A KÉP MESTEREI
Soós Tamás Dénes: „Soha nem bírtam lefilmezni a méltánytalanságot”  (Beszélgetés Ragályi Elemér operatőrrel – 1. rész)

AFROAMERIKAI FILMEK
Paár Ádám – Szirmák Erik: Fekete és fehér (Rasszizmus vagy emancipáció) 
Benke Attila: Hétköznapi rasszizmus (Barry Jenkins: Ha a Beale Street beszélni tudna)
Géczi Zoltán: Magas labda (Fekete sportolók, fekete sportfilmek)

ÚJ RAJ
Horváth Eszter: Otthon is idegen (Alain Gomis)

LATIN-AMERIKAI LEGENDÁK
Árva Márton: Elátkozott vérvonal (La Llorona-filmek)
Teszár Dávid: Moziterápia (Alejandro Jodorowsky)
Baski Sándor: A megvilágosodásig és tovább (Alejandro Jodorowsky: Incal)

FILMEMLÉKEZET
Bikácsy Gergely: A sínjáró (Buster Keaton Kanadában)

PANORÁMA
Forgács Iván: Piacvadászat T-34-gyel (Új orosz zsánerfilmek)

MAGYAR MŰHELY
Benke Attila: Egy betörő forradalma (Bergendy Péter: Trezor)
Báron György: A Budapest-Casablanca járat (Topolánszky Tamás: Curtiz)
Kovács Ágnes: Sárban cuppogó körömcipők (Színdramaturgia: Ismeri a szandi mandit?)
Tóth Klára: A Béres-példa (Gyöngyössy Bence: Cseppben az élet) 
Schubert Gusztáv: A Múzsa jogot tanul (Kollarik Tamás – Varga Balázs: Mozgókép és paragrafusok)

FESZTIVÁL
Vincze Teréz: Régi csodák, mai árnyak (Hongkong) 
Szalkai Réka: Befejezetlen jelen (Rotterdam)

KRITIKA
Huber Zoltán: Függőségi iszonyok (Novák Erik: Szeretlek mint Állat!) 
Barotányi Zoltán: Ország gyöngye, aranya (Lévai Balázs: Pécsi szál) 
Kolozsi László: A fájdalom is dicsőséges (Pedro Almodóvar: Fájdalom és dicsőség)
Pörös Géza: Quinta essentia (Krzysztof Zanussi: Éter)
Kránicz Bence: Szökési sebesség (Claire Denis: Csillagok határán)

STREAMLINE MOZI
Pethő Réka: Fenyegető művészet (Dan Gilroy: Velvet Buzzsaw)

A címlapon: Louis Garrel: A hűséges férfi (Laetitia Casta, Louis Garrel,   Lily-Rose Depp) – A Cinenuovo júniusi bemutatója

Moore klasszikus munkái, a Watchmen, A pokolból vagy a V mint vérbosszú alapjaiban határozzák meg a kortárs képregényt. 

„Mintha az alkotókat még mindig valamiféle stigmaként bélyegezné meg, ha képregényeken dolgoznak. Túl sokan vannak közöttük, akik bukott regényíróként, filmproducerként, képzőművészként látják saját magukat. Nekem úgy tűnik, a képregény talán a legizgalmasabb és leginkább elhanyagolt médium a teljes kulturális skálán.” Alan Moore fogalmazott így 1981-ben, első megjelent interjújában, amelyet éppen későbbi szerzőtársa, David Lloyd, a V mint vérbosszú rajzolója készített vele. Az akkor 27 éves Moore már néhány éve írt képregényeket, és szép sikereket ért el a 2000AD sci-fi antológia rendszeres szerzőjeként. Lloydnak azt mondta, „elképesztően könnyű” munkának érzi a képregényírást.

Ma meggyőzően lehetne érvelni amellett, hogy Alan Moore a legnagyobb élő képregényíró, ha a „nagyságnak” volna bármi értelme önmagában vagy akár Moore számára. Ő inkább azt mondaná, következetesen ugyanazokkal a témákkal foglalkozik, ugyanabból a szerzői pozícióból, akár képregényt ír, akár modernista regénymonstrumot, vagy éppen spoken word albumot ad ki és várostörténeti kutatásokat végez. Öntörvényűsége mellett extravaganciájáról ismert: írói hivatása logikus folytatásaként mágussá képezte magát, a Glükón nevű ókori római kígyóistenség feltétlen híve. Radikális baloldali politikai aktivista, otthonában, az angliai Northamptonban gyakran keveredik összetűzésbe a hatóságokkal. Olvasóit mindez nem kell, hogy érdekelje: ők általában annyit tudnak róla, hogy a munkái nélkül ma egészen máshogy nézne ki szinte bármelyik szuperhősképregény, amit levesznek az új megjelenések polcáról. Ő maga és a képregényei egyébként 23-at nyertek el a művészeti ág legfontosabb elismerésének számító Eisner-díjból.

A tavaly bemutatott, az Oscar-jelölés előszobájáig jutó magyar animációs filmet, a Ruben Brandt, a gyűjtőt sokan művészeti tudástárnak, akciófilmbe kódolt lexikonnak fogták fel, amely híd lehet a fiatalok, a művészet és az oktatás között. Számtalan művészeti utalást tartalmaz, melyekből első nézésre nem is vesz észre mindet a néző, vagy észreveszi, de nem tudja pontosan, mit is látott. Ezeket a titkokat fedi fel a most induló okosmozi.hu, mely a filmben Milorad Krstic rendező által újraértelmezett 300 művészeti alkotásról és annak eredetijéről mesél - iskolásoknak és felnőtteknek egyaránt –, segítve, hogy az élményből tanulás legyen, a tanulásból pedig élmény. Az oldalhoz nyereményjáték is kapcsolódik: a helyes választ beküldők között értékes ajándékokat sorsolnak ki. 

A okosmozi.hu oldal művészeti kódfejtésre hívja a fiatalokat. A filmben Milorad Krstic rendező által újraértelmezett több mint 300 művészeti alkotásról és azok eredetijeiről hét kategóriába osztva - festmények, szobrok, filmek, dizájn, építészet, zene, cirkuszművészet – izgalmas tényeket és ismereteket közöl, melyeknek segítségével nemcsak a Ruben Brandt, a gyűjtő című filmet lehet jobban érteni, de a diákok kíváncsiságát is felkelti a művészet iránt. Az oldal bevezetéséhez Kamarás Iván főszereplésével, László Marcell rendezésében készült egy rövid, vlog stílusú kedvcsináló. 

A koreai Bong Joon-ho (A gazdatest, Anya, Snowpiercer, Okja) kapta az Arany Pálmát a ma véget ért Cannes-i Filmfesztiválon az Élősködők című filmjéért.

A további díjazottak:

Arany Pálma: Élősködők (Bong Joon-ho)

Nagydíj: Atlantics (Mati Diop)

A zsűri díja (megosztva: Les Misérables (Ladj Ly) és Bacurau (Kleber Mendonça Filho, Juliano Dornelles)

Legjobb színésznő: Emily Beecham (Little Joe)

Legjobb színész: Antonio Banderas (Fájdalom és dicsőség)

Legjobb rendező: Jean-Pierre & Luc Dardenne (The Young Ahmed)

Legjobb forgatókönyv: Portrait of a Lady on Fire (Céline Sciamma)

Arany Kamera: Our Mothers (César Díaz)

Un Certain Regard: The Invisible Life of Eurídice Gusmão (Karim Aïnouz)

Un Certain Regard Zsűri díja: Fire Will Come (Oliver Laxe)

A 72. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál lezárása előtt jelentette be a Mozinet, hogy a versenyprogramból több filmet is bemutat majd a hazai mozikban. A lista:

ÉLŐSKÖDŐK (Parasite / Gisaengchung)
A dél-korai Bong Joon-ho (A gazdatest, Snowpiercer – Túlélők viadala, Okja) tízévnyi nemzetközi kitérő után tért vissza hazájába, hogy leforgassa a tőle megszokott hangvételű, semmihez sem hasonlítható éjsötét vígjátékot, az Élősködőket. A film antihőse Ki-taek, akinek családja igazi semmirekellőkből áll. Ők mindig a könnyebbik utat választják – bármit megtesznek, csak dolgozni ne kelljen. Irigykedve nézik a Park család fényűző életmódját, és ördögi tervet eszelnek ki, hogy a közelükbe férkőzzenek. Azonban természetesen semmi sem a családfő tervei szerint alakul.

Megnéztük együtt a Trónok harca fináléját, és aztán egyből ki is elemeztük, nemcsak az utolsó részt és évadot, de az egész sorozatot. Amire próbáltunk választ találni:

• Indokolt-e az alkotókra zúduló gyűlöletcunami,
• létezhet-e tökéletes befejezés,
• ki érdemelte volna meg leginkább a trónt,
• ki volt a sorozat legjobb színésznője, színésze,
• és a legizgalmasabb karaktere;
• melyik volt a legjobb jelenet,
• és miért jutott eszünkbe a Dallas?

Akik megmondják: Varga Dénes, Huber Zoltán, Baski Sándor 

A podcast epizódjai minden fontosabb podcast applikációban elérhetőek, de a Spotify-on, az Audiomackon és az iTuneson is fel lehet ránk iratkozni. (Ugyanitt köszönettel várjuk a szöveges értékeléseket.)   

Ma Magyarországon közel 36.000 ember él rabszolgasorban. Az Egy nő fogságban című dokumentumfilm forgalmazója, az ELF Pictures és a Szabad Élet Egyesület adománygyűjtő filmvetítést rendez az emberkereskedelem áldozatainak megsegítésére. 

Időpont: 2019. május 20. 19:00 h
Helyszín: TRAFÓ Kortárs Művészetek Háza (1094 Budapest, Liliom u. 41.)

A befolyt összeget teljes egészében az áldozatok megsegítésére fordítják:

• támogatják egy védett ház működését
• egy menekítő autó fenntartását
• az áldozatok rehabilitációját és képzését (tanulás, esélyteremtés)
• egy országosan terjesztett támogató füzet elkészülését a segítségnyújtás lehetőségeiről, valamint a segítő szervezetek elérhetőségeiről.