Október 14-től megújul a Filmalap Filmszakmai Döntőbizottsága. A Filmtörvény szerint az ötfős testület elnöke a Filmalap vezérigazgatója, további tagjai a vezérigazgató által megbízott mozgóképszakmai tapasztalattal rendelkező szakértők. 

A Filmszakmai Döntőbizottságot Káel Csaba rendező, filmügyi kormánybiztos, Kálmán András filmforgalmazási szakember, a Filmalap vezérigazgató helyettese, aki 2015 óta a testület tagja, valamint Pesti Ákos producer, gyártásvezető és Fonyódi Tibor író, forgatókönyvíró, valamint Pál Ákos, a Filmalap vezérigazgatója alkotja.

Káel Csaba a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán végzett Makk Károly osztályában, mesterei Fábri Zoltán, Szabó István, Ragályi Elemér és Illés György voltak. Rendezőként jegyzi a 2002-ben bemutatott Bánk bán operafilmet, számos tévéjátékot, rövidfilmet, reklámfilmet és portréfilmet készített. 2011 óta a Müpa vezérigazgatója. Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja. Kitüntetései: Nádasdy Kálmán-díj, Érdemes művész, Budapest kulturális és turisztikai nagykövete, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje, a Francia Becsületrend lovagja.

Öltönyös urak és kosztümös hölgyek vacsoráznak egy tengerparti étteremben. Jókedvűek, harsányak, ugratják egymást – látszik, hogy közös politikai családba, egy zárt, belterjes közösségbe tartoznak. Rodrigo Sorogoyen író-rendező nem érez rá késztetést, hogy fokozatosan vezesse be nézőjét ebbe a világba, magától értetődőnek veszi, hogy a közönség ismeri a rendszert és ezeket a típusfigurákat, ami – a film tucatnyi Goya-díja és jelölése mellett – jól illusztrálja, hogy mennyire penetráns lehet a spanyol politikát átható korrupció.

A Spanyolországon kívüli nézőknek nehezebb dolguk van, ha dekódolni akarják az összes utalást, vagy ha csak meg szeretnék érteni, pontosan milyen üzelmeket is folytatnak a konkrétan meg nem nevezett párt tagjai. Az viszont a teljes kép ismerete nélkül is egyértelmű, hogy Manuel alelnök, akit a párt vezetője négyszemközt, maffiafilmbe illő jelenetben az utódjának jelöl ki, nyakig sáros. Amikor nyilvánosságra került egy inkrimináló hangfelvétel, amit többek közt egy luxusjacht fedélzetén rögzítettek, még bízik benne, hogy el tudja simítani a botrányt, de rövid úton kiderül, hogy elvtársai a bűnbak szerepét szánják neki.

A 16. Verzió nemzetközi emberi jogi versenyprogramjában szereplő 12 film között látható lesz Lux-díjra jelölt dokuthriller, a New York-i rendőrségi túlkapásokat leleplező nyomozás, huszonéves szír filmesek tudósítása a háborúról, és a venezuelai egészségügy összeomlását bemutató darab. A Fesztivált Budapesten november 12 és 17 között, Debrecenben, Kecskeméten, Pécsett, Szegeden és Szombathelyen november 21 és 24 között tartják.

Az igazság nyomában

Az idei versenyprogram egyik kiemelkedő műve a Sundance Filmfesztiválon a legjobb rendezés díját elnyerő, Lux-díjra jelölt dokuthriller, a Hammarskjöld, döglött akták (Cold Case Hammarskjöld). A dán Mads Brügger az egykori ENSZ-főtitkár, Dag Hammarskjöld 1961-es repülőbalesetének nyomába ered, de egy sokkal súlyosabb és nagyobb hatású bűntény nyomára bukkan. Szintén a Sundance-en versenyzett új filmje Izrael legismertebb és legtöbbet támadott emberi jogi ügyvédjéről, aki védett már palesztin feministákat, békés tüntetőket és fegyveres militánsokat, és az igazságért való küzdelmében tágítja a jogvédelem határait.

Mobilkamera, YouTube, chat, FaceTime, szex. Az Inkubátor Programban készült FOMO testközelből mutatja be a Z-generáció életét.

Eredetileg a halállal való szembenézésről szólt volna a FOMO, ahogy a kisfilmjeid is az emberi végességgel foglalkoztak. Miért foglalkoztat egy huszonéves rendezőt ennyire intenzíven az elmúlás?

Az önmagunkkal való szembenézés és a felelősségvállalás foglalkoztat. A halál motívuma kapcsán is az ezzel kapcsolatos emberi esendőségeket igyekeztem körüljárni. Valószínűleg azért, mert sok helyzetben gyávának érzem magam, miközben felháborít, hogy az emberek az interneten hajlamosak megmondani a tutit anélkül, hogy a valóságban felelősséget vállalnának a tetteikért. Eredetileg a FOMO-ban is egy haláleset állt az események hátterében – a főhősnek elhunytak balesetben a szülei, és fel kellett dolgoznia, hogy egyedül maradt –, de az írás során úgy éreztem, hogy ez a konfliktus el van távolodva attól a formanyelvi és történetmesélési koncepciótól, amit meg akartunk valósítani a filmben. Egy pont után lefagyott az alkotói folyamat, és ugyanazokat a köröket futottuk le a társírómmal, Csaba Bálinttal, úgyhogy bevontam egy új írót, Kerékgyártó Yvonne-t, akivel újraépítettük a történetet a környezetemben megtörtént, gyakran látott szituációkból olyanná, ami jobban passzolt a filmhez.

Miért a Z- és miért nem az Y-generációról forgattál, amelybe 27 éves fejjel te is tartozol?

Mert közelebb érzem magam ehhez a korosztályhoz, mint a sajátomhoz. A VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlant az elmúlt tíz év egyik legjobb magyar filmjének tartom, de a harmincasok problémakörét, a szerelmi tétovázásokat és a felnövés problémakörét még egyáltalán nem érzem sajátomnak.

Október 10-én kerül mozikba Hartung Attila első filmje. A FOMO - Megosztod, és uralkodsz a mai serdülők online és offline térben játszódó életébe nyújt bepillantást.

A filmhez oktatási segédanyagok készültek, amelyek a felelősség, az online közegben való tudatosság, az önismeret és a következmények témaköreit érintő beszélgetésekhez kívánnak szakmai támpontot nyújtani. Egyszerre reflektálnak a filmben történtekre és a mindennapokra, a világra, amelyben a fiatalok és mi mindannyian élünk. A szakmai anyag célja, hogy tartalmas beszélgetés és eszmecsere induljon el az online világ jelenségeiről, a fiatalabb és idősebb generációk élményeiről, valamint arról, hogy az online világ előnyei és árnyoldalai miként hatnak ránk.

MAGYAR MŰHELY
A Rákosi-korszak történelmi filmjei tudatosan átírták a múltat: úgy beszélik el a magyar társadalom/nemzet történetét, e történet néhány jelentős epizódját, fordulópontját, hogy feltáruljon: az 1948-as kommunista hatalomátvétel nem valamiféle „baleset”, történelmi katasztrófa volt, hanem a történelem „logikájából” következő, elkerülhetetlen szükségszerűség.

Pólik József: Az elrabolt emlékezet (A Rákosi-korszak történelmi filmjei – 1. rész)  
Soós Tamás Dénes: Mikor jön el a hősök kora?” (Beszélgetés a magyar zsánerfilmekről)
Darida Veronika: Könnyek nélkül (Szabó Réka: A létezés eufóriája)  
Klacsán Csaba: Ezt a nőt mindenkinek látnia kell (Beszélgetés Szabó Rékával)  
Baski Sándor: Túlélni nehezebb (Tóth Barnabás: Akik maradtak)  
Várkonyi Benedek: Meghitt történelem (Beszélgetés Tóth Barnabással)  

GYILKOS-DOSSZIÉK
A német Serienmörder-film bepillantást enged az átlagember képzeletét felülmúló borzalom-világba, de az általánossá vált hollywoodi módszertannal szemben, miszerint a sorozatgyilkos a maga módján zseni (legutóbbi példa: Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány), a német filmekben a sorozatgyilkos leginkább az, ami: emberek ezreit rettegésben tartó, bomlott elméjű rémalak.

Varró Attila: Végjátékok (A Manson-dosszié)
Schreiber András: A gyilkosok köztünk vannak (Serienmörder-filmek )  
Árva Márton: Csak egy tánc volt (Luis Ortega: Az angyal)  

BATMAN ÉS JOKER
A semmiféle szuperképességgel nem rendelkező Joker pontosan azért válhatott a Batman-univerzum elpusztíthatatlan társ-főszereplőjévé, mert rendre azt képviseli, amit Wayne/Batman elfojt magában. A szabálykövető, döntéseit alaposan mérlegelő Denevéremberrel szemben a senkit és semmit nem tisztelő Joker maga a színtiszta irracionalitás.

Varga Zoltán: Denevérinvázió pirkadatkor (Batman: Az első év; Hosszú Halloween)
Huber Zoltán: Őrült világ (Todd Phillips: Joker)  

KETTŐS ÉLETEK
Barkóczi Janka: Különvélemény (Florian Henckel von Donnersmarck)
Gelencsér Gábor: A hit törvénye (François Ozon: Isten kegyelméből)  

CINÉMA GODARD
Ádám Péter: „Mestervágás első kardcsapásra” (Kifulladásig: Egy kultuszfilm születése – 2. rész)  

TELEVÍZIÓ
Murai András: Egy fiú a várból (Borsody István: Nicky, a másik fiú)  

HATÁRSÁV
Czirják Pál: Idegen képek (Fortepan-kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában)  

FESZTIVÁL
Müllner András: Menedék a szikla alatt (Amantea)  

KÖNYV
Varga Zoltán: Animátor kerestetik (Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Magyar animációs alkotók I.)  
Gelencsér Gábor: Az elmélet gyakorlata (Sághy Miklós: Az irodalomra közelítő kamera)  

KRITIKA
Schubert Gusztáv: Borlovagok (Almási Tamás: Folyékony arany)  
Kránicz Bence: YouTuberek vonzásában (Hartung Attila: FOMO)  

STREAMLINE MOZI
Margitházi Beja: Kultúrsokk (Julia Reichert – Steven Bognar: American Factory)  

A címlapon: Florian Henckel von Donnersmarck: Mű szerző nélkül – A Cirko Film októberi bemutatója

A Casablanca aligha készült volna el, ha a japán támadás másnapján nem fedezik fel a Warnernél porosodó sztoriban a hazafias dráma lehetőségét.

Rick kezét akkor pillanthatjuk meg a Casablanca elején, amikor éppen aláír egy csekket. A dátum: december 2. Később az is kiderül, hogy 1941-et írunk. Vagyis a Casablanca a Pearl Harbor elleni japán támadás előtt pár nappal játszódik. Akkor, amikor az Egyesült Államok még nem harcolt a második világháborúban, de a legtisztábban látó politikusai már tudták, hogy az izoláció politikája nem tartható fenn.

Franklin Delano Roosevelt elnök régóta tisztában volt ezzel. Már 1937-ben így szónokolt egy chicagói gyűlésen: „Ártatlan népeket és ártatlan nemzeteket áldoznak fel a hataloméhség oltárán… Ha ilyen dolgok játszódnak le a világ más részein, senki se gondolja, hogy Amerika megmenekül, hogy Amerika kegyelmet várhat, hogy a nyugati félgömböt nem támadják meg, és nyugodtan élhet békében!”. Az amerikai társadalomban azonban olyan erős volt az ellenérzés minden külpolitikai vállalkozás ellen, hogy kis híján megszavazott egy alkotmány-kiegészítést, amely népszavazástól tett volna függővé minden hadüzenetet. Ezért Roosevelt is azt ígérte az 1940-es elnökválasztási kampány során, hogy „Fiaitokat nem fogják elküldeni semmilyen háborúba!”. Választási győzelme után azt hangoztatta, hogy a sorozásra csak az ellenség visszariasztása érdekében van szükség, Nagy-Britannia fokozott támogatására pedig azért, hogy az Egyesült Államok kimaradhasson a háborúból. Tisztában volt vele, hogy a háború előbb-utóbb elkerülhetetlen, de azt is tudta, hogy az amerikai társadalom túlnyomó többsége nem kíván részt venni benne. Egyik levelében így foglalta össze dilemmáját: „Az a problémám, hogyan vegyem rá az amerikai népet, hogy nézzen szembe a valószínű következményekkel, anélkül, hogy azzal rémíteném meg, hogy bele akarják vonszolni a háborúba”.