Ha máshonnan nem is, a játékfilmes élményeinkből tudhatjuk, hogy az amerikai dél és észak közt kulturális és ideológiai frontvonal húzódik, középpontban olyan ügyekkel, mint a fegyvertartás, a kisebbségek helyzete vagy az abortusz. A forrongó indulatokról a televíziós riportok az elfogultságaik függvényében tudósítanak, hol az egyik, hol a másik narratívát erősítve, miközben pro és kontra ugyanazok az érintett szereplők és szakértők szólalnak meg. A téma alaposabb feltárására se idő, se igény.
És itt lép be a dokumentumfilmes (jelen esetben Maisie Crow), aki először fél éven át követi Mississippi állam utolsó abortuszklinikájának sorsát egy rövidfilm kedvéért, majd rászán még három évet az életéből, és így készül el a Jackson. Crow ugyan nem titkolja, hogy szimpátiája az ostrom alatt álló klinika dolgozóival van, de tisztességgel bemutatja mindegyik oldal álláspontját, méghozzá úgy, hogy háttérbe húzódik, és engedi a szereplőit beszélni. A klinika részéről a hatgyerekes igazgatónőt és a főorvost ismerhetjük meg, a másik oldalról az állam által támogatott életvédő központ vezetőjét, illetve a klinika előtt a hét minden napján tüntető keresztény aktivistákat. A harmadik főszereplő a mélyszegénységben élő, négy gyerekét apa nélkül nevelő April, aki még nem döntötte el, hogy megtartsa-e vagy elvetesse a magzatát. Kapcsolatba lép a klinikával, de közben az életvédők is megpróbálják behálózni.
A közhelyet, miszerint a valóságban néha olyan dolgok történnek, amit kitalálni sem lehet, a 
MAKK KÁROLY (1925-2017)