Varga Zoltán: A magyar animációs film)
Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek (Dobai Péter és a film) 

SZÍNÉSZPORTRÉ
Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya (Meryl Streep) 

FILM/REGÉNY
Pethő Réka: Istenkép (Shûsaku Endô:Némaság)
Varró Attila: Fél pálfordulás (Martin Scorsese: Némaság)

KRITIKA
Baski Sándor: Nosztalgiajárat (Danny Boyle: T2 Trainspotting)
Kovács Gellért: Szertől szerig (Horváth Balázs: Dizájneren)
Schubert Gusztáv: Antigravitáció (Halász Glória: Mi ez a cirkusz?)
Roboz Gábor: A régi rutin (Kenneth Lonergan: A régi város)

TELEVÍZIÓ
Huber Zoltán: A fekete város (Donald Glover: Atlanta)

A címlapon: Anne Fontaine: Ártatlanok – A Cirko Film Kft. márciusi bemutatója.

A 3. Magyar Filmhét ötödik napján, március 3-án, pénteken a nevezett filmek mellett egyetemisták alkotásait, valamint Szabó István klasszikusát, a Filmarchívum által restaurált és digitalizált Szerelmesfilmet is vetítik a Cinema City Aréna moziban. A közönség találkozhat a Fizetős Nap alkotóival és lesznek szakmai programok is: bemutatkozik a Magyar Média Mecenatúra program és a Viewfinder nemzetközi operatőri mesterkurzus.

Március 3-án, pénteken  17:45-kor Szabó István Szerelmesfilmjét nézheti meg a közönség a Filmarchívum által restaurált, digitalizált formában. Később Bernáth Szilárd kisjátékfilmjében, a Fizetős Napban Budapesttől keletre, a mélyszegény telepeken uzsorások adnak kölcsönt ötven, száz százalékos kamatra. A tartozások hónapok alatt olyan magasra rúghatnak, hogy az áldozatok már képtelenek visszafizetni a hitelt. 19:45-től a közönség találkozhat a film rendezőjével.

Hétfő hajnalban kiosztották az Oscar-díjakat, és még aznap délelőtt leültünk egy gyorselemzésre. Megérdemelten nyert Deák Kristóf rövidfilmje, a Mindenki? Túlkompenzált az Akadémia a Holdfénnyel? Kiket mellőztek méltatlanul? Többek közt ezekről a beszélgettünk legfrissebb podcastünkben. 

Aki nem szeretne a későbbi epizódokról sem lemaradni, az kövessen bennünket az iTunes-on, Soundcloudon, vagy a Mixcloudon. (Az összes korábbi epizód csak az utóbbi felületen érhető el.) 

A Frankofón Filmnapok kínálatából két részletben ajánlunk filmeket: első körben Joachim Lafosse Rég nem szerelem című remekét, az elsőfilmes Sébastien Marnier  Feddhetetlenjét és a  Másodállást. Információ a vetítésekről: itt.

Joachim Lafosse belga rendező a Geneviève Lhermitte-gyilkossági ügy alapján készült Gyermekeink (2014) és a szintén valós történeten alapuló, politikai témájú Fehér lovagok (2015) című filmjei után ezúttal hétköznapibb témát dolgoz fel. A Cannes-i Fesztivál Rendezők Kéthetén bemutatott Rég nem szerelem (2016) egy válás történetét meséli el.

Marie (Bérénice Bejo) és Boris (Cédric Kahn) tizenöt éve vannak együtt, de házasságuk megromlott. Nem derül ki, hogy pontosan miért, viszont Marie viszolyog a férjétől, aki hiába próbál békülni. Ráadásul, ahogy a francia cím, L’Économie du couple is utal rá, gazdasági függésben állnak. Marie nem tudja kivásárolni Boris részét a közös lakásból, a férfi pedig nem tud enélkül a pénz nélkül elköltözni. Életszerű, dinamikus, jól felépített történetet fest fel Lafosse, egyszerű filmnyelvvel. A cselekmény is csak hétköznapi helyzetekből építkezik: kisebb-nagyobb konfliktusok Marie és Boris között, családi események és huzavonák a két gyerekük körül, értékkülönségek, mint a pénzügyi értelemben vett és az érzelmi gazdagság és tőke fogalmai, amelyek a viták kulcspontját képezik.

Holnap indul a 7. Frankofón Filmnapok és Fesztivál, amely a közelmúlt legjobb francia, belga, kanadai, marokkói, svájci és román alkotásait hozza el az Uránia, az Art+ Cinema és a Francia Intézet vetítőtermeibe.

A szervezők jóvoltából kisorsolunk egy páros belépőt az Eközben Párizsban (Nocturama) március 7-i vetítésére az Urániába. Ha szeretnéd megnyerni a két jegyet, akkor írd meg a blog.filmvilag@gmail.com címre, hogy a rendező, Bertrand Bonello melyik filmje került be legutóbb a magyar moziforgalmazásba.