A holland rendező a nemzetközi porondon hasonlóan debütált, mint hazai pályán: az Európában (amerikai pénzből) forgatott Hús + vér (Flesh & Blood, 1985) a Floris tévésorozat (1969) mintájára lépés a fősodor felé a korai holland művészfilmes éra után – fiatalon ugyancsak avantgárd rövidfilmek után nyergelt át televíziós zsánerfilmre. Verhoeven klasszikus auteur: mindig ugyanazt a filmet forgatta egy-egy alteregóval a főszerepben, ezúttal viszont – először, de korántsem utoljára – újrahasznosít, filmje nemzetközi ön-remake szélesebb, külföldi közönségnek. Egyben hardcore verzió: azokra a történelmi tényekre épül, amiket a Floris-hoz végzett anyaggyűjtés során talált, de túl durvának vélte a televíziós gyerek/családi műfajhoz.

A Mozinet Filmnapok idei programja a korábban Oscar-díjat nyert, vagy jelölt alkotók munkáiból áll, így többek között olyan rendezők filmjei érkeznek, mint Nemes Jeles László, Paolo Sorrentino, Asghar Farhadi, Enyedi Ildikó. A rendezvénynek Budapesten ezúttal is a Puskin mozi ad otthont, és számos más város art mozija csatlakozik az eseményhez.

Az idei program premier előtti filmjei között van a korunk Fellinijének tartott Paolo Sorrentino legújabbja. Az Oscar-díjas A nagy szépség, az Ifjúság, valamint Az ifjú pápa rendezője visszatért hazájába, hogy leforgassa az olasz Wall Street farkasát, Silvio Berlusconival a középpontban. Sorrentino a Loróban a tőle megszokott vizualitással, rengeteg zenével és humorral mutatja be Toni Servillo megformálásában milliók elérhetetlen bálványát, a modern Olaszország leghosszabb ideig hivatalban levő miniszterelnökét, az életkoráról tudomást sem vevő Berlusconit.

A kétszeres Oscar-díjas rendező, Asghar Farhadi most először forgatott nemzetközi stábbal. Az Oscar-díjas Penélope Cruzzal és Javier Bardemmal forgatott Nyílt titok egy esküvő estéjén kezdődő feszes thriller, ahol egy lány eltűnése és az utána való nyomozás évtizedes ellentéteket és titkolt szerelmeket hoz a felszínre. A programban Farhadi előző munkája, Az ügyfél is szerepel.

A Filmalap Filmszakmai Döntőbizottsága 561,8 millió forint támogatást szavazott meg a Zárójelentés címmel készülő alkotásnak, a forgatás szeptember elején kezdődik.

Szabó István készülő filmjéről: „A főhős orvosprofesszor, akit számára váratlanul nyugdíjaznak, lemegy szülőfalujába körorvosnak. Energiája, érzelmi és társadalmi konfliktusok során segíti, hogy megtalálja fiatalkori önmagát. Ebben társa általános iskolai barátja, a falu plébánosa, akivel sorsuk azonossá válik.”

A Szabó István eredeti forgatókönyve alapján készülő Zárójelentés producere Sándor Pál és Tőzsér Attila. Szabó István és Sándor Pál is több mint hat évtizede alkot filmeket, „párhuzamos” pályafutásuk most először fut össze, először dolgoznak együtt a Zárójelentés című filmen.

A Zárójelentés operatőre Szabó István állandó alkotótársa Koltai Lajos lesz, a film bemutatója 2019 második felében várható.

TERMÉSZET VS. CIVILIZÁCIÓ
A természet fizikai-kémiai folyamatokra leegyszerűsítése révén nyersanyagként, dologként, birtokként nézzük a világot. Tarkovszkij számára az emberi kultúra és az ember „nélküli” természet között keletkezett „Nagy Szakadék” a modernitás ősbűne. A mai filmesek közül Terrence Malick, Darren Aronofsky és Alex Garland is osztja e gondolatot.

Nemes Z. Márió: A Nagy Szakadék (Xenoökölógia a természet „halála” után)
Varró Attila: Végtelen világ (Sarkvidéki ökohorror)
Pernecker Dávid: Annyi mindent nem láttunk még (David Attenborough: Bolygónk, a Föld 2)
Barotányi Zoltán: Fentről minden szebb (Darren Aronofsky: Volt egyszer egy bolygó)

ÚJ RAJ
Alex Garland regényíróként (A part, The Tesseract, The Coma), forgatókönyvek szerzőjeként (28 nappal később, Napfény, Ne engedj el, Dredd) és rendezőként (Ex Machina, Exodus) egyaránt ragaszkodik alaptémájához: az istent játszó ember tettei, a felelősségvállalás súlya az, ami megtöri, vagy épp megvilágosítja hőseit.

Pernecker Dávid: Szembenézni, nem megtörni (Alex Garland)

MAGYAR MŰHELY
Hirsch Tibor: Lélekmérnök önarcképek (Kádár-kori álmok)
Pazár Sarolta: Próféta voltál? (Zolnay Pál portré – 1. rész)
Soós Tamás Dénes: „Feketeseggű lettem” (Beszélgetés Csuja Lászlóval)
Kránicz Bence: Eszkimó asszony gyereket nevel (Csuja László: Virágvölgy)
Szivák Bernadett: Aki bújt, aki nem (Beszélgetés Schwechtje Mihállyal)

JURAJ HERZ
Pontosan ugyanazon a napon – 1934. szeptember 4-én – született Juraj Herz és Jan Švankmajer. Több ez mint véletlen, a cseh újhullám kései remeke, A hullaégető (1968) nemrég elhunyt rendezője és a szürrealista animáció fenegyereke életműve sok párhuzamot mutat: mindkettejüket az élet sötét oldala vonzza.

Zalán Vince: Valóságos és képzelt sátánok (Juraj Herz 1934-2018)
Varga Zoltán: Macskaszemen keresztül (Juraj Herz rémmeséi)

PASOLINI
Pólik József: A sivatag polgárai (Pasolini Teoréma – 2. rész)
Csantavéri Júlia: Archaikus modernitás (Pasolini és a görög mítoszok)

KÖNYV
Mészáros Márton: Közép-Európából importálva (Muszatics Péter: Bécs, Budapest, Hollywood)
Varga Zoltán: Párhuzamosok találkozása (Lichter Péter: Utazás a lehetetlenbe)
Schubert Gusztáv: Keserű igazságok (Gervai András: Állami álomgyár)

TELEVÍZIÓ
Baski Sándor: A bíró szeme (Labdarúgó vb)

KRITIKA
Szíjártó Imre: Egy nyáron át énekelt (Kirill Szerebrennyikov: Nyár)
Baski Sándor: Nők pórázon (Rungano Nyoni: Nem vagyok boszorkány)
Pethő Réka: Hatását vesztett optimizmus (Isabel Coixet: Könyvesbolt a tengerparton)
Benke Attila: Drogbárók végzete (Stefano Sollima: Sicario 2.; Fernando León de Aranoa: Escobar)

A címlapon: Isabel Coixet: Könyvesbolt a tengerparton (Bill Nighy) – A Cirko Film augusztusi bemutatója

Bár a jó öreg nyári kasszafilmszezon az évesre széthúzott bemutatósdival gyakorlatilag megszűnt, a kánikulás-klímás mozizásnak még mindig sajátos hangulata van. Sajnos az idei kínálat eddig finoman szólva elég lanyha volt, ám a Cruise-művek leszállították nekünk a definitív multiplexes attrakciót. A küldetés előzetesen már csak azért is lehetetlennek tűnhetett, mert hősünknek hatodjára, a hatodik X felé közeledve kellett ismét elhitetnie velünk, hogy komolyan aggódnunk kell érte. Cruise újabb produkcióját elsősorban azért koronázza siker, mert ismét remekül egyensúlyoz a kőkemény fokozáskényszer és az oldschool kémes-kalandos akciózás között.

Huszonkét éve valószínűleg maga Cruise sem gondolta volna, hogy az alapvetően csapatjátékon alapuló tévésorozatból olyan személyre szabott Bond-franchise lehet, ami mára gyakorlatilag a karrierje gerincét jelenti. Bár a legjobb vitathatatlanul a De Palma-féle első felvonás, a széria a harmadik résznél, az eminens J. J. Abrams dirigálásával találta a formulát, amit a mai napig sikerrel újráz. A minél hajmeresztőbb akciószekvenciák köré magát csavarosnak mutató, de alapvetően nyílegyenes hajsza-logikájú cselekmény íródik, amit némi románc és faék egyszerűségű erkölcsi mázga egészít ki. A hű társak a humorért felelnek és folyamatosan csodálják a főhőst, a másik oldalon pedig elvetemült bűnözők támadnak a fennálló világrendre. Cruise közben meg csinál néhány brutális, a lehető legkevesebb CGI-csalással élethűvé varázsolt kaszkadőrmutatványt. Mi megvesszük a jegyet, ő lóg meg ugrál, bennünk meg felmegy az adrenalin és elégedetten távozunk. Fair trade.

Ma indul a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál, ahol Kenyeres Bálint első nagyjátékfilmje az Arany Leopádért versenyezhet. 

A Marokkóban forgatott napsütéses film noir felvételeikor az alkotók a természetességre törekedtek. „A műfaj miatt és egy ilyen közegben adnák magukat a vizuális klisék, a romanticizálás, de abban biztos voltam, hogy ezt nem akarom, hogy se teve nem lesz a filmben, se narancssárga dűnék a naplementében. Semmi nincs az árnyékban, semmi nincs a sötétben, minden kint van a tűző napon. A rejtély nem valamilyen külső entitásból fakad, hanem magából a főhősből. Nem a hosszú árnyakban és a sötét sarkokban kell keresni a megoldást, hanem abban, ahogy a megbízhatatlan elbeszélőnkön keresztül megismerjük ezt a történetet ” – emelte ki a rendező, Kenyeres Bálint.