A Román Filmhét idén, november 19. és 24. között összegző kiadással jelentkezik. A rendszerváltás 30. évfordulóján a visszatekintésé, az emlékezésé lesz a főszerep: a román új hullám kiemelkedő alkotásai mellett két rendkívüli dokumentumfilm – köztük a megrázó Nicolae Ceauşescu önéletrajza –, valamint a tavaly elhunyt Lucian Pintilie két klasszikus, egykor betiltott alkotása segít megidézni és megérteni a Ceauşescu-diktatúra természetrajzát.

A 14. Román Filmhéten a kétezres évek legsikeresebb román rendezőinek munkáiból láthatunk válogatást; többek között Cristian Mungiu, Cristi Puiu, Corneliu Porumboiu és Radu Muntean filmjei idézik elénk a rendszerváltó évek, az előzmények és a következmények történelmi tapasztalatát.

A filmhét nyitóeseménye Corneliu Porumboiu (a Rendészet, nyelvészet rendezője) új krimikomédiája, A hegyek szigete lesz, amely idén Cannes-ban mutatkozott be. A román új hullám meghatározó, abszurdra különösen fogékony rendezője ezúttal egy Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi típusú, ám hamisítatlanul kelet-európai környezetbe ágyazott átejtős történettel lepi meg a közönséget.

November 16-án, szombat este a budapesti Toldi moziban kihirdették a 16.Verzió Filmfesztivál díjait. 

Magyar közönségdíj: A LÉTEZÉS EUFÓRIÁJA // Szabó Réka

Nemzetközi közönségdíj: COLECTÍV // Alexander Nanau

Legjobb emberi jogi film díja: AZ ÜGYVÉD // Rachel Leah Jones és Philippe Bellaiche

A Diákzsűri különdíja: BŰN + BŰNHŐDÉS // Stephen Maing
Legjobb diák- és elsőfilm díja: SZÉL VISZI // Bartha Máté
A Nemzetközi zsűri különdíja: ZORYANA DÖNTÉSE // Elita Klavina
Gyerekzsűri díja: MATANGI / MAYA / M.I.A. // Steve Loveridge

November 17-ig tart a 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. A fesztivál alatt a következő napi vetítésekből ajánlunk 1-1 figyelemre érdemes filmet. 

Bellingcat – Az igazságon túli világ

A Verzió látogatásának nemcsak pozitív, de negatív mellékhatásai is lehetnek: a látókörünk szélesedik, jobb kedvünk viszont általában nem lesz tőle. A sok lehangoló látlelet után ezért is esik jól egy optimistább végkicsengésű film... már, ha a Bellingcat ide sorolható egyáltalán. Kétségkívül örvendetes fejlemény, hogy létezik egy több tucat tagból álló önkéntes civil nyomozócsoport, akik a szabadon elérhető online adatbázisok alapján a CIA-t és a titkosszolgálatokat megszégyenítő nyomozásokat folytatnak, de közben a puszta létezésük is anomália és kórtünet. Ha nem olyan post truth-korban élnénk, amikor a #fakenews állami szintre emelt (kül- és bel)politikává válhatott, rájuk se lenne szükség.

Tegnap kezdődött és november 17-ig tart a 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. A fesztivál alatt a következő napi vetítésekből ajánlunk 1-1 figyelemre érdemes filmet. 

Föld (Erde)

Az antropocén egyelőre még csak javasolt megnevezése a legújabb földtörténeti korszaknak, ahol a természet helyett már az emberiség gyakorolja a legjelentősebb hatást a bolygó arculatára. A tudományos szakkifejezés nem véletlenül került be a közbeszédbe, a klímakatasztrófa egyre durvább következményei ugyanis elég nyilvánvalóvá teszik az emberi beavatkozás sokáig vészesen alábecsült valódi mértékét. Az osztrák Nikolaus Geyrhalter dokumentumfilmje az antropocén látványos fizikai nyomait feltérképezve azzal szembesít, hogy jelenleg igen kitartóan és ügyesen zabáljuk fel a bolygónkat. Nemcsak átvitt értelemben, de szó szerint is.

Ma indult a Disney+ új Star Wars-sorozata, a The Mandalorian, amelyben az egyik szerepet a legendás Werner Herzog alakítja. A színész-rendezőt a Variety kérdezte. A válaszaiban nem kellett csalódnunk.

• Elmondta, hogy Jon Favreau szerinte azért választotta ki őt a szerepre, mert tisztelegni akart a filmjei és az általa képviselt történetmesélési stílus előtt (különös tekintettel a scifi-elemekre és a dzsungeles lázálmokra.)
• Őt viszont nem izgatja különösebben Favreau munkássága, egy filmjét se látta.
• Sőt, egyetlen Star Wars-filmet se látott még. Ami szerinte nem olyan meglepő, mert kevés filmet néz (évente maximum négyet), inkább olvas.
• Tévét azért szokott nézni. Főleg a híreket. És ugyan az antik latin és görög költészeten nőtt fel, néha pankrációt és a Kardashianek műsorait is nézi, mert szerinte fontos tudni, hogy a nagyközönséget mi foglalkoztatja. „Ahogy mondani szoktam, a költő nem csukhatja be a szemét, nem fordíthatja el a tekintetét.”
• Lehet, hogy a The Mandaloriant se nézi meg, mert csak egy streamingszolgáltatónál, a Criterionnál van előfizetése, ahol szerinte csak jó filmek vannak.
• Netflixe sincs, pedig ott éppen elérhető az Into the Inferno című filmje, amelyhez hasonlót forgat most a meteoritok kulturális jelentőségéről.

Ma kezdődik és november 17-ig tart a 16. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál. A program sokszínű, eklektikus, és erős, mint mindig. A fesztivál alatt a következő napi vetítésekből ajánlunk 1-1 figyelemre érdemes filmet. 

Az ügyvéd

Miért vállalja el valaki zsidó létére palesztin vádlottak képviseletét? A kérdésfelvetés akkor is indokolt lenne, ha Lea Tsemel ügyvédnő egyszerű polgári peres eljárásokban segédkezne, ehelyett viszont kifejezetten a politikailag kényes ügyekre szakosodott: a békés tüntetőtől a valódi terroristáig hajlandó bárkit képviselni.

Már a mozikban a Kontroll nélkül, Nora Fingscheidt Ezüst Medve-díjas drámája, amely egy agressziókezelési problémákkal és poszttraumás stresszel küzdő kislányról mesél. A film kapcsán a novemberi Filmvilágban megszólaltattuk dr. Máté Gábor pszichiátert és dr. Herczog Mária családszociológust, gyerekvédelmi szakembert.

A Kanadában élő dr. Máté Gábor, aki a függőségek kutatásával és kezelésével foglalkozik és széles körben elismert az ADHD (figyelemhiányos-hiperaktivitás zavar) területén, az alábbi videóban is kifejti a filmmel kapcsolatos észrevételeit.