A múlt hetet a világ, de legalábbis Európa legnagyobb műfaji filmfesztiválján töltöttem, a katalóniai Sitgesben. Részletesebb beszámoló a Filmvilág decemberi számában lesz olvasható, addig is álljon itt egy szubjektív filmnapló, amelyben az általam látott 25 filmet rangsorolom is. (Jelzem külön a magyar bemutató vagy a netflixes premier dátumát is, már ahol van ilyen.)

25. LUCIFERINA 

Argentin horror egy fiatal apáca(jelölt) lány pokoljárásáról. Elég korán elvesztettem a fonalat, ami nem biztos, hogy az én hibám, a legnagyobb bűne a filmnek mégis a jellegtelen, tévéfilmes képi világ. Pornó- vagy legalábbis bátrabban felvállalt softcore exploitationként jobban működne. 5/1

24. ELIZABETH HARVEST 

A kékszakállú herceg várának papíron izgalmasnak tűnő átirata: az operabéli herceg itt egy zseniális tudós/üzletember, a vár egy modern villa, de a kiindulópont ugyanaz: a férfi feleségül vesz naiv, fiatal lányt, akinek kiköti, hogy nem léphet be a ház egyik, mindig lezárt emeleti szobájába. A lány mégis bemegy, és a helyzet gyorsan eszkalálódik. Az író-rendező Gutierrez sajnos túlbonyolította a cselekményt, és a karakterek is fájóan laposak. 5/2

Csúcsokat dönt Amerikában az 1945 - a jegybevétel majdnem 1 millió dollárnál tart, a filmkritikákat összesítő Rotten Tomatoes nevű weboldalon az 1945 értékelése 97 százalékon áll. Az elmúlt 18 hónapban Amerikában bemutatott filmek közül Török Ferenc alkotása az 5 legjobbra értékelt film között van. A bostoni West Newton Cinemában a magyar alkotás már 42 hete műsoron van, ami szintén kiemelkedő eredmény.

A Filmalap értékesítési részlege, a HNFF World Sales az 1945 című filmet világszerte már több mint 40 területen értéskesítette helyi forgalmazóknak, nemrég az argentin mozikban mutatták be, és október 12-től az Egyesült Királyságban is műsoron van a film. 

A Filmalap tíz újonnan restaurált magyar filmklasszikus forgalmazási jogait értékesítette Észak-Amerikára, a filmeket a Kino Lorber vásárolta meg. A megállapodásnak köszönhetően Enyedi Ildikó, Jancsó Miklós és Szabó István felejthetetlen alkotásai teljeskörűen felújítva térhetnek vissza az amerikai mozivásznakra és képernyőkre. 

A HNFF World Sales a Ruben Brandt, a gyűjtő című új magyar film észak-amerikai és latin-amerikai forgalmazási jogait a Sony Pictures Classics (SPC) amerikai forgalmazónak értékesítette. Az Oscar- és Golden Globe díjakért folyó verseny élvonalbeli játékosaként számon tartott SPC forgalmazta a Saul fiát, és hamarosan a Napszálltát is ők mutatják be Amerikában. A Napszálltá-t már a velencei világpremier előtt több mint 70 ország filmforgalmazója vásárolta meg világszerte. 

Fotó: Michael Moore díjazta Török Ferenc alkotását augusztusban © 2018 Traverse City Film Festival

A november 6. és 11. között megrendezendő 15. VERZIÓ emberi jogi versenyprogramjában 12 film szerepel, melyek között látható lesz a patriarchális társadalmat kritizáló szaudi költőnő története, színielőadásra készülő fehérorosz női börtönlakók, és körkép az illiberális demokráciák felemelkedéséről.

A különféle gyereksorsokat négy film mutatja be a versenyprogramban. A figyelem csodája Fernand Melgar filmje, mely öt szellemi vagy fizikai fogyatékkal élő gyerek első iskolaévét követi egy különleges svájci intézményben, ahol megélhetik azt a szabadságot és biztonságot, ami minden gyereket meg kellene, hogy illessen.

Alicia évek óta arra vár, hogy végre örökbefogadják. A holland rendező, Maasja Ooms a 2017-es IDFA zsűrijének különdíját kapta filmjéért, mely egy árvaházban játszódó négyéves érzelmi hullámvasutat mutat be.

Alisa Kovalenko ukrán-francia-lengyel koprodukciója, a Hazai pályán egy profi sportolói karrierről álmodó lányról, Alináról szól, aki tehetségesen futballozik. Amikor testvérei pótmamájává is kell válnia, kényszerválasztás elé kerül.

Utazók, útra fel! – Mit kell tudni róla?

A mozgóképes képregény-adaptációk nagykorúvá válását szokás a Batman: Kezdődik! és a Sin City létrejöttéhez kötni, holott a japán alkotók már évtizedekkel korábban felfedezték a két médium szorosabb összeolvadásában rejlő hatalmas lehetőségeket. A Magányos farkas és farkaskölyök korszakalkotó, több mint 8000 oldalra rúgó mangafolyama sokat merített a film formai megoldásaiból, hogy később épp ezek a letisztult, intenzív rajzolatú képkockák termékenyíthessék meg a mozit. Koike Kazuo és Kodzsima Gozseki füzetei elementáris erejű mozgóképes hatást keltenek, a bosszútörténetbe ágyazott családi dráma brutális tempóban, véres akciószekvenciákon keresztül pereg.

A megfilmesítést levezénylő Miszumi Kendzsi tökéletesen érzett rá a képregény és a mozi határterületére és nagyfokú formai tudatossággal dolgozta fel az alapanyagot. A hat filmet számláló sorozat a valaha készült talán legtökéletesebb szintézise a két médiumnak, az aprólékosan kidolgozott, ikonszerű kompozíciókat meghökkentő gyors jelenetek váltják. A széria első két részét a manga tengerentúli rajongói, Robert Houston és David Weisman egyetlen különálló filmmé vágták össze. A különleges hatású, önálló életre kelt celluloidszörnyeteg A sógun orgyilkosa címen, Roger Corman cégének a közreműködésével került az amerikai grindhouse mozik közönsége elé.

Megjelent a Filmanatómia-sorozat ötödik kötete. A vígjáték a címében hivatkozott műfajt járja körbe. Válogatott tanulmányok mutatják be a zsáner történetét; műfajait, mint a burleszk, a tinivígjáték, és a screwball comedy; beszélnek a franchise-rendszerről; szó esik benne az abszurd humor nagyágyúiról, a Monty Python-társulatról, továbbá Bud Spencer és Terence Hill vígjáték-sikereiről. A második világháború utáni magyar vígjátékot külön tanulmány tárgyalja, és a hazai vonalat erősíti a Tímár Péter filmrendezővel készült interjú, aki az Egészséges erotika, a Csinibaba, vagy a Zimmer Feri révén egyike a vígjáték műfaj legjelentősebb hazai képviselőjének. Emellett a kötet kitér az animációs komédiasorozatok esetére (A Simpson család, South Park, Family Guy) a politikai korrektséggel az amerikai tévében.

A vígjáték című tanulmánykötet arra vállalkozik, hogy segítsen a műfaji eligazodásban. A kötetben a zsáner társadalomtörténeti áttekintése mellett szó esik a vígjáték-franchise-okról, a Rendőrakadémiától és a Reszkessetek, betörők!-től kezdve az Amerikai pitén és a Bridget Jones-filmeken át a Másnaposok-szériáig bezárólag. A burleszkkel, tinivígjátékokkal, screwball comedy-kel külön tanulmányok foglalkoznak, csakúgy mint az abszurd humor nagyágyúival, a Monty Python-társulattal. Egy fejezet Bud Spencer és Terence Hill vígjáték-sikereit járja körbe. A második világháború utáni magyar vígjátékról külön szó esik, és a hazai vonalat erősíti a Tímár Péter filmrendezővel készült interjú, aki az Egészséges erotika, a Csinibaba, vagy a Zimmer Feri révén egyike a műfaj legjelentősebb hazai képviselőjének.

A Napszállta annak technikai csodákkal teli, de varázstalanított, metafizikai űrbe hanyatló XX. századnak a kezdetén játszódik, amely a legpusztítóbb háborúkat és a holokausztot hozta. 

Egy interjúban említetted, hogy hiányolod a nagy, mitikus ambíciókat a kortárs filmből, amik a hatvanas-hetvenes évek modernizmusában még megvoltak, de hogy te még úgy-ahogy hajlasz a kockázatvállalásra. A Napszálltával milyen esztétikai kockázatokat vállaltál?

Elsősorban narratívat, mert nem úgy működik, mint egy hagyományos történelmi film, vagy egy felnövéstörténet, vagy ezeknek a kombinációja. Másféle típusú információkat közöl, mint amiket megszokhattunk, és a kevés magyarázat miatt sokkal több mindent bíz a nézőre. A szereposztás sem szokványos, amennyiben Jakab Juli nem klasszikus filmszínészi eszközökkel játssza el a főszerepet, inkább az eszköztelenség, és a személyiségében lévő, rejtett vibrálás érvényesül. Manapság annak alapján ítélik meg a színészeket, hogy mennyire kaméleonok, vagyis mennyire különböző karaktereket tudnak eljátszani, de én inkább Bressonnal szimpatizálok, akinél teljesen más régiókban mozgott az ún. színészi teljesítmény. Nála az volt a fontos, hogyan tudtak létezni az emberek a vásznon, míg manapság – valószínűleg a tévé hatására, és a figyelem lerövidülése miatt – a színészek részéről is a cirkuszi mutatványokat díjazzák.

2011. július 22-én egy terrorista brutálisan megölt 69 tinédzsert és további 200 társukat megsebesítette a szocialista fiatalok nyári táborában a norvégiai Utøya szigetén.  Az  Utøya  július  22.  (Utøya  22. juli)  nehéz  dolgot  kér  a  nézőtől:  élje  át milyen volt ott lenni a szigeten a terrortámadás bekövetkeztekor.

A  néhány  kritikus  által  csak  „kínzáspornónak”   bélyegzett,   megosztó   film kétségkívül jó szándékkal született. Erik Poppe rendező hangsúlyozta, figyelmeztetésnek szánják ezt a filmet egy olyan Európa felé, amely „elvesztette a fókuszpontját” és ahol jobboldali extrémizmus egyre általánosabbá válik. Az utøyai merénylőt szélsőséges politikai eszmék motiválták, a készítők arra akarták felhívni a figyelmet, hogy a gyűlöletet szító ideológia mindig szörnyű tragédiákhoz vezet.

A film lenyűgöző teljesítmény eredménye. Teljes 90 percét egyetlen beállításban vették fel, vágás nélkül. A történet a támadást  megelőző  húsz  perccel  indul, amikor  a  szigeten  lévő  fiatalok  értesülnek egy kormányépület felrobbantásáról Oslóban.  A  vágás  nélküli  90  perc  nem csak a fiatal színészek – különösen a főszereplő,  tizenkilenc  éves  Kaját  alakító Andrea  Berntzen  –  tehetségét  dicséri, hanem az őket körülvevő stáb munkáját is. A Kaját folyamatosan, közelről követő kamera azt az érzetet kelti, mintha a néző is egy lenne a szigeten rekedt, hatalmas veszélyben  lévő  fiatalok  közül.  A  film  a valós  idő  múlásával  érzékelteti  a  valós idő  múlását.  A  rendező  számára  fontos volt,  hogy  valósághűen  rekonstruáljon minden  részletet,  így  a  filmet  valóban Utøya  szigetén  vették  fel,  a  történet  a támadás tényleges 72 percét mutatja be 72 percben, valamint a filmben elhangzó lövések  száma  is  pontosan  annyi,  amit a merénylő ez alatt az idő alatt leadott.