Színházi előadás roma civilekkel és Sárosdi Lillával az anyaságról, közösségi dokumentumfilm egy aprófalu jövőjéről, részvételi színházi előadás a menekültkérdésről és több közösségkutatás-módszertani könyv bemutatója. Április 28-án a Trafóban négy olyan projekt tetőzik, amelyek különböző részvételi kutatások során két borsodi és több baranyai településen zajlottak az utóbbi egy évben. Mit dokumentálnak egy aprófalu fantáziái a jövőről? Dokumentálhatók-e a kirekesztés hangjai? Mi a szerepe a dokumentálásnak a társadalmi témájú színházban? Ezeket a kérdéseket járják körül a programok.

SajátSzínház.org néven több civil alkotócsoport és független művész fogott össze, hogy aprófalvakban szervezzenek közösségi művészeti programokat helyi lakosok részvételével. Az alkotócsoport tagjai párhuzamosan dolgoztak a Borsod megyei Szomolyán és a baranyai Siklósbodonyban. A trafós pedagógiai és művészeti események bemutatják, miként működik és hogyan változtatható meg egyén és rendszer kapcsolata egy kistelepülésen.

Április 28-án két nagytermi programon és egy könyvbemutatón keresztül nyerhetünk betekintést a SajátSzinhaz.org társadalmi-művészeti projektekbe. Ezen kívül egy zártkörű részvételi színházi előadásra is sor kerül a házban.

Május 18-án érkezik a mozikba az Alien: Covenant, amelyről eleinte még azt sem lehetett tudni, hogy a kritika által kevéssé kedvelt Prometheus folytatása lesz-e. (Nagyjából igen.) A Fox által kiadott prológusból sok új info nem derül ki, az egyik túlélő Shaw (Noomi Rapace) megjavítja Davidot (Michael Fassbender) és elindulnak megkeresni a Teremtőket.

Lichter Péter első egész estés avantgárd filmje, a Fagyott május hamarosan a mozivászonra kerül. A műfaji kereteket feszegető kísérleti filmet májusban három alkalommal vetíti az Art+ Cinema, illetve két kortárs művészeti galériában (a 2B Galériában és a Resident Art Galleryben) is látható lesz.

A Fagyott május a hazai vetítésekkel párhuzamosan kezdi meg külföldi karrierjét: júniusban a perui Lima Independiente Nemzetközi Filmfesztivál programjában debütál. 

A film hazai vetítései májusban:

• május 5. (péntek), 18:30: Art+ Cinema (1074 Budapest, Erzsébet krt. 39.)
• május 11. (csütörtök), 19:00: Resident Art Gallery (1061 Budapest, Andrássy út 33.)
• május 12. (péntek), 18:30: Art+ Cinema (1074 Budapest, Erzsébet krt. 39.)
• május 19. (péntek), 18:30: Art+ Cinema (1074 Budapest, Erzsébet krt. 39.)
• május 24. (szerda), 19:00: 2B Galéria (1092 Budapest, Ráday utca 47.)

A vetítéseket kísérő beszélgetésekről és további részletekről a film Facebook-oldalán és az események oldalain tájékozódhatnak az érdeklődők.

A film plakátja és további információk: itt.

Közel félidőnél jár a Liza, a rókatündér rendezője, Ujj Mészáros Károly második mozifilmje, a X. forgatása. A napokban fejezte be filmbéli munkáját Kulka János, aki kifejezetten élvezte a forgatást. A fordulatokban gazdag, skandináv típusú krimi várhatóan 2018 első felében kerül majd a mozikba.

Kulka János elárulta, hogy nagyon várta  a X. forgatását, ami érthető, hiszen pontosan egy éve állt utoljára a kamerák előtt, és azóta nem végzett színészi munkát. Kifejezetten élvezte a forgatást, és sajnálja, hogy  gyorsan véget ért. Nagyon szerette a forgatással járó koncentrált munkát, hiszen szerepe szerint - amiről nem árulhat el semmit - a mosolygó, jókedélytől kezdve a kétségbeesett sírásig sokféle, szélsőséges állapotot kellett megélnie. 

„Izgalmasnak találtam a helyszínen összevágott jeleneteket, nagyon jónak tartom a stábot, és jólesett, hogy mindenki kedves volt hozzám” – nyilatkozta. A film rendezőjében, Ujj Mészáros Károlyban, számára az az egyik legfontosabb érték, hogy határozottak az elképzelései. Hozzátette, hogy Balsai Mónikával, akit nagyon tehetségesnek tart, öröm volt újra együtt játszani. 

Kulka János ezzel a filmmel tér vissza a vászonra. A fordulatokban gazdag történet egyik főszereplőjét alakítja majd. A X.-ben Balsai Mónika, Schmied Zoltán és Bede-Fazekas Szabolcs, nyomozót alakítanak majd, és a további szerepekben is olyan ismert színészeket láthatunk majd többek között, mint Básti Juli, Hámori Ildikó, Szirtes Ági, Fekete Ernő és Szabó Győző.

Sikerfilmekkel mutatkozik be Kína kortárs filmgyártása április 24. és 29. között az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A rendezvényen fesztivál- és kasszasikerek, szám szerint négy film és négy műfaj reprezentálja a nagyközönség számára a szinte beláthatatlanul gazdag kínai filmgyártást.

Nagy kihívás néhány filmen keresztül átfogó képet adni egy olyan filmgyártásról, amely évente 300-400 filmet mutat be a mozikban. Márpedig Kína filmgyártása ilyen, 2016-ban 350 hazai gyártású filmet játszottak a kínai mozik. Nem meglepő, hogy világszerte egyre többeket izgat, hogy mi történik a földkerekség leghatalmasabb potenciális nézőközönségét kiszolgáló, gigantikus befektetési lehetőségekkel rendelkező kínai filmgyártásában. Az igazi filmrajongók persze már az úgynevezett „ötödik generáció” filmrendezőinek (Chen Kaige, Zhang Yimou) 1980-as évek végi, 1990-es évek elejei megjelenése óta tudják, hogy nagyon is érdemes odafigyelni a kínai filmekre, hiszen – ahogy azt jelentős európai fesztiváldíjak is jelezték – ekkortól Kína is bekapcsolódott a nemzetközi filmművészet vérkeringésébe. Időközben a „hatodik generáció” 1990-es években induló, politikailag az ötödik generációnál jóval provokatívabb alkotói is komoly pályát futottak be, ma pedig már előszeretettel beszélnek a „hetedik generáció” megjelenéséről is.

Ha valaki picit is érdeklődik a hangalámondás és úgy általában a VHS-kultúra csodálatos világa iránt, annak a kiváló Chuck Norris vs. Communism című doksit gyakorlatilag kötelező megtekintenie. Román alkotóink nem kisebb dologra vállalkoztak, minthogy visszakövették és rekonstruálták, kik és hogyan készítették a a narrált kalózkópiákat. A Ceaușescu-diktatúra levegőtlen világában a kultúrminisztérium angolul tudó alkalmazottja, nevezett Irina Nistor beszélt több száz nyugati film alá. Mivel rajta kívül elvétve csak egy-két férfi foglalkozott ilyesmivel, Romániában a hangalámondás szókapcsolat a többség számára egy kedves női hangot idéz fel.

Marx árnyéka

Marx jelentősége alig túlbecsülhető a társadalomtudományokban és a szocialista eszmerendszer történetében. Érdekes módon mégis kevés életrajzi film készült Marxról. A volt (és jelenlegi) államszocialista rendszerekben ennek oka talán az lehetett, hogy Marx személyét és gondolatait kiemelték koruk kontextusából, írásait – pontosabban írásainak hivatalos értelmezését – állami kánon rangjára emelték, és így lehetetlen volt a hús-vér Marx megidézése. Őt úgy jelenítették meg, mint az emberiség megváltóját, egy új Krisztust, akihez a mozinézők nem érhetnek fel.

Másrészt egy hús-vér Marx játékfilmes ábrázolása óhatatlanul azzal járhatott, hogy a nézők összehasonlítást tesznek a filmben elhangzott gondolatok és a valóság, az államszocialista rendszerben tapasztaltak között. Nem lett volna nehéz a sorok között rájönni, hogy Marx megvetette azt a „nyers kommunizmust”, amelynek velejárója a hiánygazdaság, fellépett minden rendőri erőszak és a szabad gondolat elnyomása ellen (hiszen éppen emiatt kellett három országon keresztül Angliába hurcolkodnia), és a cenzúra kijátszásával terjesztette eszméit. Mondhatni: egy Marx-filmből akár ihletet is lehetett volna nyerni a rendszert alulról bomlasztó konspirációhoz. És ami a legfőbb: kiderülhetett volna, hogy Marx szerint a bőség elengedhetetlen feltétele a működőképes kommunizmus megvalósulásának. E bőség alapjait pedig nyilván nem lehetséges megteremteni tőkeszegény országokban, erőltetett iparosítással és táborokba zárt kényszermunkaerővel, az egyéni kezdeményezőkészség kiiktatásával és üldözésével.