MAGYAR MŰHELY
Máthé Tibor az újhullám, a modernizmus szerzői szellemiségének jegyében válik operatőrré. Korántsem technikai kivitelező csupán, s nem is hollywoodi módra az operatőri csapat irányítója, aki nem veszi kézbe a kamerát. „Dramaturg”-operatőr, aki már a forgatókönyvnél bekapcsolódik a munkába. Sajátos kézjegye a fény sokrétű és gazdag használata.
Gelencsér Gábor: A kinematomágus (Máthé Tibor operatőr művészete)
Szalai Györgyi: Személyes filmregény (Memoár-részlet)
Kelecsényi László: Éljen a történet! (Merengek a múltak ütemén – 6. rész)
Szentistványi János: Hogyan lett Oláh Jancsiból Tárnok elvtárs (Szabó István: Álmodozások kora // Szörény Rezső: BUÉK!)
BRIT KLASSZIKUSOK
Terence Davies (1945-2023) ars poeticájában fellelhető nemcsak a modern film szerzőitől kölcsönzött életrajzi kapcsolódás és a valós események fikcióval kevert átültetése, de a brit új hullám „kitchen sink” realizmusa is, amelyet markáns filmnyelvi stíluseszközökkel ötvöz az illékony idő reprezentálására.
Kiss Dalma: Borostyánkőbe zárt emlékezet (Terence Davies 1945 – 2023)
Pauló-Varga Ákos: Szomszédunk a halálgyár (Jonathan Glazer: Érdekvédelmi terület)
Varró Attila: Szerzői buborék (Yorgos Lanthimos: Szegény párák)