Filmvilág blog

#182 - Fegyverek, Rambo, Többesélyes szerelem, Az áruló

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2025. augusztus 28. - filmvilág

hit1.jpg

Új adásunkban beszélünk az év közönségkedvenc horrorjáról (Fegyverek), Celine Song új filmjéről (Többesélyes szerelem), elővesszük az első Rambót, és megemlékezünk Terence Stampről az egyik legjobb filmjével (Az áruló). Szóba kerül többek közt, hogy

  • említhető-e egy lapon az Előző életekkel Song új rendezése,
  • miért jó, hogy megjelenik a filmben a magasságfixáció,
  • mennyire hatol mélyre a Fegyverek,
  • nevezhető-e egyáltalán horrornak,
  • milyen volt a Rambo forgatási helyszínén túrázni,
  • mennyi ideig élnénk túl az erdőben egy vadászkéssel,
  • és hogyan lesz főszereplő Terence Stamp egy olyan filmben, amelyben nem is ő a főszereplő?

 

Menetrend:

00:04:40 - Többesélyes szerelem
00:43:00 - Fegyverek
     01:03:05 - Fegyverek spoileresen
01:16:35 - Az áruló
     01:31:25 - Az áruló - Spoileresen
01:49:50 - Rambo - Első vér

A podcast epizódjai minden fontosabb podcast applikációban elérhetőek, de a Spotify-on, az iTuneson és a YouTube-on is fel lehet ránk iratkozni. (Ugyanitt köszönettel várjuk a szöveges értékeléseket.) A podcast saját Facebook-oldala itt érhető el.  Az adás korlátozott ideig innen le is tölthető. A podcast teljes, kattintható katalógusa itt található meg.

2 komment
podcast szolgálati közlemény új terence stamp filmvilág podcast celine song

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://filmvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr7818937050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szabó G. Ádám 2025.08.28. 17:47:50

Fegyverek:

- egy időhúzónak vélt epizód önmagában sosem humoros, legfeljebb rossz forgatókönyvírói munka, de ami a narkós sráccal történik, azért sem időhúzás, ami végül történik vele (Alden Ehrenreich, ejtsd: olden érenrájk, kb. mint Robert ALDrich/ rábert oldrics, egyébként a Baseball álmok rendezőjéről, Phil Alden Robinsonról nevezték el a szülei)

- okkult horrorként is személyes, drámai hangvételű szálra hegyeződik ki a megoldás, akárcsak a Longlegsben és itt is a pervertált családmodell lényeges, nem beszélve arról, hogy csak a boszorkánypraktikák nem evilágiak, az átkot szóró személy emberi (vö: Kenneth Anger, 1927-2023), ellentétben SPOILER! a Barbár clear-cut szörnyével SPOILER!

- vegytiszta horror, ugyanis a sikertörténetként működő thrillerrel ellentétben ez egy bukástörténet (egyéb hatásmechanizmusokon kívül) a trauma feldolgozatlanságával és azt bizonyító zárómondattal, plusz bármilyen film adhat plusz réteget bárkinek elemzésre, nem lehet kategorikusan eldönteni, miben mennyi jelentéstartalom van vagy lehet

First Blood:

- a regény főkaraktere (keresztnév nuku) képtelen beilleszkedni a civil társadalomba, mert a PTSD mentálisan végleg padlóra küldte, egy megbetegített katona, aki a legkisebb behatásra is gyilkol

- a '82-es adaptáció eredeti befejezésében a főfigura öngyilkosságot követ el a "You trained me. You made me. You kill me."-mondat után, miután az ezredes nem húzza meg a ravaszt

- a regény seriffje dél-koreai, vagyis asszimilálódott veteránként nem érti a kihasznált, hajléktalan, a vietnami háborúban elárult főkaraktert, ezért konzervatív igazságfelfogástól hajtva üldözi, míg a filmváltozat törvényszolgája intoleráns redneck

- David Morrell 1972-es regényében Orval Kellerman, a nyomkereső kutyákat tartó öregember a seriff mentora és pótapja, akit többször meg is dorgál, tehát a regényben több generációs konfliktusa látható

- Morrellnél az ezredes lövi agyon a főszereplőt, aki egyáltalán nem R. pótapja, hanem Samuel Trautman ezredesként maga Uncle Sam, vagyis a megtestesült, veteránjairól akár gyilkossággal is megfeledkező USA, vagyis a regényben az egész társadalom romlott, így a befejezés még az eddigi információitoknál is mélyebb és nihilistább

- Női Rambo? Matilda Lutz a Coralie Fargeat-féle A bosszúban, a regényhez és az első részhez hűen, ráadásul nyomatékosan a szexista patriarchátust irtja

David Morrell: Rambo 3. (novelizáció)

- a botharc nem pénzkereseti forrás, hanem a főszereplőben dúló erőszak zabolázhatatlanságának jelölője

- Afganisztán a szovjetek Vietnamjaként jelenik meg mérgezett termőföldekkel, éheztetéssel, ld.: Gáza

- a főkarakter szovjet ellenfelei kidolgozott figurák, a filmben kötéllel kivégzett henchman komplett háttérsztorival bír és folyamatosan elárulják a felettesei, van egy fiatal szovjet katona, aki megcsömörlött az egész invázió hazugságától, a főgonosz gyerekgyilkosságtól sem riad vissza

- ugyancsak jellemmel bír a három afgán törzsfő, a buzkashi, mint a főhős rátermettségét lemérő beavatási rítus és fontos szerephez jut egy hadiárvákat gondozó vöröskeresztes holland doktornő, közte és a főhős között nincs szerelmi szál

- a novelizáció a filmmel ellentétben nem háborús propaganda, hanem az alapmű és az első rész nyomdokain járó háborúellenes mű
Válasz erre 
süti beállítások módosítása